tag:blogger.com,1999:blog-59991235847424370172024-03-28T00:55:12.261+01:00elköteleződve magamért köztetek...erőszakmentes kommunikáció,
őszinteség,
empátia,
elfogadás
Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.comBlogger111125tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-25798266361797259492024-03-18T10:41:00.004+01:002024-03-18T10:43:19.401+01:00S ketten mi vagyunk. De csak ha vállalom.<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8I6XwrZILFQiHJVFRvC4Lrrm49mcqTUdi1wFqCz87AEntLIrFvI_4-9adB-_4YogGknOQDZVlUljZKurhuhElFMlrkPZJ8ZoWry_Z9zAifg22P5zA_F92jv8XYNye_GqZMq86OeEch-kjqr1uFDIAVz_c-EWtoXGI1PfHlA9ArO31dexTQEbIAfJXjww/s960/s%20ketten%20....jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="960" height="224" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8I6XwrZILFQiHJVFRvC4Lrrm49mcqTUdi1wFqCz87AEntLIrFvI_4-9adB-_4YogGknOQDZVlUljZKurhuhElFMlrkPZJ8ZoWry_Z9zAifg22P5zA_F92jv8XYNye_GqZMq86OeEch-kjqr1uFDIAVz_c-EWtoXGI1PfHlA9ArO31dexTQEbIAfJXjww/w415-h224/s%20ketten%20....jpeg" width="415" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #990000;">Juli lányommal régóta fontolgatjuk, hogy közös csoportot vezessünk. Most eljött az ideje (az elsőnek).</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #38761d;">Az EMK tanulásának és gyakorlásának fontos állomása, amikor végre tudjuk önmagunkat képviselni - ráadásul anélkül, hogy másokat hibáztatnánk, vagy ellenségként kezelnénk -, illetve, hogy megtanulunk kérni. Másik jelentős mérföldkő, amikor nyitottá válunk a másik emberre, amikor a saját történetünktől és megélésünktől függetlenül tudjuk azt hallani, hogy vele mi van az adott pillanatban. Ám a legnehezebb rész csak ezután jön, és talán nem lehet eleget gyakorolni, hogy akkor is, amikor érzelmileg érintettek vagyunk egy szituációban, tudjunk egyszerre figyelni magunkra és a másikra.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #0b5394;">Marshalltól többször elhangzott, hogy arra a kérdésre, hogy "szeretsz", néha úgy válaszolt: "Most nem. de kérdezz meg újra 5 perc múlva!"<br />Hiszen van úgy, hogy még a számunkra legkedvesebb emberekhez sem tudunk szeretettel odafordulni, bármennyire is vágyunk rá. Amikor ráébredünk erre a bennünk lévő távolságra, van esélyünk, hogy lépéseket tegyünk önmagunk és a másik felé. Odaérve magunkban őhozzá az is kiderülhet, ő hogyan áll most éppen hozzánk. E ponton neki is saját döntése, hogy a benne lévő esetleges távolságot felénk megtartja, vagy megszünteti. Amikor az utóbbi mellett dönt ő is, és már együtt mozgunk, táncolunk, akkor megszületik (újra) a _mi_.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #b45f06;">Közös áprilisi hétvégénken ezt a folyamatot helyezzük fókuszba, hogy lassan készségszintűvé váljon bennünk, és hazatérve könnyebb legyen számunkra a hídépítés egy-egy "földszakadás" után. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #b45f06;">Ebben pedig nem csak a <i>szokásos </i>EMK gyakorlatok, hanem az ún. EMK Táncparkettek is segítségünkre lesznek.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #b45f06;">A táncparkettek padlón elhelyezett nagyméretű kártyák, melyekkel EMK folyamatokat jelenítünk meg. Segítségükkel mind fizikálisan a térben, mind vizuálisan elkülöníthetjük az EMK lépéseit, így sokkal jobban láthatjuk, hol tartunk a folyamatban és tudatosabban dönthetünk arról, mire szeretnénk összpontosítani, merre szeretnénk, vagy éppen nem szeretnénk továbbmenni.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #351c75;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #351c75;">Egyéb részletek:<br />Időpont: április 12-13-14., péntek reggeltől vasárnap estig</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #351c75;">Helyszín: Mátraterenye, elhelyezés 2-3 ágyas szobákban<br />Szállásdíj a résztvevők számától függően alakul, előreláthatólag kb. 30-35 ezer Ft/fő/2 éj<br />Az étkezésről lehet önállóan gondoskodni, vagy rendeléssel, közös főzéssel tudjuk megoldani.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #351c75;">Az odajutás megszervezésében igyekszünk segíteni.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #351c75;">Jelentkezési határidő: április 7. vasárnap</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #351c75;">További információ és jelentkezés: jszentpeteri@gmail.com és juliannagorog@gmail.com<br />Kérjük, hogy most a levelet mindkét e-mail címre küldd el és a tárgyba azt írd, hogy EMK Tópart!</span><br /><span style="color: #990000;"><br />Szeretettel várunk! </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #990000; font-size: large;"><i><b>Julianna és Juli</b></i></span><br /><br /><br /><span style="color: #a64d79;">Rólunk: </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #a64d79;">Szentpéteri Julianna </span><br />https://emkkozosseg.hu/#/teacher-details/-MeOS0FC-0EweZOIniqW</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">https://www.facebook.com/juliannaemk/</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #a64d79;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #a64d79;">Görög Julianna</span><br />https://emkkozosseg.hu/#/teacher-details/-MeOS0FC-0EweZOIniqG</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">https://www.facebook.com/aszavakablakok</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-3038553041376204072024-03-12T10:39:00.000+01:002024-03-12T10:39:26.862+01:00Teljes szívből dönteni<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6Tu8PupqCLT1SOC3oGlbWhPwEqdmv_usyY6qFQtnGFTcZExMpzaMhAkCEce4Mr7gxXkdGiNdnxLBSWe_lRqLk7jm83y0tAyFpcD8-UPn56Ryyqel511lJqoYyb7m_q9v-ZP7JQU3JRZscfpPjF0_rLgWHHGex48cTwYboE4laGFG426SPd7t912TR2t8/s1080/FB_IMG_1557601267416.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1080" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6Tu8PupqCLT1SOC3oGlbWhPwEqdmv_usyY6qFQtnGFTcZExMpzaMhAkCEce4Mr7gxXkdGiNdnxLBSWe_lRqLk7jm83y0tAyFpcD8-UPn56Ryyqel511lJqoYyb7m_q9v-ZP7JQU3JRZscfpPjF0_rLgWHHGex48cTwYboE4laGFG426SPd7t912TR2t8/w400-h266/FB_IMG_1557601267416.jpg" width="400" /></a></div><span style="color: #4c1130;"><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #4c1130;">Vasárnap orrba vágtam magam elég tisztességesen. Az idő vélt szorításában hittem magam és valami olyat tapasztalva egy általam szeretett emberközösségben, ami sokkolóan váratlan volt számomra, az elveszettségemet érzékeltem ugyan, de az nem tudatosult, hogy <i>valójában</i> "idő, mint a tenger". <br />Csak a sürgetés kiabált a fejemben, a sokk pedig a szívemben. Átlépve a sok éve jól bevált személyes felelősségvállalást, ebben a tudatállapotban elhittem, hogy "mindenki érdekében döntenem kell, jól, vagy rosszul, mindegy, döntenem kell".<br />Tehát hoztam egy döntést, ami már abban a pillanatban is mind nekem, mind a többieknek nyilvánvaló volt, hogy nem szeretetből, hanem tehetetlenségből és dühből született. Én ezt még ki is mondtam. Mégis mentünk vele mindannyian. Komoly árat fizettünk (ahogy Marshall mondta gyakran), az eredmény olyan lett, mint a kutya vacsorája. Fizikailag egy térbe kerültünk (már aki el tudott jönni), de <i>nem találkoztunk, </i>legfeljebb pillanatokra. Rövid, megkönnyebbült szüneteket kivéve azóta is fáj a fejem. </span><br /><span style="color: #38761d;"><br />Az Erőszakmentes Kommunikáció egyik nagy ajándéka számomra, hogy emlékeztet, csak olyan<i> igen</i>t érdemes kimondani, ami mögött 100 százalékig ott vagyok. Különben fizetem, fizettetem az árát annak, hogy valami olyanban veszek részt, amiben nem vagyok ott teljes szívemmel. <br />Rendes tudatállapotomban ez hosszú évek óta megy nekem, mert korábban jó leckéket kaptam. Most nem sikerült. Az ár pedig jelentős. <br />Ezt látva szomorúság és gyász tölt el, mert éberségre és lélekjelenlétre van szükségem, ezért azt kérem magamtól, mondjam meg, kész vagyok-e a következő 1-2 hétben figyelni az állkapcsom megfeszülésére, azt vészjelzésnek venni, hogy elvesztettem magammal és másokkal a kapcsolatot! Erre szándéknyilatkozatot tudok adni :).</span><br /><span style="color: #45818e;"><br />No és ennek a kitételnek van egy másik vetülete is. Mégpedig az, hogy elfogadni is csak olyan dolgot érdemes, ami teljes szívből jön, mert külön</span><span style="color: #45818e;">ben meg annak a döntésnek az árát kéri valamikor rajtam számon a másik. Természetesen vasárnap erre is sor került (mármint az ár felemlegetésére). A folyamatban ez a sikerélményem legalább megvolt. A bűntudat csapdáját elkerültem. Tehát a szabadság iránti igényemet ilyen módon legalább kielégítettem. Valójában emiatt sikerült végül is valahogy végigvinnem a napot. Ezt köszönöm magamnak!</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #a64d79;"><br />Lassan, mindezt tudatosítva az utam újra kinyílik, mint a fenti, 10 éve általam készített és egyik kedvenc fotómon. Az orrom (lelkem) azért még kíméletes és gyengéd ápolásra szorul a sokk miatt :). Az már egy másik szála a történetnek.</span><br /><br /><br /></div> <p></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-20737017067453914602024-01-29T10:51:00.003+01:002024-01-29T11:02:27.162+01:00Bevezetés az Erőszakmentes Kommunikációba<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaYyISnsQr40v7bhGzgfIV4NbvoOiztNCZRFOMB8UgurxaVs0jypK1gmFBEmYwGaW4vJooh9ndzpz-UiUujMpXurdFL4ft8QUNsekFLg76Xc60dMMmALnWNvHOwzGO-tHhurTWw1zWsRmo6Pdj6rECOiFQ_xDS_ZFBT7QAKEBtdgkAbH8OJu2r785xYqg/s4032/7C011B07-5686-4F1D-A180-0FA2B9019249.heic" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaYyISnsQr40v7bhGzgfIV4NbvoOiztNCZRFOMB8UgurxaVs0jypK1gmFBEmYwGaW4vJooh9ndzpz-UiUujMpXurdFL4ft8QUNsekFLg76Xc60dMMmALnWNvHOwzGO-tHhurTWw1zWsRmo6Pdj6rECOiFQ_xDS_ZFBT7QAKEBtdgkAbH8OJu2r785xYqg/s320/7C011B07-5686-4F1D-A180-0FA2B9019249.heic" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #990000; font-size: large;"><b><br />Bevezetés az Erőszakmentes Kommunikációba</b></span><br /><b><span style="color: #660000; font-size: large;"><i>Meghívó</i></span></b><br /><br /></div><p></p><p></p><div style="text-align: center;"><span style="color: #6aa84f;">Én amolyan "mozizós" nő vagyok. Azaz jártomban-keltemben figyelek, hallgatok, mondhatni önkéntelenül is. Így volt ez már akkor is, amikor kislány voltam. Manapság az utcán, vagy tömegközlekedési eszközön pedig amúgy is elkerülhetetlen, hogy akarva-akaratlanul halljuk, mit mondanak embertársaink. Számomra örömteli megfigyelés, hogy egyre többen beszélnek arról, miként éreznek és mire van szükségük :). Köszönhető ez a szaporodó asszertív, erőszakmentes és egyéb kommunikációs képzéseknek. </span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #6aa84f;">Én is egy újabb lehetőséget ajánlok arra, hogy megtanuljunk tudatosabban, a kapcsolatainkat a jelenleginél egyszerűbbé, könnyedebbé tevő módon beszélgetni. Ami az előző mondatomban különösen számít, hogy nem azt írtam: beszélni, hanem azt: <i>beszélgetni</i>. Mert amellett, hogy képesek vagyunk magunkat láthatóvá tenni egy érzelmileg intenzív helyzetben, rendkívül fontos az is, hogy a másikat is meghallva (nem csak meghallgatva) <i style="font-weight: bold;">beszélgessünk</i>, ezzel tovább építve a kapcsolatot.</span></div><p></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #b45f06;">Az is őszinte örömmel tölt el, hogy egyre többen beszélnek az Erőszekmentes Kommunikációról és adják tovább másoknak amit tudnak róla, magánbeszélgetésekben, vagy tanfolyamokon. Sokan sokféle szinten és sokféle módon tanítják. Amiben ez az általam vezetett együttlét más, hogy afféle műhelymunkát ajánlok viszonylag (vagy ténylegesen) kis csoportnyi embernek. Elég sokszor találkozunk majd és teljes "munkanapokat" töltünk együtt annak érdekében, hogy az elméleti megértés mellett gyakorlati tudást is szerezzünk. Arra törekszünk, hogy hazatérve, vagy a munkahelyünkön is élhessünk az Erőszakmentes Kommunikáció adta eszközökkel, szemlélettel. <br />Hosszú évek tapasztalata után lett ez a tanfolyam ilyen hosszú és mélységre törekvő :).</span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #45818e;">Az Erőszakmentes Kommunikáció PhD. Marshall B. Rosenberg klinikai pszichológus nevéhez köthető, aki Karl Rogers tanítványa és munkatársa volt. Klinikai gyakorlata alatt a konfliktusok forrását és a verbális erőszak mibenlétét kutatta, így született meg aztán az EMK. Magyarországra először 1996 májusában jött egy 3 napos konferenciára, melynek Keresztutak volt a címe. Akkor én ennek a rendezvénynek egyik szervezője voltam. Sokunk örömére még több, mint 10 évig fogadta el meghívásunkat és járt hozzánk rendszeresen, ezzel támogatva minket az egyre mélyülő tudás megszerzésében. </span></p><p></p><div style="text-align: center;"><span style="color: #3d85c6;">Mi az Erőszakmentes Kommunikáció? Egy olyan kommunikációs modell, amely segít bennünket 1. önmagunk és beszélgetőtársunk valódi megértésében, 2. a verbalitásban megnyilvánuló, akár szinte észrevétlen erőszak elkerülésében, átfordításában, 3. a köztünk lévő különböző hierarchiák helyett egyenrangú embertársi kapcsolat létrejöttében. Életszemlélet.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #3d85c6;">Ahogy egyik mélyen tisztelt kolléganőm meséli: azért tanulta meg, mert így már nem kell jó kislánynak lennie. No és ami miatt én beleszerettem: úgy lehet általa kifejezni az elismerésemet, köszönetemet, hogy elkerülhetem a dicséretek osztogatását, viszont elmondhatom a másiknak, hogy az aktuális cselekedete miként járult hozzá az elégedettségem, örömöm, megkönnyebbülésem, stb. megszületéséhez :). </span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #741b47;">A képzés vezetője: Szentpéteri Julianna</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #741b47;">1996 óta foglalkozom az Erőszakmentes Kommunikációval</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #741b47;">2000 óta Marshall biztatására másokkal is megosztom tudásomat. Képzési szintek velem: kezdő, haladó, tudás-rendszerező, trénerképző. Minden egyes szintugrást kérésre léptem meg :).</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #741b47;">2020 óta a nemzetközi központ által akkreditált tréner vagyok.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #741b47;">Egyszer valaki azt mondta rólam, hogy úgy át vagyok itatva az EMK-val, mint a sárgolyóban a föld a vízzel :).</span></div><p></p><p></p><div style="text-align: center;"><span style="color: #990000;">Találkozásaink helyszíne: Bp. I. Tigris utca 12., 20-as kapucsengő</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #990000;">Találkozásaink időpontja: 2024. márc. 30., ápr. 6., 20., 27., máj. 11., 18., jún. 1., 8., 22., 29., júl. 13., 20., 27. (Minden 3. szombat szabad marad, kivéve az utolsó 3 alkalmat.) </span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #990000;">10.00-18.00 között<br />Részvételi díj: 23000 HUF/nap (a képzés 13 teljes napból áll)</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #990000;">Jelentkezés és érdeklődés: e-mailben jszentpeteri@gmail.com (tárgy: EMK), telefonon 06302515554, Messengeren: Julianna Szentpéteri</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #990000;">Jelentkezési határidő: 2024. március 10.</span></div><p></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #cc0000;">Szeretettel várom mind az új, mind az újrakezdő érdeklődőket!</span></p><p></p><div style="text-align: center;"><span style="color: #cc0000;">Hálás vagyok azoknak, akik megosztják a meghívómat, mert még mindig szájhagyomány útján szeretek terjedni, mint a népmesék :).