2016. január 24., vasárnap

"...engedni sírni és bánkódni..."


Az idézet Vámos Eszter barátnőm Szabadon című dalából való.

Mikor elkezdtem tanulni az EMK-t, évekig meghökkentem, mikor Marshall ezt a kifejezést használta: gyönyörködni mások fájdalmában.
Mégis, ezt hogy képzeli? Hogy lennék képes gyönyörködni a másik szenvedésében? A szívem szakad meg, ha látom, hogy valaki sír, főleg, ha még kedves is nekem, abszurditás, hogy M. arra bíztat, gyönyörködjek inkább!! Egyszer még azt is gondoltam: ez egy szívtelen fickó!

Aztán telt, múlt az idő, mint a népmesében és elkezdtem sejteni, mit is mond ezzel a kitétellel.
Örüljek annak, hogy a másik él! Annak, hogy valóban ÉL, azaz átéli a vele történteket. Örüljek annak, hogy ismerem őt és akkora bizalom van közöttünk, hogy tudhatok a fájdalmáról! Azért, mert szomorú, bánatos, fáj, még nem feltétlenül szenved. Ha nem fogadom el, hogy ő most fáj, akkor őt magát utasítom el e pillanatban, pedig pont most fontos lenne a szeretet... Stb., stb.
Az empátia pedig a másik megértése és elfogadása a pillanatban.
Tehát akár azt is választhatom, hogy szépnek találom a mellettem ülő (vagy éppen sétáló) elkeseredését.
Törekszem is erre évek óta.

A bejegyzés aktualitását persze egy mostani saját élményem adja. Szeretett ismerősömmel járva a budai hegyeket arról az időről beszélgettünk, mikor depresszív éveket éltem (a válásom után). Kérdezte, miket gondoltam akkoriban, ami a tehetelenség, bénultság e szintjére vitt.
Ráébredtem, hogy akkori gondolataim egyike, a legfájóbb és legerőteljesebb ma is fut programként bennem. Olyannyira, hogy megakadályozom  vele életem több területén is, hogy örömet, elégedettséget, boldogságot, megkönnyebbülést, felszabadultságot éljek át, akár csak pillanatokra is.
Ezt felismerve pedig egyszerre volt bennem gyász, csalódottság és fájdalom, hogy íme, mit teszek az életemmel; öröm, hogy mindezt most értem; valamint megkönnyebbülés, mert így esélyem nyílt a változtatásra.

Ugyanakkor eltöltött a tudat, hogy nem kezdek bele azonnal a "programcserébe". Mert idő kell nekem, hogy teljesen felfogjam, mi van velem, mi vezetett ide: mely történések, milyen választásaim a nehéz pillanatokban, mely gondolatok, félelmek. Ugyanis érteni szeretném magam.
Szóval: éppen szépnek találom saját fájdalmamat és nem akarom megváltoztatni...
Mindeközben megélhettem, hogy társam is ezt teszi: valóban gyönyörködik a bennem zajló folyamatban.
Ráadásul, amikor a hozzám közel állóknak meséltem arról, mire bukkantam, legtöbben szintén mosolygó szemmel hallgattak. Pedig ez a "pokol hetedik bugyra" bizonyos szempont(ok)ból számomra.
A lényeg pedig ez: a szempont és a szabadság, hogy megválaszthatom a nézőpontomat!
Én szeretném, hogy képes legyek meglátni mind magamat, mind a másikat több szempontból is a fájdalom pillanatában!

Néhány mondatom a folyamatból:
1. Amikor kiderül, hogyan gondolok magamra és ezzel hogyan határozom meg önmagam, akkor gyász és elkeseredés tölt el, mert kíméletre és bíztatásra van szükségem, ezért azt kérem, mondjam meg, kész vagyok-e mindaddig ezen a témán "dolgozni", míg a félelemből szeretetre váltok! (40) Törekszem rá!
2. Amikor ráébredek arra, miféle gondolat határoz meg engem sok szempontból, akkor döbbenet és gyász tölt el, mert esélyre és szabadságra van szükségem, ezért azt kérem magamtól, hogy emlékezzek: ez a felismerés egyben esély is a szabadságra. (36)
3. Amikor arra gondolok, hogy van, aki ilyen szinten érdeklődik az életem iránt, akkor hálát és örömöt érzek, mert elfogadást, szeretetet és a fontosság tudatát kapom belőle, ezért köszönöm a kérdéseidet, Z.! (31)
4. Ha arra gondolok, hány embernek mesélhetek minderről teljes nyíltsággal, akkor meghatottá válok, mert gyengédséget, elismerést és megbecsülést kapok ezáltal, köszönöm mindannyiunknak, hogy részem lehet ilyen megélésben! (26)



