Sok éve Hava mondta egy összejövetelünkön, hogy "felgyorsult az idő". Akkor az én fülemben viccesnek hangzott ez a mondat és tudom, hogy ma is az, ugyanakkor, ha arra gondolok, mennyivel több mindent szeretnék besűríteni adott időintervallumba, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt, akkor értem, mit is akart kifejezni.
Amikor leültem írni, döbbenten jöttem rá, hogy már 2 hete volt az az esemény, ami az apropót szolgáltatja a bejegyzésemhez. Szóval tényleg nagyon gyorsan telnek a napok.
A fenti kép a Mandala Alkotóházban készült és szeretett tolmácsunk, valamint a fotót készítő barátunk kivételével azok szerepelnek rajta, akik részt vettek a "mentornapokon".
Azaz a fotón látható emberek nagy része csatlakozott azon emberek táborához, akik a nemzetközi szervezettel szoros kapcsolatot tartva kívánják terjeszteni az EMK-t a világban. Ez egyszerre jelent egy tudásszintet (minőségbiztosítás); hitet abban, hogy élhetünk olyan világban, ahol minden egyes ember szükségletei kielégülhetnek; meggyőződést arról, hogy az erkölcsi ítéletek arról szólnak, aki gondolja, kimondja őket és valójában segítségkérés bújik meg mögöttük; és elköteleződést önmagunk felé azzal az elszántsággal, hogy előhívjuk magunkból a szeretetet és elfogadást akkor is, amikor szinte lehetetlennek tűnik.
Azaz a nemzetközi központ által akkreditált (elismert) trénerekké kívánunk válni, vállalva ennek minden feltételét.
Ez persze hosszú folyamat, mely most a regisztrációval kezdődött. A résztvevők különböző tudászinttel és tapasztalattal indulnak. Lesznek, akik hamar és lesznek, akik több év múlva nyerik el a "címet".
Közben pedig nemzetközi porondon intenzív átalakulása zajlik a szervezet működésének, így akár az is benne van a pakliban, hogy mire valaki odajutna, hogy elérje a célt, az megszűnik. Mert az eddig központosított felépítés helyett az EMK szemléletét jobban tükröző alulról építkezés indult el. Így néhány év múlva már nem lesznek akkreditált trénerek, helyettük EMK "nagykövetek" dolgoznak majd nagy lelkesen :).
Szóval izgalmas folyamat indult el, sok szempontból. Jelenleg hazánkban egyetlen akkreditált tréner van: Rambala Évi kolléganőm. Egyvalaki más pedig öt éve regisztrált és járja a korlátlan ideig tartó iskolát. Mi pedig az összefogás, összetartás erejét felhasználva szeretnénk végigvinni ezt az időnként talán küzdelmes dolgot. Ami szinte biztos, hogy viszonylag belátható időn belül már egy csokornyi nemzetközileg elismert trénerünk lesz.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ennek az új csapatnak sikerül-e az, ami 15-20 éve nekünk nem sikerült: megmaradni együtt, összefogásban, egymást támogatva.
Persze már most nyilvánvaló, hogy nem mindenki kompatibilis mindenkivel. Viszont vannak, akikkel könnyű együtt dolgoznunk és így, mint valami pókháló, azért mégis rezdülhetünk együtt, bárhol indul meg valami a csoportban.
Én személy szerint nagyon megkedveltem a mentorainkat, akik a mentori munkát is csapatban végzik. Négyen dolgoznak együtt, közülük kettővel léptünk mi kapcsolatba. Úgy látom, elég hasonló a munkamódszerünk, ezért meggyőződésem, hogy számomra könnyű lesz ez az együttműködés.
E beszámoló végére került ugyan, de mély hála és szeretet tölt el, amikor idősebb lányomra gondolok, aki lehetővé tette nekünk lelkes szervezői munkájával azt, hogy egyáltalán összejöjjön ez a csapat és ez a rendezvény. Sok-sok kitartás, türelem, erő kellett ehhez. Ráadásul ő volt a tolmácsunk is, mert a mentoraink németek és most angolul vezették a 4 napot. No és pl. az én angolom sem elég erős ehhez.
Szóval köszönöm G. J., hogy megcsináltad nekünk!
Személy szerint pedig köszönöm még mindhárom gyermekemnek, akik végig ott voltak mellettem ebben a 22 EMK-val teli évben, hogy kibírták kezdeti bukdácsolásaimat és azt a nagy változást, amit ez hozott az életünkben! A legjobb, legkitartóbb, legkövetkezetesebb és legszigorúbb tanáraim voltatok. Mindez pedig kellett, hogy az lehessek ma, aki vagyok.