</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #cc0000;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;"><b><i>Julianna</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: left;"><span style="color: #783f04;">Fotó: saját, a most folyó trénerképző legutóbbi bentlakásos alkalmán készült<br />A kártya Szalai Zsanett Pynky kolléganőmé, aki társtréner volt ezen az alkalmon. </span></div><p></p><p><br /></p><p><br /></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-39213688864954946832023-10-01T10:29:00.000+02:002023-10-01T10:29:19.783+02:00Bizalom teli, őszinte kapcsolatok felé<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3GHk1dWSesbK92mSdaX3Cgeq-AdwIqpBzKldZFF35zdk3y5GK18ToX05YM0BCfKrVCx6M52mH5gTGntreVy1mxxqxx23HY2LtF7cGbQl27HyUyTAcEwGcBtrPXa3cwhIGwlZ1_4XCSMw69Pbn4TMfJ4zExMpYCGJykw5chO4x3y1BI4HIknK601knqwg/s3338/D0BF31D8-966A-4053-8BFE-101E9716F85A_1_201_a.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2526" data-original-width="3338" height="303" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3GHk1dWSesbK92mSdaX3Cgeq-AdwIqpBzKldZFF35zdk3y5GK18ToX05YM0BCfKrVCx6M52mH5gTGntreVy1mxxqxx23HY2LtF7cGbQl27HyUyTAcEwGcBtrPXa3cwhIGwlZ1_4XCSMw69Pbn4TMfJ4zExMpYCGJykw5chO4x3y1BI4HIknK601knqwg/w400-h303/D0BF31D8-966A-4053-8BFE-101E9716F85A_1_201_a.jpeg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #cc0000; font-size: medium;">Erőszakmentes kommunikációs képzés kezdőknek</span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;">Hullik az érett vadgesztenye és zöldből más színre váltanak a falevelek. Ezek szerint eljött az ideje, hogy újra elindítsak egy kezdő erőszakmentes kommunikációs képzéssorozatot azoknak, akik velem vágnának bele ebbe az izgalmas útba. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #274e13;">Amikor új emberekkel ismerkedem és kiderül, mivel foglalkozom, szinte mindig látom a meglepettséget az arcukon és hallom válaszul, hogy "erre milyen nagy szükség van a mai világban", vagy "ó, az anyósomra/a páromra/ az egyik kollégámra igazán ráférne, hogy tanuljon tőled". Különös módon az, hogy "ezt én szívesen megtanulnám", igen ritkán merül fel :). Persze, ha már kicsivel többet hallanak arról, mit is jelent ez a kifejezés, akkor már más a helyzet. Marshall B. Rosenberg (az EMK kidolgozója) 1996-os, első budapesti látogatásakor engem "megvett" bevezető mondataival. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #0b5394;">Arról beszélt, hogy mindannyiunk velünk született igénye az élet, így a saját és szeretteink életének szebbé, gazdagabbá tétele. Ez az igyekezetünk akkor a leghatékonyabb, ha teljes szívvel tesszük. Márpedig erre akkor vagyunk csak képesek, ha mi magunk az adott pillanatban "teljesek" vagyunk, azaz az éppen aktuális belső igényeink kielégültek. Az EMK pedig ehhez hozzá segíthet minket. Másik komoly előnye annak, ha már tudjuk legalább az alapokat, hogy a nekünk szóló kritikákat ritkán szívjuk mellre, mert tudatában leszünk annak, hogy ez a kritika valójában nem rólunk, hanem éppen beszélő embertársunkról mond el fontos információt, ha odafigyelünk és megértjük a kimondott szavak mögött a kiabáló szükségletet és kérést.<br />Persze pusztán ezek a mondatok szép frázisnak tűntek volna csak, ha aztán nem vezet végig minket néhány saját egyszerű példán, így megmutatva, hogy néz ki gyakorlatban az elmélet. Ezt a 3x2 órás bevezetést számomra azóta is tartó tanulás követte :). Mert a felszínen nagyon egyszerűnek látszik az EMK. Ugyanakkor, ha igazán szeretnénk tudni használni akkor, amikor érzelmileg erősen érintettek vagyunk, akkor egyáltalán nem könnyű.<br />Ezért olyan hosszú a képzés, mint egy nyelvtanfolyam. Mert valójában az. Erőszakmentes kommunikációs nyelvtanfolyam :). Ennyi idő alatt minden jelenlévő érzékeli a változást önmagában, a kapcsolataiban, az életében. Így megvalósul a cél: az élet gazdagítása, szebbé tétele ;).<br /></span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #a64d79;">Tehát most egy izgalmas közös utazásra hívom az érdeklődőket, mely során megtanuljuk, mit jelent a tényközlő megfigyelés, beazonosítjuk és nevet adunk az érzelmeinknek, felismerjük és kifejezzük valós szükségleteinket, kikutatjuk az utat, ami az adott pillanatban kielégítheti őket. Rájövünk, hogyan tudjuk az elismerést, köszönetet úgy kifejezni, hogy elkerüljük az ettől való függőség kialakulását. Bátorságot szerzünk ahhoz, hogy képesek legyünk őszintén nemet mondani egy kérésre úgy, hogy a másik megsértődése helyett elfogadás és akár hála legyen a válasz. No és persze napokat töltünk majd azzal, hogyan értsük meg a másikat/szerettünket, amikor ő meglehetősen félreérthetően fejezi ki magát. </span><br /><br /><span style="color: #674ea7;">Ahhoz, hogy kellő tér és idő jusson mindenkinek a gyakorlásra, elmélyülésre én kisebb létszámú csoportokkal dolgozom. 3-10 fő között változhat a létszám. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #674ea7;"><br />Helyszín: Budapest, I. Tigris utca 12. 20-as kapucsengő.<br />Időpontok: 2023. okt. 28., nov. 4., 18., 25., dec. 9., 16., 2024. jan. 6., 13., 27., febr. 3., 17., 24., márc. 2. Délelőtt 10.00 órától </span><span style="color: #674ea7;">este 18.00-ig leszünk együtt több rövid és egy hosszabb ebéd szünettel. <br /></span><span style="color: #674ea7;">Jelentkezés és részletek: jszentpeteri@gmail.com (tárgy: EMK kezdés), +36302515554 </span></p><p style="text-align: center;"><b><span style="color: #a64d79;">Szeretettel várom a kíváncsiakat :)</span></b></p><p style="text-align: center;"><b><i><span style="color: #990000; font-size: large;">Julianna</span></i></b></p><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: center;"><br /></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0Budapest, Magyarország47.497912 19.040235-10.468185001907003 -121.584765 90 159.665235tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-54474850963851383972023-09-22T11:24:00.001+02:002023-09-22T11:24:30.873+02:00Újabb 3 nap együtt<p style="text-align: center;"> <img data-cke-saved-src="https://mcusercontent.com/ef73dc24257bac6371633f047/images/5476f25f-fa09-999f-4c88-16a44ef8b94e.jpg" data-file-id="6041969" height="266" src="https://mcusercontent.com/ef73dc24257bac6371633f047/images/5476f25f-fa09-999f-4c88-16a44ef8b94e.jpg" style="border: 0px; height: 266px; margin: 0px; text-align: center; width: 400px;" width="400" /><span style="text-align: center;"> </span></p><div style="text-align: center;"><br /><span style="color: maroon;"><em><strong><span style="font-size: large;">Életbátorság, a belső tűz felélesztése</span></strong></em></span><br /><br /><span style="color: mediumblue;">Eltelt újabb félév a trénerképzés során, így ismét összeköltözünk 3 napra. Ez a programrész lehetővé teszi, hogy a 2 éves folyamathoz képest rövid időre ugyan, de befogadjunk kis közösségünkbe még néhány embert. Tehát, ha a téma (cím) megszólít, hív téged, akkor nagy szeretettel várunk.</span><br /><br /><span style="color: teal;">Az "életbátorság" szó egy korábbi hasonló képzésen született, @Szalai Zsanett Pynky barátnőm és nemzetközileg akkreditált trénertársam alkotta, akkoriban még résztvevőként. Részben az ő elismeréseként, részben azért ez lesz a fókuszunk, mert a mostani csapat itt tart a belső munkában :).<br />No és most Pynky lesz a társtréner.<br />Mert azt is szeretném, hogy a jövő újabb hazai trénerei ismerjenek meg minél több embert azok közül, akik már elég régóta, elég mélyen ismerik és élik az EMK-t, és tudásuk is egyre növekedhessen azáltal, hogy több oktató metódusát, nézőpontját, vérmérsékletét tapasztalhatják meg. Abban bízom, hogy ez segít mindenkinek, hogy ráleljen saját EMK hangjára :). Előző alkalmunkon @Strasser Kata volt velünk, mindannyiunk örömére. </span><br /><br /><span style="color: green;">Mivel ez a program tematikus, önállóan is megállja a helyét, így válik lehetővé, hogy "külsősök" is bekapcsolódjanak. Ugyanakkor a gyakorlatok haladó szintűek, ezért fontos, hogy olyan jelentkezőket várunk, akik már jártasak az Erőszakmentes Kommunikációban. Természetesen a "finom hangolás" része a folyamatnak ;).</span><br /><span style="color: darkslategrey;">Délelőtt, délután és legalább egy este "dolgozunk" majd, persze megfelelő szüneteket beiktatva, illetve az ebéd ideje elég hosszú lesz, hogy szieszta, mozgás is beleférjen. Biztosan lesz sírás, nevetés, feszültség, megkönnyebbülés, no és bőségesen meghatódás :).</span><br /><br /><span style="color: saddlebrown;">Helyszínünk: Siófok-Szabadi, Édenkert Vendégház<br />Időpont: 2023. Október 20-21-22. Pénteken 11.00-kor kezdünk és előre láthatóan vasárnap 17.00-ig dolgozunk majd.<br />A szállás díja függ majd a létszámtól.<br />Étkezés szempontjából önellátás vár ránk, emellett azért reggelit kérhetünk a szállásadótól. A helyszínen van egy kis konyha, illetve 3 percre éttermek is elérhetők. A vasútállomás is 3 percre van, ezzel együtt a vonatok hangja nem ér el hozzánk :).<br /></span><br /><span style="color: darkorange;">Jelentkezés és részletek szokás szerint nálam: jszentpeteri@gmail.com e-mail címen (a tárgyba kérlek, írjátok be: bentlakós EMK), vagy Messenger-en (@Julianna Szentpéteri), esetleg telefonon +36302515554.</span><br /><br /><span style="color: brown;"><span style="font-size: medium;">Szeretettel várunk!</span></span><br /><em><strong><span style="color: maroon;"><span style="font-size: large;">Julianna</span></span></strong></em></div><div style="text-align: center;"><em><strong><span style="color: maroon;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></strong></em></div><div style="text-align: center;"><em><strong><span style="color: #0b5394; font-size: large;"><br /></span></strong></em></div><div style="text-align: left;"><em><strong><span style="color: #0b5394;">Fotó: saját, helyszín Maui :)</span></strong></em></div><br /><br /><br />Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-51498292070171187492023-09-13T09:42:00.002+02:002023-09-13T09:42:54.629+02:00Gyász 3, avagy felszabadulás<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7sewnUSGcGqH3Pf48Ei0HaBM0zcwEVoTRwd31M3dPD_itgWnuGhPVyG4iMQ_AAk7wio9PCck1R0U3EQbsYS1q7URIzlUZ8lML8JUGQucf15EgGKEMDWjnDsTDhImDcYdOQmOcdd86Wa9sgKYAF83aGvb0eBD997OFPASCTPdYvMHTsupTVdR75XU9Ceg/s4032/541244CF-735B-40E9-AC92-196864178D93_1_201_a.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7sewnUSGcGqH3Pf48Ei0HaBM0zcwEVoTRwd31M3dPD_itgWnuGhPVyG4iMQ_AAk7wio9PCck1R0U3EQbsYS1q7URIzlUZ8lML8JUGQucf15EgGKEMDWjnDsTDhImDcYdOQmOcdd86Wa9sgKYAF83aGvb0eBD997OFPASCTPdYvMHTsupTVdR75XU9Ceg/s320/541244CF-735B-40E9-AC92-196864178D93_1_201_a.jpeg" width="320" /></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Az élet sohasem csak egy utat kínál, még a gyász idején sem. Ott volt fénynek Bori lányomék esküvője; Laci fiamék átköltözése Hágába, ahol végre otthon érzik magukat és vettek egy lakást; elmentem családfelállításra, hogy elháruljanak előlem az akadályok; no és természetesen sok-sok emk mondat és beszélgetés.<br /><br />Nagy lépés volt, amikor már nem csak átéltem, hanem meg tudtam fogalmazni és ki tudtam mondani, milyen félelem gyötör. Ekkor igazi ajándékot kaptam a körülöttem levőktől. Természetesen csupa olyan embernek beszéltem róla, akikről tudom, milyen nagyon szeretnek és féltenek. Ezzel együtt senki nem beszélt arról, hogy hülyeségeket képzelgek, vagy hogy hagyjam ezt abba. Még csak sajnálkozó tekintettel sem néztek rám. Esetleg döbbenetet láthattam, aztán pedig érdeklődést, megértésre való törekvést, majd elfogadást. Tudatosíthattam, hogy az elmúlt 27 év összes erőfeszítése megérte, mert csupa olyan nő és férfi van a szeretet körömben, aki képes elfogadással tekinteni minden megélésre, érzelemre. Ez megtartó erő és remény adó volt számomra.<br />Emellett rácsodálkozhattam megint, mekkora életigenlést és az előre tekintésre való kitartást kaptam az előttem élőktől. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />((Ez az emk-ban számomra a 4 lépésből a negyedik, a kérés, illetve a köszönet. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Imádom az emk gyakorlatiasságát, ami a kérés megfogalmazásával, kimondásával, aztán pedig a cselekvéssel lehetővé teszi, hogy a szükségleteink ki is elégülhessenek, így megélhessük az örömöt és elégedettséget is. Ez segít bennünket ahhoz, hogy aztán teljes szívből adhassunk magunknak és másoknak is.))</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Nem tudnám felsorolni azt a sok apró lépést, a mi a felszabaduláshoz vezetett. De egy-kettőt a folyamat végéről igen. <br />A most zajló trénerképzés bentlakásos szakaszában az ellenségkép elengedése volt a témánk. A második napon az előítéleteinket nézegettük :). Az akkor legintezívebb előítéletem üzenetét kutatva rájöttem, hogy a szükségletem mögötte az <b>esély</b>. Felsóhajtottam. A szünetben pedig belém hasított a gondolat, hogy anyu halálát esélynek is megélhetem. Esélynek arra, hogy mostantól az iránta való szeretet és elismerés kifejezése helyett a magam elképzelései szerint éljek. Az én célom pedig egy könnyedebb, felszabadultabb élet. Engedéllyel a vágyaim és álmaim megvalósítására. A legnagyobb álmom pedig az, hogy a félelem helyett a szeretet legyen irányadóm a döntéseimben. Nem csak a nagyokban, ahogy ez eddig volt, hanem az aprókban is. A mindennapiakban, a "jelentéktelenekben" is.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Elkezdődött :).<br />Az utolsó mozzanat pedig az volt, amikor egy szerda esti emk találkozón megértettem, hogy ez nem hűtlenség. Megláttam, hogy az én mélyen szeretett édesanyám ugyan erre vágyott. Tőle kaptam az életigenlést, az előre tekintés akaraterejét, és a szándékot az örömteli életre. Szóval csak viszem tovább az örökséget és ezzel pont, hogy hűséges vagyok hozzá. Érte is teszem.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />Most pedig, hogy ezt ideírtam, sokkolt, hogy már nem csak a múltra és jelenre, hanem kicsit a jövő felé is látok és felismertem, hogy anyaságomban, ha a szereteten kívül valamire egyáltalán törekedtem, akkor az ennek az értékrendnek a megmutatása és továbbadása volt, öntudatlanul. A szüleim helyett e pillanatban a gyermekeimet látom és tudom, hogy viszik tovább a családi kincset. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-54311082289934540562023-07-31T10:38:00.000+02:002023-07-31T10:38:42.329+02:00Gyász 2.<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiobyGi4QBKLHE7w2P71O_2Ax4aHb0AMLXu21BeRRZqFp5LmhfRJ0eOWFEiAY4fqN3vO8TOLKl-jXa2bt6WRbdsUv03WZVcouVq4GtA1TRHRwHgTWHrMU75h2KbPSg0OFcvPpimbRKhzWk8_CnDfkqNiMDX31Riote1kSrSu7wpssqs2uBYsw7lgtD9HPA/s4032/DB591F78-0DCA-4B2E-A1A2-57B9310A8775.