2016. január 15., péntek

Tanfolyamok ideje

Hamarosan véget ér a késő őszön kezdődött tanfolyamunk, így indulhatnak az újak. Csütörtökönként az első, hétfőnként a második sorozat.



"Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett"
Sztevanovity Dusán: Kóló

Bizony, a jelzőket, ítéleteket, véleményeket hallva reagálhatunk fájdalommal, dühhel, csalódottsággal és örömmel, elégedettséggel, büszkeséggel is. Mitől függ, milyen a reakciónk? A hétköznapokban és szüleinktől, környezetünktől tanultan: másoktól, ill. attól a bizonyos jelzőtől.
Az Erőszakmentes Kommunikáció válasza erre a kérdésre valami más. Reakciónk jellege a jelző által bennünk "felpiszkált" szükséglettől függ :). 
Ez a hozzáállás szabadságot hozhat számunkra a legtöbb helyzetben.

Új, február 11-én kezdődő 30 órás tanfolyamunk fókusza tehát ez lesz. 
Felismerni a konfliktushelyzeteket, fókuszunkat magunkra irányítani ilyenkor, és eszközt találni, hogyan reagáljunk a szokásostól eltérően úgy, hogy a bizalom visszaállhasson közöttünk.
Valamint megtanuljuk hálánkat és elismerésünket kifejezni úgy, hogy az a másik számára is elismerésnek hangozzék.

Tanfolyami időpont: 2016. február 11-vel kezdődően 10 csütörtök este, 18-21 óra között.
Helyszín: Bp., XIII. Raoul Wallenberg utca 4. 1. em. bal sarok, szemben, 
47-es kapucsengő
Jelentkezés és részletek: 
jszentpeteri@gmail.com-on, itt a blogon megjegyzésben, ill. a +36302515554 telefonon
Ha elektromos levelet írsz, kérlek tárgyként írd be: EMK!
Jelentkezési határidő: február 5.

Szeretettel várlak Benneteket!

Julianna

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Értsünk szót

Folytatódik ősszel kezdődőtt tanfolyamunk is a 2. 30 órával, melyre szeretettel várom a mostani csoport tagjait és mindazokat, akik korábban elkezdett tanulásuk szálát szeretnék újra felvenni, vagy tudásukat kívánják felfrissíteni, és elkerülnék az abszolút alapok ismétlését.

Célunk, hogy a már ismert mondat természetesebben jöjjön a szánkra, olajozottabban álljon rá agyunk az EMK használatára konfliktushelyzetekben. Megláthatjuk, miért van, hogy bizonyos dolgokkal különösen szeretjük múlatni az időt. Ugyanakkor ebben a sorozatban fókuszunk az empátia felé billen egy kicsit :).

Tanfolyam ideje: február 8-val kezdődően 10 hétfő este 18-21 óra között
Húsvét hétfő megegyezés szerint kimarad.
Helyszín: Lélekszíntér, Bp, VI. Szófia u. 15. III. em., jobbra, szemben (lift nincs)
22-es kapucsengő
Jelentkezés és részletek:
jszentpeteri@gmail.com, itt a blogon megjegyzésben, ill. a +36302515554 telefonon
Ha elektromos levelet írsz, kérlek, tárgyként írd be: EMK2!
Jelentkezési határidő: február 3.

Szeretettel várlak Benneteket!

Julianna




2016. január 14., csütörtök

Charlie Chaplin


"Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni... önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban törétnik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.
Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET!!!! "

                                                                                        Charlie Chaplin



2016. január 12., kedd

M. R. emlékére


Február 7-én lesz egy éve, hogy Marshall elhunyt.
Rá való emlékezésül erre a napra Rambala Évi (Erőszakmentes Kommunikációs Alapítvány) szervez összejövetelt a Kisképzőben, melynek címe Bp. IX. Török Pál u. 1.