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiobyGi4QBKLHE7w2P71O_2Ax4aHb0AMLXu21BeRRZqFp5LmhfRJ0eOWFEiAY4fqN3vO8TOLKl-jXa2bt6WRbdsUv03WZVcouVq4GtA1TRHRwHgTWHrMU75h2KbPSg0OFcvPpimbRKhzWk8_CnDfkqNiMDX31Riote1kSrSu7wpssqs2uBYsw7lgtD9HPA/s320/DB591F78-0DCA-4B2E-A1A2-57B9310A8775.jpeg" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">A fájdalom és szomorúság mellett még volt két meghatározó érzés bennem több, mint egy éven át. A félelem és szorongás. </div><p></p><p style="text-align: center;">Ugyanis anyu még 5-6 hónapig velem volt, annak ellenére, hogy eltemettük. Ez új élmény volt, mert apu eltűnt már a halálakor. <br />Ott volt reggel, amikor az ágyamra feltettem az ágytakarót, emlékeztetve rá, hogy amikor kislányként rám maradt a dupla ágy bevetése, melyre falusi szokás szerint felhalmoztam a dunyhákat, aztán ráterítettem az anyu által horgolt hatalmas és gyönyörű ágytakarót, feladatom lett volna szépen elegyengetni az oldalát és tetejét ennek az építménynek. Sosem sikerült úgy, ahogy azt ő, vagy akár a nővérem megcsinálta. Pedig utóbbi még a trükkjét is megmutatta. A hosszú nyújtófát használta a simára igazításhoz. Én nem voltam sem elég magas, sem elég erős ahhoz, hogy alaposan lenyomjam a duzzadó dunyhákat. Minden áldott nap utánam igazította valamelyikük, hogy a látvány tökéletes legyen, én pedig naponta szégyelltem magam a sikertelenségemért. <br />Ugyan most együtt derültünk azon, hogy a dunyhák eltűnésével ez a gondom megszűnt, mégis valahogy furcsa volt, hogy minden reggel végignézi anyu az ágyazás folyamatát és kommentálja. Ugyanígy ott volt, mikor mosogattam, szintén emlékeztetve rá, hogy alig 10-11 évesen, amikor ebéd után mosogattam a hat tagú családra, azt gondoltam, hogy a fedőknek elég a tetejét elmosni, hisz azok nem érintkeznek az étellel, legfeljebb a tetejük porosodik. Egyszer aztán a törölgetés során csupa piros zsír lett a konyharuha, mert az aznapi gulyásleves gőze bizony rajta maradt. Egy életre megtanultam, hogy a fedők nem csak hasznosak, hanem piszkosak és zsírosak is főzés után, tehát alapos mosogatást igényelnek. <br />Számtalan ezekhez hasonló élményem volt tehát anyuval. Eleinte örültem, hogy ott van, hogy nosztalgiázunk, kuncogunk, esélyem volt jó pár gyermekkori élményem felidézésére. Egy idő után viszont felmerült a kérdés, hogy most már mindig így lesz? Sosem leszek egyedül? Ijesztő volt a gondolat. Mi lesz a számomra oly fontos önrendelkezéssel és szabadsággal? </p><p style="text-align: center;">Amikor aztán előkerültek nővéremék padlásáról a családi fotók, kettesben átválogattuk őket, együtt emlékezve, majd egyszer összebeszéltünk vele és öcsénkkel, így együtt mentünk el a temetőbe, anyu tényleg "elment". <br /><br />Volt egy másik, ennél jóval hosszabb ideig tartó félelmem is. <br />Mácsai Pál szájába adták a Terápia című sorozatban apukája halála kapcsán azt a két mondatot, hogy: "Többé már nem leszek senkinek a gyereke. Már nincs senki köztem és a halál között."<br />Nagyjából két héttel a temetés után hallottam ezeket a mondatokat, melyek mellbe vágtak, mert pontosan kifejezték azt, amit éltem. Ugyanis folyamatosan halni készültem én magam is. Amikor lépcsőn mentem lefelé, a 2., 3. foknál rendszerint megszédültem és elfogott a pillanatnyi pánik, hogy lezuhanok. Utcán átkelve egy hirtelen felbukkanó, gyorshajtó autó által való elüttetéstől tartottam. <br />Előre sajnáltam magam, hogy sosem találkozhatok majd az unokáimmal, mert nem élem meg a születésüket. Az önsajnálat mellett ez komoly szorongást is okozott. <br />Ami pedig a legbizarrabb megnyilvánulása volt a szorongásnak, hogy őrült tempóban igyekeztem befejezni a hímzést, amin éppen dolgoztam, hogy elkészüljek vele, mielőtt meghalok. Kétségbeesetten gondoltam öltögetés közben arra, hogy az a rengeteg minta és fonal, ami rám vár még, sosem kerül használatba, mert bármely nap bármely pillanatában megszűnhetek élni. <br />Nevetséges? Az. Őrületes átélni? Igen. <br />Nem segített az a gondolat sem, hogy ha ezt még forgatókönyvben is megírják, szakemberek tudnak az élmény létezéséről, akkor ez a gyász folyamatának viszonylag általánosan tapasztalt része lehet. Az sem segített, hogy néhány embernek eleinte félve, később nyíltan beszéltem a félelmeimről. A szorongás maradt. Megerősítődött a gondolattal, hogy a félelem komoly teremtő erő. </p><p style="text-align: center;">14 hónapon át vártam minden pillanatban bekövetkezhető halálomat anélkül, hogy annak lehetségességéhez a korábban bennem lévő elfogadás csatlakozott volna. Helyette a félelem, időnként rettegés volt a megélésem. Mert a tény elfogadása helyett a várakozás töltött el éjjel-nappal.</p><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: center;"><br /></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-14993415119899357632023-07-03T10:45:00.000+02:002023-07-03T10:45:35.871+02:00Gyász 1<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitGsJ_e8USpRPbJa3AG6MDZpyA_zEBFM1BblFkki2yTtAAf1_3AqpEin70SEAZQS6OFcwY4ZxD0ykv2OnrHHpl9xpbSgcO-gkId8kFF1F2xt5Nm5GWtmCXUv0ivsd68q60tSeZ--oPVe65uUWBx-_eCfT02porJH_rX5vbv0HyP1NYYv3Usx4LGmWPFAU/s4032/CE9DA889-5326-462B-BE80-42867DA8E937_1_201_a.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitGsJ_e8USpRPbJa3AG6MDZpyA_zEBFM1BblFkki2yTtAAf1_3AqpEin70SEAZQS6OFcwY4ZxD0ykv2OnrHHpl9xpbSgcO-gkId8kFF1F2xt5Nm5GWtmCXUv0ivsd68q60tSeZ--oPVe65uUWBx-_eCfT02porJH_rX5vbv0HyP1NYYv3Usx4LGmWPFAU/s320/CE9DA889-5326-462B-BE80-42867DA8E937_1_201_a.jpeg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Két ilyen fotónk van, az egyiken anyuval, a másikon apuval nézünk a kamerába. Jellemző módon az összes régi fotót apu őrizte meg, halálakor nővéremék mindent bedobozoltak és feltettek a padlásra, mert a friss gyász és a nagy család körüli tennivalók nem adtak időt a holmi átnézésére. Amikor aztán anyu is meghalt, öcsénk hiányolni kezdte a képeket. Miután sógorom meglelte őket egy méretes dobozban, nővéremmel hosszú órákig szortíroztunk, nevettünk, sírtunk, míg átnéztük őket. Sokat tanácstalankodtunk bizonyos felvételek kapcsán, mert bizonyos embereket nehezen tudtunk beazonosítani, hisz a képek egy része még születésünk előtt készült. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Valójában nem is erről akarok írni. Hanem arról, hogyan tanítottak engem mindketten még halálukkal is magamról, az életről.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />Apu. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Miután kijöttem a monodrámámból és elkezdtem magamat kevésbé homályosan látni, azt gondoltam, én biztosan nem hagyományos módon gyászolok majd. Nem öltözöm feketébe, nem járok majd örökké a temetőbe. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Megdöbbentem, hogy apu távozásakor a leg magától értetődőbb dolog volt nem csak a temetésre, hanem minden áldott reggel gyászt ölteni. Úgy tapasztaltam, hogy ez a ruha gyengéden, szelíden veszi körül a testem és lelkem, megóv attól, hogy bármi egyéb fájdalom hozzám férjen ezekben a hónapokban. Segített a feldolgozásban, elengedésben. Nem kellett "csinálnom", éreznem a gyászt, az tette bennem a dolgát, a ruha pedig védett.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Ami pedig a konkrét üzenetet illeti: A temetésről hazafelé tartva az M1-en tiszta idő lévén egyszer csak ráláttunk a Pannonhalmi apátságra. Akkor belém hasított a felismerés, milyen végtelenül vékony a határ élet és halál között. Nincs is szavam a pillanat azon tört részére, amikor megtörténik a váltás. Apu megreggelizett, megtisztálkodott, friss ágyneműben, friss pizsamában a mindig zsebében hordott fésűvel többször végig szántotta a haját, becsukta a szemét, hogy "hunyjon egyet" pihenésül és nem ébredt fel többé. A látogatásomat másnapra beszéltük meg.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">A pillanat tört része. Kiszámíthatatlan. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Tehát igen fontos, hogy addig szeressünk, amíg van kit. Addig öleljünk, simogassunk, mondjuk ki a szeretet szavait, amíg a másik ott van, itt van. Miatta, hogy biztosan tudja. Magunk miatt, hogy aztán ne maradjon önvád, amiért csak terveztünk, de nam cselekedtünk.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Megtanultam szeretni.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Anyu. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Ő maga nagyon nem szeretett feketét viselni, mert akkoriban nem volt divat, csak a gyász jeleként hordták a nők és őt a veszteségre emlékeztette. Szóval szinte megtiltotta nekünk, hogy az ő halála után gyászba öltözzünk, meg azt is, hogy rendszeresen járjunk a sírjához. Nem is volt olyan magától értetődő hosszú hónapokig hordani a gyász ruháját, mint apunál. Ellenben beindult nálam a temetőbe járás. Ahogy sok éven át rendszeresen vonatra ültem, hogy lássam, öleljem, simogassam, ez az igény megmaradt bennem, csak most már a sírnál tudok vele találkozni. Ahogy előtte finom falatokat, új ruhákat, friss illatokat vittem neki, most friss virágot viszek az illat és szépség miatt. A bennem feltámadó sürgetés sűrűsége és ereje az, amin le tudom mérni, hol tartok az elengedésben. <br />Az ő üzenete: (erről már írtam) A temetése utáni napon mosogattam éppen, amikor egyszer csak a bal vállam mögül meghallottam a hangját, amint azt mondja - Megtanultál szeretni, babám, most ideje megtanulnod örömtelien élni.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Tanulom. Valójában ezt úgy tudom csinálni, hogy az apu féle üzenetbe beleteszem önmagam is. Azaz magamat is addig tudom szeretni, amíg itt vagyok. Magammal kapcsolatban sem elég csak tervezgetnem, ígérgetnem, hanem cselekednem is fontos a lehető leghamarabb. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Tanulom a készséget, hogy elinduljak, hogy megtegyem, hogy megvegyem, hogy elkészítsem, hogy megfőzzem, hogy elkezdjem, hogy kimondjam, hogy érzékelhetővé tegyem, stb. A készséget, hogy a magam jólétét <b><i>is</i></b> válasszam, még akkor is, ha egy általam mélyen szeretett másik lény társaságában vagyok.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Köszönöm!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-50989005381345085752023-06-13T10:39:00.000+02:002023-06-13T10:39:57.069+02:00Gyász<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAEMVK8SirJwhQJqlAi2N8j-ATkUfraZwuM1yO65vVI68WO0JCY4MWuWy6Uta_TUmLJx2r1wTvBdhxmFtjYe_NHdOcAraDsMwkqANDW0Y1IpkAkFEs1fg_aoSNKChm12_5inuHRkK9sTtzj7S8PIpzpaEuPfpdaFrkReVgSY0Vu2G70GKmVQ2MhNb7/s4032/06FD8F89-5050-4394-99D0-4319AF03A62F.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAEMVK8SirJwhQJqlAi2N8j-ATkUfraZwuM1yO65vVI68WO0JCY4MWuWy6Uta_TUmLJx2r1wTvBdhxmFtjYe_NHdOcAraDsMwkqANDW0Y1IpkAkFEs1fg_aoSNKChm12_5inuHRkK9sTtzj7S8PIpzpaEuPfpdaFrkReVgSY0Vu2G70GKmVQ2MhNb7/w240-h320/06FD8F89-5050-4394-99D0-4319AF03A62F.jpeg" width="240" /></a></div><p><br /></p>Így néztek ki az esküvőjükön. Bár mindketten vidékiek voltak, mégis Budapesten találkoztak, mert az éhség űzte, az ország újjá építése pedig hívta őket. Tehát egy építkezésen találkoztak. Aztán, hogy családot alapíthassanak, legyen biztos, állandó jövedelmük és otthonuk, a honvédséget választották munkahelyül. Apu beletanult a repülőgép szerelésbe (elég jó lett benne, később ő oktatta az újakat), anyu pedig a konyhán főzött. Ő, mármint anyu, tulajdonképpen így követte anyai nagyanyámat, aki az urasági kastélyban volt szakácsnő.<p></p><p>A családalapítás elég jól sikerült, négyen vagyunk testvérek, rövidebb-hosszabb szünetekkel követték egymást születéseink. 2 lány, 2 fiú. A honvédségi munka ehhez jó döntésnek bizonyult, kitartott (legalábbis apunál) a nyugdíjig, tisztességben tudtak minket felnevelni.</p><p>Én nagyon szerettem mindkettejüket. Nem tudom, hogy ennek a szeretetnek, vagy a személyiségemnek köszönhető-e (valószínűleg mindkettőnek), de még tinédzser koromban sem lázadtam. Amikor az osztálytársaim, barátaim elégedetlenkedtek a saját szüleikkel, nekem mindig volt érvem, hogy az adott témában én miért vagyok hálás, amiért az enyéim olyanok, amilyenek. Amikor az önismeretei, tudatosabb életre való törekvésemben először időben visszafejtve, majd újra előrehaladva végigmentem addigi életutamon, hogy lássam a buktatókat, elakadásaim okait, akkor sem tudtam őket "hibáztatni". A visszafele haladáskor láttam, hogy adott cselekvésük, megnyilvánulásuk hogy hatott rám, de megint csak elmaradt a hibáztatás. Fontosabb volt a hatást felismernem és lehetőség szerint megszabadulnom tőle, mint azt nézni, "ki tehet róla". Amikor aztán eljutottam a fogantatásomig és újra indultam az úton, csak akkor meg már időben előre, akkor újra és újra azt ismertem fel, én miért azt a reakciót választottam az adott szituációban. Ez segített a szabaddá válásban, ami mindig is a célom volt. Valószínűleg ezt a működési módot is tőlük és a nagyszüleimtől tanultam. Előre nézni, a jelent könnyebbé, szebbé tenni.</p><p>Más-más értéket vettem át tőlük, ebben végtelen a sor. Valószínűleg, ahogy lassan én is öregszem, egyre több megnyilvánulásomban ismerek még rájuk. <br /><br />Emlékszem, amikor még a gyerekek kisebbek voltak, én pedig már EMK rajongó, volt vagy 2 év, amikor komoly erő kellett, hogy úgy legyek anya, ahogy én szeretnék és ne anyut mintázzam le. Ezt a másságot sem azért akartam, mert az övét nem tartottam elég jónak, hanem azért, mert szerettem volna tudni, milyen vagyok ÉN anyaként. Eleinte úgy volt, hogy befejezve a kimondott mondataimat, kijelentettem a gyerekeknek, hogy ezt a nagyanyjuk mondta az én számon keresztül, és nem tudom, én mit akarok mondani. Aztán már beszéd közben megálltam és mondtam, hogy nem folytatom, mert ez nem az én szövegem :). A harmadik fázisban így megállítva magam, már el tudtam mondani én mit akarok. Végül már én folytam ki a saját számon. El nem tudom képzelni, ez milyen volt a gyerekeimnek. Nekem viszont elmaradhatatlan folyamat volt az önazonosságom megszületésében, hiszen az egyik legfőbb identitásom az anyaság. <br />Mert a legnagyobb érték, amit átvettem, az a <b>család</b> fontossága. Azon belül pedig törekedni egymás elfogadására, még akkor is, ha egy családtag személyisége nagyon eltér a mienktől, illetve arra, hogy hagyjak mindenkit szabadon kibontakozni ebben a közösségben.</p><p><br /></p><p><br /></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-432038770754112952023-03-11T11:03:00.006+01:002023-03-13T08:40:30.188+01:00Az ellenségkép elengedése<p style="text-align: center;"> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4WJ00GYCrtzkRulAtpx7MSRi1FxGYJn6rbs_MLyRybs3JlQMdrbPelTKyWsh-DMzlLBGp31l6baR-kfswqcf02YnQfAzUfJjGvS0mxDPME5jgjYXGLct17OrNfyWGecX808GJXC78Vo04mgie7Se1sW1tLfd2wML5gatoPxSRhRgPJWQV3IYJBUSq/s275/Pio%20atya.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="183" data-original-width="275" height="260" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4WJ00GYCrtzkRulAtpx7MSRi1FxGYJn6rbs_MLyRybs3JlQMdrbPelTKyWsh-DMzlLBGp31l6baR-kfswqcf02YnQfAzUfJjGvS0mxDPME5jgjYXGLct17OrNfyWGecX808GJXC78Vo04mgie7Se1sW1tLfd2wML5gatoPxSRhRgPJWQV3IYJBUSq/w370-h260/Pio%20atya.jpeg" width="370" /></a></div><div><b><span style="font-size: xx-large;"><span style="color: #cc0000;">Az ellenségkép elengedése</span></span></b></div><div><span style="color: #990000; font-size: large;"><b>3 nap EMK együtt élés</b></span></div></div><p></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #073763;">Talán emlékeztek még, hogy augusztus végén elkezdődött egy újabb trénerképző/haladó műhelymunka. Ahogy az lenni szokott, most is eljött az első alkalom, hogy az egyes tréningnapok sorát megtörjük a közös EMK otthon élményével, amit szívesen megosztunk másokkal, hogy még erőteljesebb legyen a hatás. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #741b47;">Említettem már 1-2 embernek a lehetőséget és valaki rákérdezett, mi lesz a tematika. Zavarba jöttem, mit is válaszoljak, mert mindeddig egyszerűen a trénerképzés volt a hivatkozási alap. Ugyanakkor megindult bennem a válaszkereső működésmód. Így jutottam ehhez a témához, címhez. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #741b47;">Mert: 1. A képzésünk most az <i>isteni hancúrt</i> tűzte ki célul, amihez szükséges, hogy elengedjük magunkban az ellenségképet. 2. Az egyéni munkáim, mediációim során egyre többször akadunk bele a másikkal kapcsolatos ellenségképhez való ragaszkodásba. 3. Mindennapjainkba is erősen beleszól, hogy országokra ható döntéshozók fejében, lelkében erősen él és szeretnék (talán a közös értékrend, támogatás megélése érdekében), ha mindannyiunkban kialakulna bizonyos emberekkel, sőt népcsoportokkal kapcsolatban az ellenségkép. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #741b47;">Ez a világlátás pedig olyan, mint a rüh. Bemászik a bőrünk alá, furakszik előre, hogy táplálékhoz jusson, nehezen kiirtható és állandó, fárasztó és kellemetlen figyelmet igényel, mert viszket. Az EMK szemléletével pedig nem kompatibilis :).</span><br /><span style="color: #38761d;"><br />Tehát szeretettel várunk erre a 3 napra olyan embereket, akik jártasak az EMK-ban legalább alap szinten és érdekli őket a téma, mert így, vagy úgy, aktuális az életükben. Ez az utóbbi 3 szó igen fontos. Ugyanis a témáról való elmélkedés helyett a cél, hogy magunkban minél többféleképp fülön csípjük ezt a gondolkodásmódot és átalakítsuk, lefordítsuk EMK-ra.</span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #cc0000;">Időpont: 2023. április 28-30.<br />Helyszín: Tóalmás, Nefelejcs Vendégház<br />Informálódás és jelentkezés: <i>2023. április 10-ig</i><br />jszentpeteri@gmail.com, 06302515554</span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #134f5c; font-size: large;">Szeretettel:</span><br /><span style="color: #990000; font-family: Lobster; font-size: large;">Julianna</span></p><p style="text-align: center;"><br /><span style="color: #3d85c6;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #3d85c6;">A bejegyzéshez szóló képen Pio atya látható, aki olasz papként élt a múlt évszázad első felében és élete nagy részében küzdött magában az ördöggel, mint ellenséggel. Mindaddig, míg ez a küzdelem benne élt, testén viselte a stigmákat. Akkor tűntek el róla e sebek külön beavatkozás nélkül, mikor megtanult együtt élni a kísértővel, abbahagyta a harcot. Az én szememben ez nagyon erős szimbóluma választott témánknak.</span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #741b47;"><br /></span><br /><br /></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-82114130446859934312022-08-29T14:01:00.000+02:002022-08-29T14:01:12.864+02:00Isteni hancúr<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE2VIDJo_6TJNw3zE0T_5rNQuY6R4xk1i2X6V7hzVXAnWdMmvWiN-Sm-IMZDmstV5iUsizYBZzOvLZ98YevsdSanwRF5k1lRJ-LZBY6GtCVOZFE_j1igat22RXupNO6lqcM-MfAeZCi3H2YgvFUwHmsKrkC8pjQ7gDHg_no7PgxIkztFSefP299aQs/s309/300996323_1338669199999540_736011395653317860_n.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="206" data-original-width="309" height="206" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE2VIDJo_6TJNw3zE0T_5rNQuY6R4xk1i2X6V7hzVXAnWdMmvWiN-Sm-IMZDmstV5iUsizYBZzOvLZ98YevsdSanwRF5k1lRJ-LZBY6GtCVOZFE_j1igat22RXupNO6lqcM-MfAeZCi3H2YgvFUwHmsKrkC8pjQ7gDHg_no7PgxIkztFSefP299aQs/s1600/300996323_1338669199999540_736011395653317860_n.jpeg" width="309" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #cc0000; font-size: x-large;">Isteni hancúr</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #990000;">EMK trénerképző és haladó műhely</span><span style="color: #660000;"> </span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #a64d79;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #a64d79;">Lassan 3 éve újra és újra megkérdi tőlem 1-1 ember, indítok-e mostanában trénerképzést. Sokáig azt a választ adtam, hogy amíg azokból nem jön össze egy csapat, akik velem alapozták meg a tudásukat, addig nem. </span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #a64d79;">Aztán azon kaptam magam, hogy ezzel a kijelentésemmel nem vagyok harmóniában. Ma már nagyon sokan tanítják az EMK-t itthon és külföldön egyaránt, akiket vagy ismerek, vagy nem. Nem tudom, ki hogyan dolgozik. <b>Viszont, ha valakiben ott az erős elhatározás és hozzám hívja valami, akkor én is igent szeretnék mondani</b>. </span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #674ea7;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #674ea7;">Tehát kedves ismerős és eddig ismeretlen érdeklődő: ha van legalább 10 teljes képzési napod és nagyon szeretnél most belekezdeni a tudásod elmélyítésébe, vagy/és valahol ott van benned a cél, hogy magad is megoszd a tudásod, szeretettel várlak erre a 2 éves képzésre. </span><br /><span style="color: #45818e;"><br />A címet Karajos Edit barátnőmtől kölcsönzöm. 1992-ben szervezett ő egy több napos bentlakásos önismereti tréninget Ken Cadigannek ezzel a címmel. Ez a kifejezés az, aminek köszönhető, hogy ma az vagyok aki és ott tartok, ahol. Persze sosem múló elszántsággal és megújuló készséggel a változásra és tanulásra.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #45818e;">Állandó úton lét, melynek minden pillanata megéri az igyekezetet.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #0b5394;">Hasonló utazásra invitállak benneteket, a kalandra való készenlétre az élet minden egyes pillanatában.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;">Azt tervezem, hogy az együttléteink először is tudásunk alapjainak összehangolásáról, saját céljaink kitűzéséről, a személyes felelősségvállalásba való beleállásról szól majd. Aztán sok-sok gyakorlásról a helyzetek tudatosításáért, önmagunk őszinte kifejezéséért, páncéljaink letételéért, a mások iránti bizalom megszületéséért és a határaink kijelöléséhez szükséges bátorságért. Végül pedig néhány technikai dolog is belefér majd, hogy olyan tréningeket indítsanak az arra elszántak, amilyet valóban szeretnének tartani.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;">Amit erősen hangsúlyoznék már most: 1. a tréning sikeressége nem (csak) rajtam múlik, 2. amikor befejezzük, akkor kezdődik igazán :)!</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #783f04;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #783f04;">Valaki azt kérdezte tőlem, mi van, ha ő már évek óta trénerkedik, mások pedig még bele sem kezdtek. Adott válaszomat kiegészíteném: sosem vagyunk készen. Az életben is összetalálkozunk újszülöttekkel, óvodásokkal, fiatal felnőttekkel, középkorúakkal és olyanokkal, akik már kifelé tartanak az életből. Mindannyiuk által megélhetünk örömet és fájdalmat, lehetőséget a tanulásra, fejlődésre, változásra. </span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #783f04;">A szívednek higgy. Ha hív, gyere!</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #3d85c6;">A 2 év alatt havonta egy teljes napot töltünk majd együtt, kiegészítve évente legalább kétszer ott alvós 3 nappal. Az együtt lakás ugyanis szintén sok lehetőséget hoz az EMK élő használatára :). </span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #3d85c6;">A csoportlétszám is ebben támogat majd. 6-12 fő, amivel már és még szívesen dolgozom így egyszerre.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #0b5394;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #0b5394;">Az első félév időpontjai: 2022 október 16., november 13., december 11., 2023 január 15., február 12., március 10-11-12. </span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #0b5394;">10.00 és 18.00 között leszünk együtt a vasárnapokon.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #0b5394;">Helyszín: Színező Bp. I. Tigris u. 12. 20-as kapucsengő.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #0b5394;">Részvételi díj, érdeklődés, jelentkezés: jszentpeteri@gmail.com <br />A levél tárgyába kérlek, írd be: EMK1</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #0b5394;">Jelentkezési határidő: október 5.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #990000;">Szeretettel:</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #990000; font-family: Lobster; font-size: x-large;">Julianna</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #990000; font-family: inherit; text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #990000; font-family: inherit; text-align: left;">Fotó: saját, Maui, Hawaii</span></div><div style="text-align: left;"><span style="color: #990000; font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="color: #990000; font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;"><br /></span></div><p></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-25282440174835096622022-08-22T12:46:00.001+02:002022-08-22T12:46:58.377+02:00Örömteli élet<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh20fkOI5jyrrOEKtNMCXDacuz6cx3ljIllOGGnuCpPR69H6v1pgP0UKuvWKALH7QTd1xYYmufILMpKW3VhRCBRHGI4TnLrct5qIRloq0clf90ejpVzcmCHEfSt7tjRhp3p31gHCsYMXDNl-UZrYMiXNtp4XPdoSBsuwasMSc74a222C_XUc8g8tHN3/s4032/A9993407-AAB3-48AB-981B-7E76DB302D9C.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh20fkOI5jyrrOEKtNMCXDacuz6cx3ljIllOGGnuCpPR69H6v1pgP0UKuvWKALH7QTd1xYYmufILMpKW3VhRCBRHGI4TnLrct5qIRloq0clf90ejpVzcmCHEfSt7tjRhp3p31gHCsYMXDNl-UZrYMiXNtp4XPdoSBsuwasMSc74a222C_XUc8g8tHN3/w320-h240/A9993407-AAB3-48AB-981B-7E76DB302D9C.jpeg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;"><b>Örömteli élet</b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #660000;">Kezdő Erőszakmentes Kommunikációs műhely</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #660000;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;">Anyukám halála előtt, utolsó éveiben többször feltettem neki a kérdést, boldog-e, boldog volt-e az élete. A válasz tartamilag rendszerint az volt, hogy elégedett a pillanatban is (a fájdalmakat leszámítva), hosszú életére visszatekintve is, de hát boldog, az nem volt. Aztán a temetése után 1-2 nappal a mosogatónál állva meghallottam bal vállam felől a hangját: "Már tudsz szeretettel telien élni, babám, most tanulj meg örömtelien is élni!" Megállt a kezem és elakadt a lélegzetem. Mert megértettem üzenete igazságát, és megrázott, hogy még halála után is van fontos tanítani valója. Ez a mondat a legnagyobb hagyaték, amit kaphattam tőle. </span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;">Azóta persze (meg visszanézve is) figyelem a munkámban, vajon szempont-e a hozzám fordulóknál az örömteliségre törekvés. 100 %-ig. Sosem így hangzik el, mert a nehézségekből indulunk ki, de a cél valójában mindig ez.</span><br /><br /><span style="color: #45818e;">No és az én igazságom az EMK-val kapcsolatban, hogy ebben segíthet leginkább. Hisz az örömteliség egyik legerősebb forrása a harmónikus kapcsolat önmagunkkal ... és másokkal. Miért a három pont? Mert az önmagunkkal való szeretettel teli, odafigyelő kapcsolat a legfőbb feltétel, amiből szinte magától következik a másokhoz való viszonyunk tisztulása.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #45818e;">Az EMK gyakorlati alkalmazása</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #45818e;">abban támogat minket, hogy a fókuszunk másokról áttevődjék önmagunkra, meghalljuk és megértsük, mit szeretnénk az adott pillanatban, hogy elégedetté válhassunk ... és aztán képesek legyünk teljességgel hozzájárulni a körülöttünk élők jólétéhez. Így teli szívvel adhatunk, saját indíttatásból, tehát egy-egy tettünkért már nem kérünk majd árat visszamenőleg :).</span><br /><span style="color: #a64d79;"><br />Az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) Phd. Marshall B. Rosenberg által kidolgozott rendszer, melynek alapja Karl Rogers személyközpontú pszichológiai szemlélete, saját klinikai tapasztalata, valamint világszerte szerzett élményei a konfliktusok kialakulásáról és az egymástól eltávolodott emberek közötti kapcsolat visszaépítéséről egy adott pillanatban.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #0b5394;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #0b5394;">Én magam 26 éve Pünkösdkor találkoztam először Marshallal és az EMK-val. Szerelem volt első hallásra. Meg akartam tanulni magamért, a családomért. Szóval benne voltam a csapatban, akik rendszeresen hívták ide Marshallt és más trénereket 16 éven át. 2000 óta beszélgetek ezt a szemléletet élve a hozzám forduló emberekkel és mutatom meg képzéseken, mit tanultam meg belőle és a kapcsolatokról idő közben. Az elmúlt 22 évben amellett, hogy nemzetközi szinten is akkreditált tréner lettem, a kezdő csoportokon kívül sok haladó tanfolyamot vezettem, sőt több trénerképzőt tartottam. Az utóbbi képzések első 2 évében végzettekből ma már hárman maguk is nemzetközileg akkreditált oktatók.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #a64d79;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #a64d79;">Az október 1-én induló közös munkára tehát olyan személyeket várok, akik nem csak a másokkal való konfliktusaikat szeretnék a korábbinál békésebben rendezni, hanem erős céljuk az önmagukkal való viszony rendezése is. Ez mindig is célom volt a munkám során, de sosem mondtam ki, írtam le ennyire tisztán :).</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;">Az első sorozatban (8 alkalom karácsonyig) az EMK alapjait, a konfliktusok kialakulásának forrásait, a buktatók elkerülésének eszközeit, önmagunk képviseletét, a köszönet kimondását az egyenlőség megtartásával, és a szeretettel, egyértelműen kimondott "nem"-et, valamint a "kell" által eltakart saját döntést értjük meg, gyakoroljuk be. Ennek a résznek az alcíme: </span><span style="color: #c27ba0;">Őszinteség másképp</span><span style="color: #38761d;">. </span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;">A második rész 5 alkalomból áll majd (2023 elején), melyben a másik fél kimondott gondolatai, véleménye mögött elbújó tényleges üzenetet, az ő "nem"-et mondásának ajándékát, a másokra és a világ rendjére való hivatkozás által eltakart belső igényt kezdjük el felismerni. Ennek a résznek az alcíme a </span><span style="color: #c27ba0;">Valódi empátia</span><span style="color: #38761d;">.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #e06666;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #674ea7;">Az első sorozat időpontjai: október 1., 8., 22.,29., november 12., 19., december 3., 10.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #674ea7;">A második sorozat időpontjai: 2023. február 4., 11., 25., március 4., 18.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #674ea7;">Helyszín: Színező, Budapest, I. Tigris utca 12. 20-as kapucsengő</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #674ea7;">Időtartam: 10.00 és 18.00 között </span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #674ea7;">Részvétel összege, jelentkezés és részletek: jszentpeteri@gmail.com </span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #674ea7;">Kérlek, a levél tárgyába írjátok be: EMK!</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #674ea7;">Jelentkezési határidő: 2022. szeptember 25.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #674ea7;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #990000;">Szeretettel várom a kíváncsi jelentkezőket :)!</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #cc0000; font-family: Lobster; font-size: large;">Julianna</span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: left;"><span style="color: #674ea7;">Fotó: saját, Bp. Margit-sziget</span></div><div style="text-align: left;"><span style="color: #674ea7;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="color: #674ea7;"><br /></span></div><p></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-5467805613615836952022-02-28T13:57:00.001+01:002022-02-28T13:58:26.253+01:00Én mindent megtettem, de ...