Délelőtt azok, akik ismerték őt, mesélnek személyes élményeikről, délután pedig másfél órás előadásokon, műhelyekben ismerkedhettek az EMK hazai oktatói közül néhánnyal, többek között velem is.

Az esemény FB-on is megtalálható "Marshall Rosenbergre emlékezünk" címmel. Akit érdekel a program, ott jelezheti előre.

Szeretettel várlak Benneteket!            Julianna


2016. január 3., vasárnap

A puding próbája


Tegnap dolgoztam egyik kedvenc csoportommal és az év-váltó visszatekintést köszönetek megfogalmazásával tettük.
Elfáradt a kezem, még mielőtt az egy tizedét leírtam volna mindannak, amiért hálás vagyok a múlt évből. Mindezen hálaérzetek közben persze bevillantak olyan jelenetek is, mikor a boldog elégedettség messze elkerült.

Nehéz volt az otthonváltás, mert együtt járt egy életszakasz lezárásával.
Szerettem a helyet, ahol eddig laktam (7 év, 7 hónap) és keresés közben nehéz volt kitartani az előre, még tiszta fejjel megfogalmazott értékek mellett. A végére azért valami csoda folytán meglett a megálmodott otthon. Talán, mert elég sokszor eljutottunk annak felismeréséig és kimondásáig, hogy semmi sem éri meg a kapcsolat elvesztését. Mert az a legfontosabb.

Közben viszont volt csalódás, szomorúság, feszültség, értékkülönbség, vita és sírás. Pédául az a szerettem, akinek támogatására  erősen számítottam, mikor nekikezdtem az egésznek, viszonylag hamar "lemorzsolódott", mert személyes ügyei elszólították. Egyszerre volt bennem ezzel kapcsolatban megértő elfogadás és csalódott szomorúság. Sőt, ha őszinte vagyok, még sértődöttség is.
Azt is nehézségek árán ismertem fel, hogy a sok segítség is hátráltat. Mert ahány ember, annyi szempont. Megőrizni a saját fókuszomat komoly munka volt. Így aztán az lett a legegyszerűbb, hogy szigorúan csak mi, érintett felek maradtunk, kerestünk és a többiek a kispadról szurkolhattak.
Most értem már, mit jelent, amikor kapcsolatok mennek tönkre 1-1 ház megépítése során.
Volt 1-2 alkalom, amikor a feszültségtől sírva ültünk egymás mellett úgy, hogy nem bírtunk egymásra nézni sem.
De végül ezek az élmények megerősítették, hogy mekkora ajándékot kaptunk mi Marshalltól. Mert minden egyes esetben eljutottunk oda, hogy egyikünk vett egy nagy levegőt és belekezdett egy mondatba: amikor azt tapasztalom, hogy ...  Máskor pedig így: amikor ezt mondod, akkor tulajdonképpen ...?
Nem volt mindig teljes megnyugvás a vége, de legalább levegőhöz jutottunk.
Sőt az is előfordult, hogy mediációt kértünk, amiben bizony megizzadt segítséget nyújtó barátunk.

Így összességében azt mondhatom el leginkább a múlt évről, hogy mind az EMK, mind a tudásunk és ilyen módon hitelességünk próbatétele volt. Elégedetten jelentem: sikeres vizsgát tettünk.

Köszönet érte elsősorban Juli lányomnak.
Utána másik két gyermekem, Bori és Laci jön a sorban.
Köszönet illeti Bojtár Tamás és Földes György barátomat is, akik kitartottak és figyelmükkel, jelenlétükkel, empatikus elfogadásukkal, tudásuk gyakorlati alkalmazásával mentőövek voltak számomra/számunkra.
Mellettük köszönöm még a szerdai gyakorlón kapott figyelmet, támogatást, valamint a "Péntekieknek", hogy úgy szeretnek engem, ahogy vagyok.
Judit barátnőmnek is jár a köszönet, amiért beraktározhattam nála egy időre otthontalanná vált javaimat :).
Azoknak pedig (megszámlálhatatlanok), akik felajánlották segítségüket és nyugodtan azt mondhattam nekik, hogy "köszönöm, most kérlek, inkább azzal segíts, hogy kivülről szurkolsz", szintén köszönöm a belátást és elfogadást. Ez is sokat jelentett közben.