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhoB1E2BOktzW8TRzH3ZITNZR0pwCsymxZWMK1Q5LD1jYitrxwdjnFq2n-JckUfionNEQqip9nbTkwtxS_q93tfMG15dahDKiwYF3lD3HyHBdwb-GquDXyn5E7k7TWZyHCb15rWCFqb3BeaS5wq_CAa9Xhi17-RDy3am76wLs8e3UM1_eMw5DOeWPbT=s3425" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3425" data-original-width="2581" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhoB1E2BOktzW8TRzH3ZITNZR0pwCsymxZWMK1Q5LD1jYitrxwdjnFq2n-JckUfionNEQqip9nbTkwtxS_q93tfMG15dahDKiwYF3lD3HyHBdwb-GquDXyn5E7k7TWZyHCb15rWCFqb3BeaS5wq_CAa9Xhi17-RDy3am76wLs8e3UM1_eMw5DOeWPbT=s320" width="241" /></a></div><br /><p></p><div style="text-align: center;"><span style="color: #990000; font-size: large;">Erőszakmentes Kommunikációs kezdő tanfolyam</span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #674ea7;">Oly gyakran van bennünk az a gondolat, hogy "mi mindent megtettünk, de mégsem úgy lett, hogy szerettük volna". Bár tesszük a tőlünk telhető legtöbbet, legjobbat, mégis valahogy félresikerülnek köztünk a dolgok. Van, aki egyszerűen továbblép, remélve, hogy a következő emberrel majd könnyebb lesz. Mások nem szeretnék kidobni a befektetett időt és energiát, így fogukat összeszorítva <i>valahogy</i> <i>kibírják</i> a folytatást.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #674ea7;"> </span><br /><span style="color: #45818e;">Az EMK segíthet abban, hogy megértsük <i>mi megy félre. </i>Sőt megmutatja, hogyan változtathatunk annak érdekében, hogy a folytatás másként, mindenki számára megnyugtatóan alakuljon köztünk. Nem csak a párkapcsolatban, de gyermekeinkkel, szüleinkkel, a munkahelyünkön is</span><span style="color: #444444;">.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;">Az őszi tanfolyam<span style="font-size: large;"> </span>résztvevői írták: "Választ kaptam arra, hogy időnként miért alakulnak ki kellemetlen beszélgetések köztem és mások között." "Számomra azért volt különösen fontos ez a képzés, mert bár már pár éve tanulom az EMK-t, de az alapokat ilyen részletesen még sehol se vettük át és gyakoroltuk be." "A képzés sokat segített abban, hogy tudatosítsuk az érzéseinket és szükségleteinket, és, hogy megértsük, hogyan válnak ezek az életünk - hétköznapjaink - mozgatórugóivá." <br />Ahogy azóta is hallom tőlük a visszajelzéseket, apróbb, vagy nagyobb sikerélményük szinte naponta van. Nekem meg ugye már két évtizede :).</span><br /><br /><span style="color: #783f04;">Azért, hogy minél több ember élhesse át ezt a fajta sikerélményt, új tanfolyamot indítok. </span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #783f04;">A tematikában szerepel majd: általánosan az Erőszakmentes Kommunikációról; a konfliktusok kialakulásának leggyakoribb okai; az ítélkezés, mint jó barát; a szándék felismerése; alaposan a négy lépésről; különbségtétel a vélemény, ítélet, illetve tényközlő megfigyelés között; saját érzés és szükséglet lista összeállítása; a kérés, ami gyakorlatiassá teszi az EMK-t; érzések, melyek másként ébrednek fel bennünk; nemet mondani szeretettel; megbecsülést, köszönetet kifejezni az egyenrangúság megőrzésével; mi is az az empátia, amit manapság annyit emlegetünk.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #444444;">.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #0b5394;">Az őszi csapattal jól bevált új rendet követve összesen nyolc szombaton találkozunk majd, úgy, hogy közben azért minden harmadik hétvége pihenő marad a családoknak. </span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #0b5394;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #0b5394;">A tanfolyam időpontjai (Húsvét miatt): április 2., 9., 23., 30., május 14., 21., június 4., 11.</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #0b5394;">Helyszín: Bp. I. Tigris u. 12. (Színező), 20-as kapucsengő<br />Jelentkezés, ár és egyéb részletek: +36302515554, jszentpeteri@gmail.com (subject: EMK), illetve Messenger-en: Julianna Szentpéteri<br />Létszám: 4-12 fő között (több jelentkező esetén 2 csoport indul majd, a második az adott hétvégéken vasárnaponként)<br /></span><br /><span style="color: #990000;">Szeretettel várom az érdeklődőket!</span><br /><span style="color: #990000; font-size: large;"><i><b>Julianna</b></i></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #444444;"><br /> </span></div><p></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0Budapest, Magyarország47.497912 19.04023519.187678163821154 -16.116015 75.808145836178852 54.196484999999996tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-52063153610987114842022-02-02T15:04:00.000+01:002022-02-02T15:04:07.894+01:00Megszállottság nélkül<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjzAO0JUvZTBQhQaMkgxmugnQ3Ga7kZY6BJogij_xVf8b9mC7FIS0dG8VqZ_OdmehaFlEE1kZd5re2TC2-oLeTXU-biIoe987_bI-cAvPasHLTAOrEw_2saQ9AL9W0rn6Eq2_Umt4GIMq1lP4R9GJspsFbjikbemY2VoakN0QU9ndwDaRUZd0L2oCf2=s4032" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjzAO0JUvZTBQhQaMkgxmugnQ3Ga7kZY6BJogij_xVf8b9mC7FIS0dG8VqZ_OdmehaFlEE1kZd5re2TC2-oLeTXU-biIoe987_bI-cAvPasHLTAOrEw_2saQ9AL9W0rn6Eq2_Umt4GIMq1lP4R9GJspsFbjikbemY2VoakN0QU9ndwDaRUZd0L2oCf2=s320" width="320" /></a></div><br /><p></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #cc0000; font-size: large;">, egyszerűen szeretettel.</span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #274e13;">Úgy tűnik, új fejezet indul el bennem az Erőszakmentes Kommunikációval kapcsolatban.</span><span style="color: #e06666; font-size: medium;"> </span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;">Ahogy lassan dolgoztam fel az elmúlt évben a nemzetközi akkreditációs folyamatomat, a feltételezésemet, hogy hol helyezkedem el az EMK hazai világában, önmagammal kapcsolatban megszületett némi tisztánlátás és megértés. <br />Mindig is magasra helyeztem a mércét, kit tartok <i>elég jó</i> EMK-snak, hisz az a 3 ember, akit leginkább tanáromnak tekintettem 2 évtizeden keresztül, igazán nagyszerű példakép volt szerintem. Marshall, mint ennek az egésznek az atyja, Nada, aki felhívta a figyelmünket jó néhány finom részletre, melyen elcsúszhat az erőszakmentesség, még ha formailag látszólagosan meg is felel, és Trish, aki gyengedségével és szelíd elfogadásával megmutatta, milyen az igazi empátia. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;">Hozzájuk szerettem volna felnőni. Többek között azért is nem kezdtem bele oly sokáig a nemzetközi akkreditációs folyamatba, mert azt gondoltam, még nem tudok eleget hozzá. Ennek a szintnek az elérése hajtott engem két évtizeden keresztül. (Nem számolom bele azokat az éveket, amikor pusztán saját használatra tanultam, gyakoroltam.) Ha nem is tudatosan, de otthon, a családban, magánéletben, barátokkal is ez a szenvedélyes elköteleződés hajtott: elég jónak, hozzájuk hasonlóan jónak lenni. <br />Amikor másoknak mutattam, magyaráztam tanfolyamokon az alapokat, vagy trénerképzőn a hitelességet, az e három személytől megszerzett tudást igyekeztem maradéktalanul tovább adni. Sosem megalkudni, a legjobbat, legtöbbet adni --- <b>és viszont várni</b>. </span><span style="color: #38761d;">Ezek az elvárások űztek nappal és éjjel egyaránt.</span><span style="color: #38761d;"> </span><span style="color: #38761d;">A második 10 évben nem is nagyon szólt másról az életem :). Az önazonosság tudatom kimerült abban, hogy én EMK tréner vagyok. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #38761d;">Nekem ez egészen rendben volt. Hisz ki vágyik többre, mint az állandóan megélt szerelemre?</span><br /><br /><span style="color: #741b47;">Aztán belekezdtünk az akkreditációs folyamatba és döbbentem tapasztaltam, hogy a társaim közül többen nem ugyanúgy vannak benne, mint én. Majd beleláttam, hogy megy ez nemzetközi szinten és meghökkentem, mert úgy tűnt, hogy ott is eltérő sok minden a korábbi elképzelésemhez képest. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #741b47;">A kezdeti csalódottság és fájdalom után, némileg felocsúdva, eldöntöttem, nem számít, mások hogy, s mint, én akkor is a saját célkitűzésemet követem. Azért némileg kábán. (Tudjátok, milyen az, mikor beverjük a fejünket ... Felállunk, megyünk tovább, de csak bizonyos dolgokat észlelünk, fogunk fel abból, ami történik, mert az ütés helye bizony még fáj és szédülünk is jó darabig.) Egyedül a célkövetés vitt vagy 2 éven át - automata pilótára kapcsolva :).</span></p><p style="text-align: center;"><br /><span style="color: #134f5c;">Ennek a 20, illetve az utolsó 4 évnek a visszaidézése, összegzése közben rájöttem, hogy az akkreditációs folyamatom során, valamikor a második év vége felé végre megláttam, hogy egy ideje bizony nem verem le a saját magam által oly magasra tett lécet. Az ellenőrzésre, hogy valóban így van-e, kellet még másfél év :)).<br />Így 25 és fél év tanulás, gyakorlás, megszállott igyekezet után megérkeztem. <br />Én valójában nem a papírért, címért, hanem ezért a megnyugvásért hajtottam. <br /><i style="font-weight: bold;">A saját magamtól jövő elfogadásért, elismerésért. <br /></i>Ugyanezért nem tudtam mit kezdeni az ünneplésekkel. Az ünneplésre, újongásra, gratulációkra nem vágytam. Csak a csendes derűre, megpihenésre, <b style="font-style: italic;">mert végre hazaértem, </b>arra a helyre, ahova 1996 pünkösdje, illetve 2000 nyara óta kímélet nélkül igyekeztem. <br /></span> </p><p style="text-align: center;"><br /></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-36804631445484538862021-08-30T22:43:00.001+02:002021-08-30T22:43:58.567+02:00Megérteni és megszeretni<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3V4Funch3ruV-4yDllE-lU7plZjHz0rM6jKQJENLRsMX9KmPzwnVFGYBLdcRZzQY6mCQ-uE4EuZBGSod1gnUSs8-GaiDZpk91Oh33XRtUnHvkr-yNAce0DGx7gYwh1hHfN26cP__l5wI/s960/71081197_2480821791964499_8402621924236066816_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="960" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3V4Funch3ruV-4yDllE-lU7plZjHz0rM6jKQJENLRsMX9KmPzwnVFGYBLdcRZzQY6mCQ-uE4EuZBGSod1gnUSs8-GaiDZpk91Oh33XRtUnHvkr-yNAce0DGx7gYwh1hHfN26cP__l5wI/w400-h300/71081197_2480821791964499_8402621924236066816_n.jpg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #cc0000; font-size: x-large;">Megérteni és megszeretni</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #38761d; font-size: medium;">Erőszakmentes Kommunikáció kezdő tanfolyam</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #0b5394; font-size: medium;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #0b5394; font-size: medium;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #0b5394; font-size: medium;">Valaki megkérdezte tőlem múlt csütörtök este, hogy mióta foglalkozom az Erőszakmentes Kommunikációval. Amikor kimondtam válaszul, hogy 25 éve, magam is megdöbbentem. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #0b5394; font-size: medium;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #0b5394; font-size: medium;"> Szóval volt elég időm ez alatt a 25 év alatt, hogy megértsem, beszélgetés nélkül nincs igazán kapcsolat. No és azt is, hogy amikor valamiért a hozzánk közelállókkal elveszik a kölcsönös megértés, esetleg egymásra sem tudunk nézni, annyira haragszunk, akkor az segít, ha valamelyikünk vesz egy<i> </i>nagy levegőt és elkezd beszélni. Ezen a ponton még szinte bárhogy. Mert a legelső lépés<i> a szándék a kapcsolatra</i>. Viszont azután sem mindegy, hogyan folytatjuk. Ekkor segíthet az Erőszakmentes Kommunikáció, hogy a lehető legegyszerűbben és leghamarabb visszaálljon köztünk a megértés, elfogadás és bizalom. Bizalom abban, hogy valójában egy oldalon állunk. Bizalom a kölcsönös szeretetben. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #7f6000; font-size: medium;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #783f04; font-size: medium;">Hosszú szünet után</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #783f04; font-size: medium;"> eljött az idő, hogy újra indítsak csoportos EMK tanfolyamot. Leginkább azért, mert van néhány ember, aki <i>tőlem</i> szeretne tanulni</span><span style="color: #783f04; font-size: large;">. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #783f04;">(Szerencsére ma már elég sokan ismerik, használják és tanítják itthon az EMK-t, ugyanakkor mindannyian saját magunkon átszűrve tesszük azt. Így minden érdeklődő megtalálhatja azt az embert, aki az ő számára legemészthetőben mutatja be és adja át a tudását.) </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #783f04; font-size: medium;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #274e13; font-size: medium;">Miből is áll velem egy tanfolyam? A kezdő kurzus 60 órás, azaz 8 teljes nap. Először én beszélek elég sokat, hogy bizonyos alapfogalmakat tisztázzunk, aztán végigmegyünk az EMK mondat 4 lépésén. Előkerül a düh, szégyen és bűntudat, mint némileg speciális érzéscsoport. Meglátjuk, hogy lehet mások kérésére úgy nemet mondani (amikor azt szeretnénk), hogy azt ne önmaguk elutasításának hallják. Végül, de nem utolsó sorban, szóba kerül a köszönet, mint az elismerés és megbecsülés kifejeződése.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #0b5394; font-size: medium;">A tanfolyam arra szolgál, hogy a résztvevők begyakorolják önmaguk őszinte kifejezését a leginkább érthető módon, illetve, hogy a másik szavai mögül kihallják a valódi üzenetet. Előkerülnek személyes, egyéni példák, hogy a gyakorlás még hatékonyabb legyen. Ugyanakkor elkerüljük a "mély belemenést", mert bár az EMK arra is használható, viszont ez tanfolyam lesz, nem műhelymunka.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #274e13; font-size: medium;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #741b47; font-size: medium;">Tehát:</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #741b47; font-size: medium;">A tanfolyam napjai: október 2., 9., 23., 30., november 13., 20., december 4., 11.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #741b47; font-size: medium;">Ideje: ezeken a szombatokon 10.00-18.00 óra között, 2-3 rövidebb és egy hosszabb ebédszünetet beiktatva</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #741b47; font-size: medium;">Helyszín: Bp. I. Tigris utca 12. 20-as kapucsengő (Színező)</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #741b47; font-size: medium;">Csoportlétszám: maximum 12 fő, mert a hely mérete ennyi embert enged :)</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #674ea7;">Reménykedem, hogy tudunk végig személyesen találkozni.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #741b47; font-size: medium;">Jelentkezés és ár egyeztetése: jszentpeteri@gmail.com (tárgy: emk tanfolyam), +36302515554, illetve messengeren - Julianna Szentpéteri</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #741b47; font-size: medium;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #45818e; font-size: medium;">Aki szeretne addig is foglalkozni a témával, annak szeretettel ajánlom Marshall B. Rosenberg PhD. A szavak ablakok, vagy falak című könyvét (Agykontroll Kiadó), illetve a vele készült videókat, pod-castokat. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #45818e; font-size: medium;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #cc0000;"><span style="font-size: medium;">Szeretettel: </span><i><span style="font-size: large;">Julianna</span></i></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #cc0000; font-size: medium;">A CNVC akkreditált trénere</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #cc0000; font-size: medium;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #3d85c6; font-size: medium;">Rólam több információt az emkkozosseg.hu oldalon az oktatói bemutatkozásomban találhattok. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #783f04; font-size: medium;"><br /></span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #783f04; font-size: medium;">Fotó: saját</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #783f04; font-size: medium;"><br /></span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="color: #783f04; font-size: medium;"><br /></span></span></div><p></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-22901137958819726012020-09-16T14:40:00.000+02:002020-09-16T14:40:20.954+02:00Határok felismerése<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkyCs5UP7DpZptnwD0OnOFvKNmNpoM3EBhCIcNbWFW37uRChXJR_v48W_kTJiM1nVYxUbLqPW7of9ltvGnOuuPv1DQMoFk0PhDy-j6i9_xX0c4sOb0Lz5i-GWk5txcrhfqa7-b8IvjZZ4/s2048/fullsizeoutput_2a7.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkyCs5UP7DpZptnwD0OnOFvKNmNpoM3EBhCIcNbWFW37uRChXJR_v48W_kTJiM1nVYxUbLqPW7of9ltvGnOuuPv1DQMoFk0PhDy-j6i9_xX0c4sOb0Lz5i-GWk5txcrhfqa7-b8IvjZZ4/s320/fullsizeoutput_2a7.jpeg" /></a></div><br /><p>Idejét sem tudom, mikor jártam itt utoljára. Nem azért, mert nem zajlottak bennem a dolgok, hanem pont, mert rengeteg minden történt, így képtelen voltam egy-egy témát kiemelni. Az volt az élményem, minden mindennel összefügg, így, ha belekezdenék az írásba, akkor hónapokig fel sem állnék a klaviatúra mellől. Mostanra, megkönnyebbülésemre, több minden letisztult bennem, ezért van kapacitásom meg is osztani pár dolgot :).</p><p>A nemzetközi akkreditációs folyamat volt az egyik, ami sok feldolgozni valót adott. </p><p>Először is, sok segítséget kapva G. Julitól, 12-en indultunk el, egy csapatként. Legalábbis az én fejemben. Aztán menet közben kiderült, hogy nincs mindenkinek rendben ez a felállás, illetve vannak, akik ugyan jelentkeztek a folyamatra, de nem voltak tisztában annak miben létével. Ezért, amikor lassan előkerültek a részletek (időben, anyagilag és belső munkában ez mivel jár), utóbbiak csendben lemorzsolódtak. Akiknek pedig maga a szereposztás nem volt rendben, azok vagy egyedül folytatták tovább, vagy nem csendben, hanem adott esetben nagyon is nagy zajjal léptek odébb.</p><p>Mondanom sem kell, mindeközben nekem voltak reakcióim, azaz sok szükségletem érintődött meg, így időnként heves érzelmekkel reagáltam. Íme néhány dolog belőlem.</p><p>Amikor azt láttam, hogy ugyan szavakkal elhangzik, mennyire hálásak néhányan azért a segítségért, amit G. Julitól kaptunk, ugyanakkor 3-nál sokkal több alkalommal megmondták neki, hogyan másként kellene még több dologgal hozzájárulnia az ő életük gazdagításához, akkor döbbent és felháborodott lettem, mert <i>megbecsülésre és józan belátásra</i> volt szükségem. Ezért magamtól azt kértem, mondjam meg, kész vagyok-e a saját jólétemről gondoskodni és mielőtt tőle kérek, háromszor átgondolni, van-e más mód az aktuális szükségleteim kielégítésére. Erre igent mondtam. Illetve ugyanezen szükségleteim miatt azt is kértem magamtól, mondjam meg, kész vagyok-e arra, hogy amikor ő kér segítséget tőlem a folyamat során, arra, ha tudok, mondjak igent. Szintén igen lett a magamnak adott válasz.</p><p>Egy másik nagy lépés volt, amikor felismerve, hogy csak én hittem a 12 ember <i>közös értékrend</i>jét, de az a valóságban nincs, megkerestem, kik azok mégis a csapatból, akikkel ezt megélem. Egyszerre meglepett és megkönnyebbült is lettem, amikor azt találtam, hogy itt szorosan 2 emberrel vagyok közös értékrenden, akikkel a legelején is voltam. Ezen túl örömmel konstatáltam, hogy velük ez a közös értékrend az elmúlt 2 évben csak erősödött, ami az akkreditációs folyamatot illeti.</p><p>Magammal kapcsolatban is tisztábban látok és sokkal higgadtabb vagyok. Még jobban letisztult bennem, mennyire értékes és szent számomra az EMK, ahogy azt a kezdetekben megtanultam Marshalltól, Nadától és Trishtől. Abba a csapatba tartozom, akiknek nem csak a szellemiség, hanem az eszköz is igen fontos és igyekszünk azt tisztán tartani.</p><p>Illetve megértettem, ami valójában mindig is egyértelmű volt, hogy nem a világot akarom megváltani a sok év alatt felszedett tudásommal, hanem "egy kis udvart akarok söpörni", pont akkorát, amivel jól elbírok. Pont azért, mert a <i>hitelesség</i> és az élő, harmónikus, <i>bizalomteli kapcsolat </i>a körém kerülő emberekkel mindent visz. </p><p>Azért is, mert nagyon fontossá vált menet közben a <i>munka és magánélet egyensúlya</i>. Nagyon nagy változás bennem, hogy ma már nem a magánéletem szolgálja a munkámat, hanem a munkám a magánéletemet. Megértettem és elfogadtam, hogy a korábbi sok évben a család fenntartása miatt a munkám túl nagy hangsúlyt kapott, de hogy akkoriban is a család, azaz a magánéletem/ünk volt a cél. Ez a felismerés egy ideje azt is eredményezi, hogy engedélyem van magamban az éves szabadságra, a hétvégék saját célra való felhasználására, valamint a legalizált (nem ellopott) kultúrális életre. No és persze a kézimunkáimra :)).</p><p>Szóval számomra az akkreditációs folyamatom eddigi legnagyobb eredménye, hogy elvált a magánember/nő a dolgozó lénytől. Ami azt a döbbenetes eredményt is hozta, hogy ma már nem az EMK a mindenem. Fontos része az életemnek, tudom, mennyit tudok (nagyon sokat), továbbra is életem egyik alapja és fókusza, de a megszállottságom és az ebből fakadó egyfajta vakságom megszűnt.</p><p>Köszönöm ezt a társaimnak és az assessorainknak. A viselkedésükkel, hozzáállásukkal erős katalizátorok voltak e folyamatomban.</p><p><br /></p><p>Fotó: "Mirabilia" keresztszemes hímzésminta, a címe "English roses", tervező Nora Corbett (1995)</p><p><br /></p>Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0Budapest, Magyarország47.497912 19.04023519.187678163821154 -16.116015 75.808145836178852 54.196484999999996tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-24047776635950326152019-12-04T12:45:00.000+01:002019-12-04T12:55:00.883+01:00Anyukám 89<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHpvTaXS5tJKZpRNc9ZHApeKWkzMshpm1CUgYtZ_qaVOP0fh6xxB32PPzqvvyLPqbaHJQ1kLd9X4rcA3oJZ7GQ-W2eUfkrhJOIgrV2-lV-H-l1gtBOfOseIzA_HjDS7_YJvgG2LQ3MF7g/s1600/IMG_2833.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHpvTaXS5tJKZpRNc9ZHApeKWkzMshpm1CUgYtZ_qaVOP0fh6xxB32PPzqvvyLPqbaHJQ1kLd9X4rcA3oJZ7GQ-W2eUfkrhJOIgrV2-lV-H-l1gtBOfOseIzA_HjDS7_YJvgG2LQ3MF7g/s400/IMG_2833.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
Évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy beköltözik egy "otthonba". Miután már nem tudta ellátni saját magát a látása erős romlása miatt és, mert gyakran elesett valami egyensúlyérzékelési probléma miatt.<br />
Vándorolni sem akart közöttünk, 4 gyermeke között. Van saját szobája, teljes ellátása és állandó felügyelete.<br />
Én rendszeresen felülök a vonatra, hogy oda-vissza 6 órás utazással és nagyjából egy órányi gyaloglással elérhessem, láthassam, simogassam, megöleljem és vigyem neki mindazt, amit kér, illetve amivel én szeretném ellátni.<br />
<br />
Legutóbbi ottlétemkor megint tanultam valami igazán fontosat. Arról beszélgettünk, hogy mennyire elfáradt, milyen nehéz már élnie. Szó szót követett, mesélte és tapasztaltam, hogy abból, amiket tőlem/tőlünk kap, időről-időre egyszercsak nem talál dolgokat. Valaki "megszabadítja" tőlük.<br />
Ez az egyik oka a kedvetlenségének, mert már nem tud annyira bízni az emberekben.<br />
<br />
A másik, hogy nincs elég személyzet az otthonban, így az elmúlt 4 napban nem takarították a szobáját. Ez megint csak elkeseríti, mert bár nem látja rendesen, de érzékeli a piszkot maga körül. Márpedig világ életében fontos volt számára a rend, tisztaság, szépség.<br />
Újabb ok az energiátlanságra, kedvetlenségre.<br />
<br />
Aztán előkerült az is, hogy a látása romlásával valahogy szegényebbé vált az élete. Azelőtt rengeteget mozgott. Miután nyugdíjas lett, a kutyasétáltatásra való hivatkozással napi átlag 4-5 órát gyalogolt. Járta az erdőt-mezőt-patakot. Így tartotta karban a testét és lelkét, hisz közben sok szépség vette körül, a kutya pedig ragaszkodásával, odaadásával bőséges szeretetforrás is volt (ha nem lett volna elég az apukámtól, négy gyermekétől és 12 unokájától jövő figyelem).<br />
Most viszont "beszorult" egy szobába, a hozzátartozók (beleértve engem is) akkor mennek hozzá, amikor tudnak, így sokat van egyedül.<br />
Megint csak kedvetlenség lesz rajta úrrá, amikor erre gondol.<br />
<br />
"Szóval elég már ez nekem, kislányom." A én szívem pedig sajgott közben.<br />
Mert értettem.<br />
Megértettem, hogy amikor 7 éve nagyon rossz állapotba került apukám halála és 2 combnyaktörést követő műtétek miatt, még hivatkozhattam arra, hogy szükségünk van rá, hogy szerethessük. Fontos lenne, ha részt vehetne az unokái esküvőjén, láthatná a dédunokáit, ha tapasztalhatná a tőlünk, gyermekeitől jövő szeretetet. Meg is gyógyult akkor.<br />
<br />
Én pedig elmeséltem, mennyire hálás vagyok azért, hogy még mindig velünk van. Mert emlékszem nagyon, hogy amikor kislányként 2 barátnőm anyukája egy autóbaleset következtében majdnem meghalt, én azt kértem, hogy az én szüleim olyan hosszan legyenek nekem, amennyire csak lehetséges. Hogy felnőtté válhassak mellettük. Elmondhattam neki, a vállára hajtva a fejem, mennyire meghat, hogy ez így történt.<br />
Ugyanakkor felfogom, és bár fáj, de el is fogadom, hogy neki már lassan elég.<br />
<br />
Ott ültünk összebújva, a megértéstől és meghatottságtól pityeregve.<br />
Egyszercsak azt hallottam tőle: "Össze kell szednem magam, kislányom." Aztán megismételte: "Valahogy össze kell szednem magam."<br />
No és meg is tette. Lett ereje felkelni az ágy széléről, a "kocsijára" támaszkodva kikísérni engem a folyosóra, a lépcsőig, mikor elindultam haza.<br />
<br />
Amit pedig megtanultam: nem elég, hogy ösztönösen igyekszem valamennyit visszaforgatni felé abból, amit kaptam tőle életem során. Tudatosabb szívvel és lélekkel kell látnom őt.<br />
<b><i>No és már nem kéréssel, hanem a számára fontos dolgok megadásával tudom meghosszabítani kicsit az életét.</i></b><br />
<br />
Mert hogyan is vagyunk az idős emberekkel?<br />
Látjuk-e, amikor ránézünk, egész életét? Kifejezzük-e felé való megnyilvánulásainkban a megbecsülést, a tiszteletet és elismerést?<br />
Úgy állunk-e hozzá, hogy <i>pont neki</i> kell adni a legjobb falatot, a drágább, de puha datolyát? Ha nem kéri is, veszünk-e neki hajgumit és hajcsatot, mert látjuk, hogy zavarják őt a kóbor hajszálak? Ugyan nem látja, de elmossuk-e a bögréjét, poharát, evőeszközét, mert mi viszont látjuk, hogy piszkos? Viszünk-e neki abból a kézkrémből, ami nekünk is bevált? Megkapja-e azt a lepedőt, ami nem fog alatta össze-vissza csúszkálni, ha forgolódik? A hangunk, mellyel megszólítjuk, szeretettel teli-e? A kéz, amellyel érintjük, elég puha-e? Kap-e virágot a születésnapjára, akkor is, ha tudjuk, hogy 1 hétig, ha kitart, mert elfelejti öntözni?<br />
Azaz látjuk-e az elesett, legyengült, tehetetlen emberben azt a sok értéket, munkát, eredményt, melynek létrehozása idejutatta őt, ebbe az állapotba? Igyekszünk-e széppé és teljessé tenni neki az utolsó napokat, hónapokat, éveket?<br />
<br />
Én nagyon hálás vagyok a saját életemért, a gyermekeiméért, a kapcsolatunkért, a köztünk lévő szeretetért és kölcsönös elismerésért, a megújuló példamutatásért, drága anyukám! KÖSZÖNÖM!<br />
<br />
<br />Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-89006306439832219702019-09-03T14:31:00.000+02:002019-09-03T14:31:16.850+02:00Lábjegyzet egy kapcsolathoz<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs4cj3pbUhVd0hOKBLFDSCgVW0bOkZUsVTpNTHZXWnzas6mZQucbpjZABLAeTS_ZHiSwyT1mBdUhOu15NLRdh3BCf8A7CCd5vp-y0jiXr0flpgkv_2uNORBubV-CGuX9XtfUVUkZPrmzs/s1600/IMG_9662.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs4cj3pbUhVd0hOKBLFDSCgVW0bOkZUsVTpNTHZXWnzas6mZQucbpjZABLAeTS_ZHiSwyT1mBdUhOu15NLRdh3BCf8A7CCd5vp-y0jiXr0flpgkv_2uNORBubV-CGuX9XtfUVUkZPrmzs/s320/IMG_9662.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
Töprengek.<br />
Még nem tudom, mire fut ki ez az írás.<br />
Mégis, számomra ismeretlen oknál fogva, az a feltételezésem van, hogy ide kell írnom, ami majd kibomlik ...<br />
EMK-val és emberi kapcsolatokkal foglalkozó emberként sokféle viszonyba keveredek másokkal.<br />
Amikor elkezdtem, még védőnőként és utána is sokáig azt hittem, mindenkit meg kell szeretnem, akivel dolgom akad. Az EMK-val való munkám első 12-14 évében ezért aztán nem is volt túl sok munkám, mert nem bírtam volna több embert megszeretni. No, nem a szívem befogadóképessége szabott határt, hanem abban való határom, hogy adni tudjak. Mély, megértő és elfogadó figyelmet, gyengédséggel, a szeretet érzésével fűszerezve és együtt töltött időt. Főleg az utóbbit ...<br />
Sok bűntudatot okoztam magamnak akkor, mikor valaki olyan fordult hozzám figyelemért, elfogadásért, akivel nem akartam magánemberi viszonyba is kerülni.<br />
Az eszemmel hiába tudtam, hogy ez "nem követelmény", egyszerűen nem tudtam másként. Persze senkit sem küldtem el, de rengeteg energiát fektettem bele, hogy őket is valóban megszeressem. Várjam, hogy mikor jönnek már.<br />
<br />
Aztán, saját gyógyulási folyamatom egyik stációjánál megszabadultam ettől a kényszerességtől. Megmaradt a gyengéd, megértésre és elfogadásra törekvő figyelem bennem a munkámban, de már nem kell szeretnem mindenkit minden áron. Valahogy szét tudott válni a munka- és magánkapcsolataim rendszere. "Jóban" már csak azokkal akarok lenni, akik családtagok, vagy barátok.<br />
A család egyszerű, adott a vérvonal, illetve "beházasodás" :)).<br />
De hogy lesz valaki a barátom?? Kutakodva magamban arra jutottam, hogy 1., ha valakivel van közös érdeklődési körünk, így osztozni tudunk valamely örömben, 2., megosztjuk egymással a szabad időnket, 3., ha megélem a kölcsönösséget az élet szebbé tételében, a figyelemben, odafigyelésben, megértési szándékban és elfogadásban. Ebből fakadóan egyenrangúságot és egyensúlyt élek meg a viszonyunkban.<br />
Mindezek alapja rendszerint - egy ki tudja, honnan származó - szimpátia.<br />
<br />
No és akkor belép a szeretet kérdése. Ami lehet (kevesebbszer) érzés és (többször) szükséglet, mely cselekedeteken keresztül elégül ki.<br />
Én manapság úgy gondolom, hogy akkor élek szeretetben, ha mindkettőre képes vagyok egy kapcsolatban, és mindkettőt tapasztalom a másiknál felém.<br />
<br />
No és most jutottam a precedensemhez :).<br />
Van egy nő az életemben 12-13 éve. Ez idő alatt sokat dolgoztunk együtt úgy, hogy tanult nálam, járt a csoportjaimra, gyakorlókra, mert úgy találta, hogy az általam élt és mutatott EMK kell neki. Így hát sok időt töltöttünk együtt. Ma már ő is tovább adja a tudását másoknak, egymás mellett haladunk a nemzetközi akkreditációs folyamatban.<br />
Rég óta kéri, akarja, hogy szeressem. A sok együtt töltött idő, energia alap is lehet(ne) erre. Időről időre <i>érzek</i> is szeretetet felé. Látva az elkötelezettségét, van, hogy meghatódom. Amikor éppen nincs bennem valamely cselekedete, megnyilvánulása kapcsán elfogadás, le is ülök és tisztázom magamat, hogy aztán, amikor újra találkozunk, a szemébe tudjak nézni, akarjam őt érteni és elfogadni.<br />
De amit annyira szeretne, hogy szeressem, nem megy. Részben, mert a szeretet olyan megnyilvánulásait várja tőlem, ami nem az enyém. Pl., hogy amikor találkozunk, az arcom és szemem ragyogjon fel, kitörő örömmel köszöntsem, öleljem meg hosszan és szorosan, egy időre tegyek félre mindent és csak rá figyeljek, hogy elmondhassa, éppen mi tölti ki őt teljesen. Nahát ezt én még a hozzám legközelebb állókkal is ritkán teszem. Esetleg, ha hosszú ideje nem találkoztam velük és már nagyon-nagyon hiányoztak.<br />
<br />
Tehát neki nem adom. Nem azért, mert <i>nem </i>szeretem, hanem, mert nem <i>szeretem. </i>Mert ahhoz, hogy én szeressem őt, vagy bárki mást, oly módon, ahogy azt ő várja tőlem, meg kell élnem előtte a kölcsönösséget, egyenrangúságot, egyensúlyt, az egymásra szánt szabad időt.<br />
Vele pedig ez sosem volt. Nem csatangoltunk együtt az erdőben, nem beszélgettünk az éppen olvasott könyvekről, nem mentünk együtt moziba, koncertre, nem néztük együtt a napfelkeltét, vagy éppen -lementét, nem táncoltunk együtt az esőben, ujjongva a szivárvány láttán, vagy nem borzongtunk együtt egy jéghideg patakban gázolva. Sosem kérdezte meg, most éppen mit hímzek, kötök, vagy horgolok. Egyszer sem olvasta a blogomat. Arra sem emlékszem, hogy csak úgy valaha is megkérdezte volna: no és hogy vagy, Julianna.<br />
Nincs alapom arra, hogy szeressem ...<br />
<br />
Közben pedig fáj a szívem, amikor látom és hallom, hogy ő ezt mennyire igényli.<br />
<br />
E pillanatban pedig örülök és megkönnyebbültem :). Mert rájöttem, hogy ezt pedig én nem kérdeztem meg még soha tőle: mit kapna abból, ha én úgy reagálnék rá, ahogy azt ő akarja ...<br />
Eddig mindig úgy vettem, hogy a szeretet a szükséglete, mert ő ezt mondta.<br />
Ugyanakkor most feltámadt bennem a kétely. Végre látom, hogy utánajárhatok, rákérdezhetek, hogy ő pontosan mit is kapna ez által - mert gyanítom, hogy ez inkább megoldás, kérés (érezzek úgy, mint ő), nem pedig szükséglet. Ha együtt kiderítjük a szükségletét, elengedhetjük a megoldáshoz való ragaszkodást és lehet, hogy tudok olyat tenni, vagy mondani, amitől ő (is) megkönnyebbül.<br />
<br />
A kapcsolatunk megkönnyebbül :)).<br />
<br />
<br />
Fotó: sajátElköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-36330393759600529002019-06-03T10:51:00.000+02:002019-06-03T10:51:10.666+02:00Saját képünkre formálni ...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiD__Duvj5ngzSUezou2ykMMQKkk8oOaEiyGWz_ZrLGl92rndIjmRLtWY-bL2KPcQI60zpq-ZJBJLulyoL7v7T0iTgy9wqZji_Gs45yAvVUifDuZGC_aLP2ILsnO-l-bYVwil0V5Zf3SU/s1600/IMG_2902.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiD__Duvj5ngzSUezou2ykMMQKkk8oOaEiyGWz_ZrLGl92rndIjmRLtWY-bL2KPcQI60zpq-ZJBJLulyoL7v7T0iTgy9wqZji_Gs45yAvVUifDuZGC_aLP2ILsnO-l-bYVwil0V5Zf3SU/s320/IMG_2902.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
Zajlik az élet, halad az akkreditációs folyamat és jönnek elő a különbségek a jelentkezők között. Ami sok feszültséget, időnként pedig csodaszerű egyetértést hoz.<br />
<br />
Úgy találom, feszültségeink abból fakadnak, hogy mindannyian szeretnénk a saját képünkre teremteni az embereket, a világunkat. Amikor ezek a világok viszonylag hasonlók, akkor könnyebb a dolgunk egymással, amikor pedig nagyon eltérőek, akkor beáll a gyomor-, állkapocs- és gondolkodási görcs.<br />
<br />
Én alig két hete ocsúdtam fel arra, hogy az elmúlt másfél évben többet ítélkeztem, mint az előtte való tíz évem során. Nagyjából ...<br />
Döbbenetes felismerés volt.<br />
Mivel erősen szerettem volna <i>közösségben</i> akkreditálódni, ezt összekevertem a <i>közösséggel</i> akkreditálódni kifejezéssel. Ettől bebeszéltem magamnak, hogy az időben egyszerre indulókkal <i>mindenképp</i> szeretnék megélni gondolkodási, értékrendbeli, sőt megoldásbeli hasonlóságot. Görcsösen ragaszkodva ehhez a képzethez, csapdába kerültem. Mert vagy én voltam képtelen magamat a mások rólam alkotott álmává formálni, vagy csalódottan, dühösen, elkeseredetten vettem tudomásul, hogy az a kicsi világ nem tud létrejönni, amit én szeretnék, mert mások másmilyen világot akarnak.<br />
Kétségbeesetten kerestem a saját világképem kapaszkodóit, de azok, mint egy viharos, áradó folyóban, hol felbukkantak, hol eltűntek. Így érzelmi cunamiból érzelmi tornádóba kerülve alig kaptam levegőt. Füzeteket írtam tele ítéletekkel és azok fordítgatásával.<br />
Egy idő után ugyan megragadt a markomban az <i>is-is</i> gondolata, de ez nem volt elegendő, mert attól még maradt, aki az ő <i>szép új világához</i> ragaszkodik.<br />
<br />
Amivel a legnehezebb nekem együtt élnem: a "mindenki szeressen mindenkit, mindenki legyen jóban mindenkivel" elképzelés.<br />
Az, hogy fogadjam el embertársamat olyannak, amilyen, még csak megy az idő nagy részében. De hogy legyek <i>mindenkivel</i> jóban, sőt szeressek is <i>mindenkit</i>, az nem.<br />
<b>Nekem olyan elképzelésem van, hogy mindenkit szeressen <i>valaki</i>, lehetőleg sokan.</b> Így létrejöhet egy háló, amiben ugyan áttétekkel, de kapcsolatban vagyunk egymással és megvalósulhat a békés egymás mellett élés elve. EMK-ul: mindenki szükséglete kielégülhet.<br />
Pont ezért el tudom fogadni azt is, hogy van, aki azt szeretné, hogy mindenki mindenkivel jóban legyen.<br />
Viszont nem tudom, hogy adhatom neki az álma megvalósulásának élményét, ha ugyanakkor én nem akarok mindenkivel 'csókos' lenni.<br />
Mert szeretnék <i>saját</i> <i>életet </i>...<br />
<br />
Az a rádöbbenés, hogy becsúsztam az önuralom nélküli ítélkezés csapdájába, a megoldásokhoz való ragaszkodásba, örömömre sokat segített.<br />
Előszedtem a saját világtérképemet és felakasztottam lelkem falára. Most tanulok vissza a belső iránytű használatába, hogy újra eljuthassak azon földrészekre, ahol én élni szándékszom.<br />
Egyik a családom.<br />
Másik a szenvedélyeim, a felfedezés földje.<br />
Harmadik a barátságaim.<br />
Negyedik pedig a 23 éve alakuló, folyamatosan változó EMK közösségem, melybe időnként valaki belép, valaki marad, megint más távozik, néha pedig én törlök egyeseket a névsorból.<br />
<br />
Szóval zajlik bennem a saját akkreditáció :).<br />
<br />
<br />
<br />Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-58553035088493481352019-03-19T13:10:00.001+01:002019-03-19T13:10:29.886+01:00Közösség<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEYnTJnvJ3iZOqprLkhSsNIg6lPp_dWGidcgBbJCxVQN7Z2TFOORFu67p3PaTKpAMtDGLupz7JgwitNtAyEkkWDZgkWokq0x-QBr_OyUrkLkLzsFc6n46aR0laoqbiNaxBLDY6M1ywDDw/s1600/20130101117.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="898" data-original-width="1600" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEYnTJnvJ3iZOqprLkhSsNIg6lPp_dWGidcgBbJCxVQN7Z2TFOORFu67p3PaTKpAMtDGLupz7JgwitNtAyEkkWDZgkWokq0x-QBr_OyUrkLkLzsFc6n46aR0laoqbiNaxBLDY6M1ywDDw/s320/20130101117.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Mióta a közösség építés és közösség szavak igen népszerűek lettek a budapesti, illetve magyarországi emk-val intenzíven foglalkozó emberek között, jó sok minden megmozdult bennem.<br />
Leginkább az, ami már sok éve is témánk volt, azaz, ki hogyan áll a közösség témájához.<br />
<br />
Én őszintén szólva újra és újra viszketni kezdek az olyan mondatokat hallva, hogy "a mi közösségünk álláspontja", "a mi közösségünk szokása az, hogy ...", "a közösség érdekében így kell döntenünk", stb.<br />
<br />
Ugyanis én azt gondolom, hogy a közösség egy fogalom. Egy fogalom pedig nem tud dönteni és nincsenek szokásai. A közösség egyes emberekből áll, akik mindenhez individuumként viszonyulnak.<br />
Egyetértenek, ha valami ötlet nekik is tetszik, vagy felháborodnak, amikor valami olyan történik, amiről úgy gondolják, hogy az ő személyes érdeküket sérti.<br />
Mindig egyenként, egyénenként.<br />
Onnantól beszélhetünk közösségről, amikor közös értékrenden alapulóan, vagy egy olyan célért állunk össze, amely minden egyes résztvevőnek is célja, ugyanakkor összefogva és együtt ezt a célt könnyebb elérni, mert az egyes emberekre így kevesebb feladat, tennivaló hárul.<br />
De az egyes tennivalót 1-1, néha 2-3 ember látja el. Sőt, amikor 2-3 ember vállalja magára a részfeladat elvégzését, rendszerint az tovább tagozódik, aszerint, hogy éppen ki ér rá, vagy ki az, aki az adott dologban erősebb. Pl. ügyesebben érvel, jobban ért a fakivágáshoz, szívesebben ír levelet, vagy hív fel valakit, és egyeztet időpontot, mint a többiek, stb. Bizonyos dolgokat nem kell annak tenni, aki nem ért hozzá, vagy akinek nehéz. Minden egyes ember azt vállalhatja, amit könnyen és szívesen tesz.<br />
Érezni és cselekedni egyes emberekként tudunk.<br />
Utólag aztán gondolkodó agyunkkal levonunk egy következtetést és az egyszerűség kedvéért azt mondjuk, hogy elvégez<i>tük</i> a munkát. Mert sokkal több idő és beszéd kellene hozzá, hogy minden egyes mozzanatról külön-külön beszámoljunk. Így kerül elő tehát a közösség fogalma.<br />
<br />
(Azaz valójában sosem <i>mi</i> mossuk ki a ruhát. Egyikünk szétválogatja azokat színek szerint, és az egyik halmazt beteszi a mosógépbe. A másik a megfelelő helyre beönti a ruhák színét kímélő, és kellően erős mosóport, és a ruhák minőségének megfelelő öblítőszert. A harmadik kiválasztja a kellő programot, bezárja a gép ajtaját, beállítja, ha kell az időzítőt és bekapcsolja a gépet. A negyedik pedig kiszedi és kiteregeti a ruhákat, no meg gondoskodik a mosógép tisztaságáról.<br />
Utólag pedig azt mondjuk, hogy kimost<i>unk</i>.<br />
Ugyanakkor elég különös lenne, ha erre a mi mosó-közösségünkre hivatkoznék, ha arról lenne szó, hogy tetszik-e nekem egy ruhadarab a boltban, szeretném-e, hogy azt valaki megvegye nekem, mert a közösségünk ezt biztosan szívesen mosná.<br />
- Persze ezt a példát jelképesen írom.)<br />
<br />
Azt hiszem, akkor kerül elő <i>legtöbbször</i> a közösség szó, amikor valaki, saját álláspontja erejében bizonytalanul előhozza ezt a néma tömeget és maga mögé állítja önmaga megerősítéséül.<br />
Mert ki tudja miért, nehéz kimondania, hogy ÉN.<br />
Pedig - főleg EMK viszonylatban - számomra pont ennek az ÉNnek sokkal nagyobb az ereje.<br />
Mert az egész arról szól, hogy az adott pillanatban egymás kölcsönös megértésén és elfogadásán keresztül mi ketten, vagy éppen többen, jelenlévők, valami közöset hozzunk létre. Keresve és létrehozva ezzel <i>pillanatnyi közösség</i>ünket.<br />
Mert ez a másik, amiről szintén szól az Erőszakmentes Kommunikáció. Az élet folyamatos változásáról bennünk és körülöttünk. Arról, hogy találkozni és közöset teremteni itt és most tudunk, azok, akik éppen itt vagyunk. Azon keresztül, ami éppen most élő bennünk.<br />
<br />
Ebben az aspektusban kifejezettem szeretek a közösségről beszélni. :)<br />
No és akkor is szeretem, amikor pont azért hívunk össze embereket, hogy közös célért együtt tevékenykedjünk. Váll-váll vetve mindenki beleteheti ebbe a folyamatba a maga részét, legjobb tudása szerint. Ugyanakkor számomra itt is fontos, hogy tisztában legyünk saját, egyéni céljainkkal és ennek tudatában, erre összpontosítva tegyük a dolgunkat. Elfogadva, hogy mások mást tesznek bele, szintén legjobb tudásuk szerint. Számomra érték, ha képesek vagyunk örülni annak, hogy valaki magára vállal egy feladatot és azt bennünket is támogató módon, legjobb tudása szerint teszi. Elfogadni, hogy az ő módja más, mint a mienk lenne, ha mi végeznénk ugyan ezt a tevékenységet, és örülni, hogy mi most másra koncertrálhatunk, mert ő magára vállalta ezt a feladatot.<br />
Szóval szerintem a közösség nem jelenti azt, hogy mindenki mindenben benne van. Mert ez ellehetetlenítheti a cél megvalósulását, vagy minimum akadályozza és erősen lelassítja a folyamatot.<br />
(Ha mindannyian szét akarjuk válogatni a ruhákat, akkor nem jutunk tovább a mosás folyamatában, mert csak azon vitázunk, hogy egy adott darab a szürkék, vagy a barnák közé kerüljön ;).)<br />
Fontos a munkamegosztás. Tér adása másoknak arra, amiben ők <i>elég</i> jók. Lehet, hogy nem tökéletesek, de elég jók.<br />
Fontos kiengedni a hatalmat a kezünkből, hogy az a bizonyos közösség működhessen, létezhessen.<br />
<br />
Szeretem ezt a fenti képet. Ezek a mécsesek annak idején bevilágítottak egy teremnyi teret. Mindegyik lángolt. Volt, amelyik néha pislákolt, máskor a legfényesebb volt. Nem az számított, hogy egymáshoz képest hol helyezkednek el és az sem, hogy valamelyik jobban fénylik-e a többinél, vagy hogy ki gyújtotta meg. Sőt az sem volt téma, hogy a jelenlévők nők közül ki mennyit gyújtott meg a többiekhez képest. Csak gyönyörködtünk az eredményben, melyet egyenként, és mégiscsak együtt hoztunk létre.<br />
<br />
<br />Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-13855128730504969352019-03-18T14:54:00.000+01:002019-03-18T14:54:40.699+01:00Összetartozás és közös értékrend<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxL1PSOpsxOkij5CFWxB9Phkc-1g9myAcSaLdPjlQU4JojcbBViya_mevDJH-kj8zIhnQfTaPyHQXuHpTTVaNXE6ZZFtPVqZvtyssSRF05HhUIxSnljYexWcDWGZQPATL-LNJssGtiU0Q/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="246" data-original-width="205" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxL1PSOpsxOkij5CFWxB9Phkc-1g9myAcSaLdPjlQU4JojcbBViya_mevDJH-kj8zIhnQfTaPyHQXuHpTTVaNXE6ZZFtPVqZvtyssSRF05HhUIxSnljYexWcDWGZQPATL-LNJssGtiU0Q/s320/images.jpeg" width="266" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Mi minden mozdította meg bennem ezt a témát? 1. Most már bő másfél éve a nemzetközi akkreditációs folyamat, a közben másoktól és önmagamon tapasztalt együttműködési szándék és egymás iránti bizalom léte, és/vagy hiánya. 2. Egy levél, melyet EMK-s társam írt arról, hogy miféle pletykát hallott rólam és egy régi fájdalmamról az akkreditáció kapcsán. 3. Dolgozom valakivel, akinek a magányosság érzés mellé az összetartozás szükségletet ajánlottam meg és erre azt mondta, hogy nem tudja, az micsoda.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nekem, mióta az eszemet tudom, sőt úgy néz ki, már előtte is nagyon fontos dolog volt az összetartozás. A Családfelállítás szerint már eleve valaki mással együtt indultam ebbe az életbe. Aztán egy hattagú családban nőttem fel egy sokkal több embert számláló lakóközösségben, ahol a férjek, apukák egy munkahelyen dolgoztak és az életük védelme érdekében erősen egymásra utaltak voltak. Ez az egymásra utaltságból fakadó összetartás megjelent az otthoni életünkben is.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Szóval valahogy ez zsigerileg belém ivódott. Amikor volt férjemmel elváltunk, az nekem halálélmény volt, mert valaki eltűnt így az "eleve elrendeltből". A kisebb elválások is egy szeretett embertől, <i>szívszakasztó</i> élmények számomra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Az EMK-val úgy találkoztam, hogy valami másféle közös élményre alapozva összefogtunk és megszerveztünk egy nemzetközi konferenciát, ahol többen beleszerettünk az EMK-ba. Innentől kezdve pedig öten álltunk össze, hogy további lehetőséget biztosítsunk magunknak és másoknak a tanulásra. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ez a csapat akkor kezdett szétesni, amikor egyikőnk kilépett ebből az egyenrangúságon alapuló körből. Elveszett a közös értékrend, ami összetartott minket, már nem volt teljes az összetartás, összetartozás. Bár szóban még sokat hallottuk ezt tőle, valójában minél többször emlegette, annál távolabb kerültünk. Mert kielégült szükségletként nem éltük, csak állandó ígéretként.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Én ma már látom (amit korábban nem tudtam magamról,) hogy eddig azért nem akartam akkreditált tréner lenni, mert egyedül nekem ez nem érte meg. Egy olyan dologban, mely a valódi találkozásról szól ember és ember között, számomra ez magányos út lett volna. A korábban Mo-on akkreditált trénereknél azt láttam, hogy magányosak. Nekem ez nem opció, soha nem is volt az. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Azért tudtam most belevágni, mert másokkal együtt járhatom végig ezt az utat. Botladozva, egymást segítve. Az egész folyamat egy ilyen indíttatásból indult és többé-kevésbé így is zajlik.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Látom, hogy számomra mindig akkor nehezül meg a folyamat, amikor ezt a közös értékrenden alapuló összetartozást vélem elveszteni. Mert akkor én messze kerülök ...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Valószínűleg egyébként nekem könnyű dolgom van. Mert mindig éltem és ma is élem másokkal/valakikkel az összetartozást. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ezért aztán a sok elvesztésből fakadó fájdalom ellenére mintha mindig megújuló bizalommal lennék embertársaim felé, hogy valóban mindent szeretetből tesznek, legfeljebb nehéz erre a szeretetre rátalálni. Ahogy azt az EMK is tanítja. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Azért az önvallomáshoz az is hozzátartozik ma már, ha valaki túl sokszor tesz e tekintetben próbára, azaz sokszor kell nehéz munkával felkutatnom a szeretetet a megnyilvánulásai mögött, akkor kifordulok a kapcsolatból. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Vagy amikor ugyanezt a bizalmat nem kapom. Amikor valami belső félelem, vagy tőlem független feltételezésből fakadó kivetítés tárgyává válok, mondhatni "önhibámon kívül". </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Akkor tudom azt mondani, hogy legyünk külön boldogok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Mert ha ott a meggyőződés, hogy nincs közös értékrend, nem akarom, hogy bármelyikőnk is megváltozzon.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Éljük mindkettent azt, ami nekünk jó. Maradandó harag és fájdalom nélkül.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ami pedig a közös értékrendet illeti, ami az összertartozásunk alapja, ahogy azt bő egy éve írtam és azóta csak erősödik bennem: nem a sokat hangoztatott számunkra fontos szükségletek adják nekem, hanem az, amikor látom, hogy ezeket a szükségleteket hasonló, vagy időnként azonos módon elégítjük ki. Illetve, amikor látom, hogy bár eredetileg más útjaink vannak az adott szükséglet felé, időnként készek vagyunk egymás útját is járni, mert szeretnénk egymás életének szebbétételéhez hozzájárulni önként és dalolva :).</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
---------------------------------------------------------------</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Tehát:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Amikor látom, hogy egy szintén akkreditációra készülő társam erőt és bátorságot vesz magán, hogy levelet írjon nekem és ezt képes megtenni bő két hónapnyi szünet után, akkor meghatott és elégedett leszek, mert a bátorság és őszinteség iránti szükségleteim kielégülnek, ezért köszönöm ezt neki!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Amikor valaki megkérdi, én hogy vagyok egy adott dologgal kapcsolatban, aztán 3 és fél órán át az ő oldaláról beszélünk, akkor meglepett és tanácstalan leszek, mert tudatosságra és kölcsönösségre van szükségem, ezért azt kérem magamtól, keressek a naptáramban egy újabb időpontot a közösségi konfliktusok tisztázására!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Amikor azt látom, hogy a fent említett programra ketten megyünk el, akkor csalódott és tehetetlen leszek, mert következetességre van szükségem, ezért azt kérem mindkettőnktől, hogy mi vegyük elő az esetleges feszültségeket kettőnk között és tisztázzuk azokat!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-46648874685689945312019-03-12T12:16:00.000+01:002019-03-12T12:16:49.880+01:00Aki nincs velünk, az ellenünk van ... <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Neki futok újra ennek a meghívónak, mert korábbi meghirdetésemben kihagytam az ünnepi hétvégék tekintetbe vételét.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
No és e rövid időn belül változott a fókusz is, melyet követni szeretnék a tanfolyam során.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD55clWefz6VWWBOTDtoFw-kjFaBmUANMWug6aRG50cFafcDEZ2G8gThfKiqwImCUzTMSMcFumXlykJ139WiZumwk4uSBgeXIG5O77on1BCemxVC_ghekJ6xhqk6s2XLmU44dq4N5qqp4/s1600/images-8.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="145" data-original-width="348" height="166" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD55clWefz6VWWBOTDtoFw-kjFaBmUANMWug6aRG50cFafcDEZ2G8gThfKiqwImCUzTMSMcFumXlykJ139WiZumwk4uSBgeXIG5O77on1BCemxVC_ghekJ6xhqk6s2XLmU44dq4N5qqp4/s400/images-8.jpeg" width="400" /></a></div>
<h3 style="text-align: center;">
<span style="color: #990000;"><span style="font-size: small;">EMK kezdő tanfolyam</span></span></h3>
<div>
<span style="color: #990000;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;">Gyakran belefutok ebbe a gondolatiságba a munkám során. No meg persze önmagamon is számtalanszor megtapasztaltam a családon belüli viták alatt. Alapból hoztam testvéreimmel együtt ezt a mintát otthonról. Édesapám szava járása volt: </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;">"Csak azért így csinálod, hogy ne nekem legyen igazam." </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;">Sok évnyi tanulás kellett, míg megértettem, hogy azért, mert a másik más véleményen van, más álmot álmodik, e pillanatban mást szeretne, mint én, még nem<i> </i>az ellenségem. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;">Dolgozni sem tudnék, ha megtartottam volna ezt a hozzáállást másokhoz. Hisz az egyéni, illetve mediációs munkában rengeteg olyan nézőpontot fontos megértenem, elfogadnom, sőt szeretettel kezelnem, ami távol áll az én látásmódomtól.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;">Ez a változás azon túl, hogy komoly munkát igényelt, rengeteg ajándékot is hozott a számomra. Békésebb, bizalomtelibb lett az életem, sokkal több szépséget tudok megtapasztalni a különbségek elfogadásával. Mindez az Erőszakmentes Kommunikáció gyakorlati alkalmazásának köszönhető.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #38761d;">Ez a hamarosan induló tanfolyam arra ad lehetőséget azoknak, akik eljönnek, hogy megértsék és elfogadják mind önmagukat, mind a másik felet egy "nézet eltérésben". Segíthet abban is, hogy könnyebben kiálljunk magunkért és az általunk képviselt nézőpontért egy adott vitában, anélkül, hogy az túlságosan elmérgesedne. Megláthatjuk, a másik valójában mit szeretne tudomásunkra hozni, megmutatni, amikor nem feltétlenül ért velünk egyet. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #38761d;">Segítségül ehhez megtanulunk használni egy csomó új szót is. Érzéseinket és belső igényeinket, szükségleteinket kifejező szótárat írunk. Rálátunk, miért nehéz kérnünk és kérést hallanunk, miért szörnyű szó a fülünkben a <b>nem</b>. Ezáltal szabaddá válunk a kérés és a pillanatnyi nem kimondására.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #38761d;">Megtanuljuk, miért másféle érzés pl. a düh, mint a többi, és hogyan lehet úgy megélni, hogy az életünket gazdagítsa, ahelyett, hogy rombolna :). </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;">Maga a tanfolyam 2 x 30 órás blokkból áll. Az elsőben főleg mi magunk leszünk a fókuszban, a másodikban inkább a másikra való odafigyelés, az empátia kap szerepet. Miért ez a sorrend? Mert mindaddig nem tudunk szívből odafigyelni a másikra, és adni, amíg a mi szükségleteink, belső igényeink hangosabbak a fülünkben, fejünkben, szívünkben, mint a másik hangja/kérése.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;">Mindezt úgy, hogy sok gyakorlásra lesz lehetőség saját élethelyzetek felidézésével.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #741b47;">Az első 30 óra időpontjai: 2019. Április 13-14., és 27-28. 10-18 óra között</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #741b47;">Helyszín: Színező, Bp., Tigris u. 12. 20-as kapucsengő</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #741b47;">Jelentkezés: 2019. Április 5-ig</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #741b47;">jszentpeteri@gmail.com (tárgy: EMK tanfolyam), illetve +36302515554</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #741b47;">További információt is a fenti úton kaphattok.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #741b47;">Ár, amely a teremdíjat, a kézi anyagokat és a tréningdíjat foglalja magában: 60000 HUF/fő</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #741b47;">A család 2. tagja, illetve aki hoz magával ismerőst, barátot: emberenként 15000 HUF kedvezményben részesül. No és szokás szerint részletfizetés is lehetséges :).</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #990000;">Szeretettel várom jelentkezéseteket, hogy osztozhassak Veletek az EMK iránti szenvedélyemben:</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><i><span style="color: #990000; font-size: large;">Julianna</span></i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><i><span style="color: #990000; font-size: large;"><br /></span></i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #783f04;">Az Erőszakmentes Kommunikáció egy "beszédmodell" melyet Dr. Marshall B. Rosenberg, klinikai pszichológus jegyzett le és vezetett be a világban. Nagyon gyakorlatias módszer, mely segíti az egyenrangú, kölcsönös megértési szándékon alapuló kapcsolatok létrejöttét.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="caret-color: rgb(153, 0, 0);"><span style="color: #783f04;">Én 1996 óta tanulom az EMK-t és 2000 óta meg is osztom folyamatosan gyarapodó tapasztalataimat másokkal. Időnként felkérésre jövendőbeli trénerekkel is dolgozom. Jelenleg a Magyarországról nemzetközi akkreditációra jelölt oktatók egyike vagyok.</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-35708930375954342842019-03-10T11:40:00.000+01:002019-03-10T11:49:04.660+01:00Újabb egy éves képzéssorozat<div style="text-align: center;">
<span style="color: #274e13;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibqdb0SXOBeR82Wsh1E00qvz1sYCkngN1i99KZ4ajBdHJtRUrKqXLehdy-K-cBvG2Mdf72TiJXTti_SSpkIMx2OHlUyeThd3M5NclhwXaKJRH7AjWOzrVYrS_r4X3SoXx5OD5nUBrQSaE/s1600/hiteless%25C3%25A9g.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="171" data-original-width="295" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibqdb0SXOBeR82Wsh1E00qvz1sYCkngN1i99KZ4ajBdHJtRUrKqXLehdy-K-cBvG2Mdf72TiJXTti_SSpkIMx2OHlUyeThd3M5NclhwXaKJRH7AjWOzrVYrS_r4X3SoXx5OD5nUBrQSaE/s1600/hiteless%25C3%25A9g.jpg" /></a></span><br />
<br />
<b><span style="color: #990000; font-size: x-large;">Hitelesség és bizalom</span></b><br />
<span style="color: #351c75;">Nem csak trénerképző</span><br />
<span style="color: #274e13;"><br /></span>
<span style="color: #274e13;">Lezárult az előző egy éves sorozat és a résztvevők nagyobb része "benevezett" újabb fél évre. Én örömmel vettem tudomásul egyrészt azt, hogy nekik olyan sokat hozott ez az év, és folytatni szeretnék, másrészt, hogy én magammal is sokkal elégedettebb voltam a végén, mint a korábbi hasonló tréning után. Mert elfogadóbbá váltam és a korábban görcsös igyekezett, hogy egyenrangúságot élhessünk meg egymás között, kiveszett belőlem, így megszületett az igazi közös munka. Mindenki kezébe vehette az önmagáért való felelősséget.</span><br />
<span style="caret-color: rgb(11, 83, 148);"><span style="color: #274e13;">Valaki ezt írta a végén a visszajelző füzetembe: </span><span style="color: #0b5394;"> </span><span style="color: #741b47;">Az elején rémült voltam és szorongó, most nyugodt és reménykedő. Üresen jöttem és magammal megyek haza.</span></span><br />
<br />
<span style="color: #674ea7;">
<span style="caret-color: rgb(11, 83, 148);"><span style="color: #741b47;">Mivel ismét van 2-3 ember, aki szeretne részt venni hasonló tanulási folyamatban, belevágunk és szeretettel várjuk azokat, akik szívesen csatlakoznának.</span></span></span><br />
<span style="color: #0b5394;"><br /></span>
<span style="color: #0b5394;">Az alaptéma ugyan az lesz, mint korábban, ill. mint amit sok éve Marshall és Nada is mutatott nekünk az általuk vezetett trénerképzésünkön. </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><b>A hitelesség és bizalom</b>. Mert meggyőződésem, hogy az a jó tréner, aki nem csak az előadásokon, tanfolyamokon, műhelymunkában veszi elő az EMK-t. Nem is az, akinek nagy rutinja van ezen programok vezetésében, karizmatikus, szórakoztató előadó. Esetleg aki szenvedéllyel vitázik arról, mi is valójában az EMK. Persze mindez igen fontos. Ugyanakkor számomra az a jó tréner, aki hiteles, azaz saját életének helyzeteiben magától értetődően és természetesen használja az EMK-t a kapcsolat létrehozására önmagával és a másik féllel. Persze ezt akkor, ha megvan a mindent megelőző lépés, azaz a döntés, hogy érdekli őt, mi van vele, aztán pedig, hogy mi van a másikkal most, itt.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;">Tehát az egy év során végtelenszer gyakoroljuk majd, mit lehet tenni, ha félünk, ha bizalmatlanok vagyunk, ha halogatunk, ha elborítja az agyunkat (vagy a másikét) a düh, ha hierarchiában gondolkodunk, ha elveszett a hitünk, vagy olyan hittel élünk, ami ellehetetleníti az életünket, ha nincs önbizalmunk, ha a magányosság dübörög minden ébredéskor a fülünkben, ha a másik bennünket vádol, vagy éppen, ha mi vádoljuk őt tele szájjal. Illetve mit tehetünk, ha elönt bennünket a hála, a megkönnyebbülés, büszkeség, felszabadultság és ezt meg akarjuk osztani egymással ...</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #351c75;">Ezért aztán szeretettel várom erre az egy éves elköteleződésre azokat is, akiknek eszük ágában sincs trénerré válni, viszont nagyon szeretnék élni az EMK-t saját életükben a nehéz, kényelmetlen helyzetekben is. Akik önmaguk mellett elkötelezettek. Mert úgy érdemes belefogni, ha vállaljuk a változás kockázatát. </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #351c75;">A végére reményeim szerint mindenki rájön, hogy az EMK-val a Világot nem, de önmagunkat és a világocskánkat megváltoztathatjuk, ezzel járulva hozzá a Világ egy szegletének megváltozásához.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #351c75;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #351c75;">Az év során havonta egyszer egy hétvégi napot töltünk együtt, ezen kívül lesz kétszer több napos ott alvós programunk. Ez utóbbinak a tömény élményfürdő a lényege.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #741b47;">Miért ez a címkép? Kivételesen nem a hamisság szinonímájaként, hanem pont a hitelesség miatt. Én is szívesen használom a bábokat úgy, ahogy Marshalltól láttam: az EMK-t használó embert nem a zsiráffal mutatva, hanem a sakálra feltéve a zsiráf füleket. Mert megtanultam, hogy bizony általában sakálként működöm, csak képes vagyok időnként szeretettel fordulni magamhoz és a másikhoz is. </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #741b47;">Csak vágyom báránynak (zsiráfnak) lenni. Időnként megy az átöltözés, de élből nem az vagyok. Az őszinteség/hitelesség pedig ennek felvállalásával kezdődik.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4xHjfE0oRD8Q293-F30n6wwiYQoG21RLqY-1epTVkG2PYJnML7L7V9JAE8awIza1spGzg7R9AotMP_0QeXtCjVnmCHJUbJvWtWOhPt7riLF00kLv7rGhfYq0CWXF0neFu4rGrx-xjtqk/s1600/077c2ec8785863529f2f3fa7b6193396.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="180" data-original-width="269" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4xHjfE0oRD8Q293-F30n6wwiYQoG21RLqY-1epTVkG2PYJnML7L7V9JAE8awIza1spGzg7R9AotMP_0QeXtCjVnmCHJUbJvWtWOhPt7riLF00kLv7rGhfYq0CWXF0neFu4rGrx-xjtqk/s1600/077c2ec8785863529f2f3fa7b6193396.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #741b47;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #134f5c;">Tehát szeretettel várom azok jelentkezését, akiknek tetszik ez a program és szívesen vesznek részt benne egy éven át. </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #134f5c;"><b>EMK alaptudás most feltétel a részvételhez.</b></span><br />
<span style="color: #660000;"><span style="caret-color: rgb(166, 77, 121);">Múlt évben a tréning meghirdetésekor erősen hangsúlyoztam, hogy nem vagyok nemzetközileg akkreditált tréner. Ma már jelölt vagyok erre a címre és erősen feltételezhető, hogy júliusban "fe</span><span style="caret-color: rgb(166, 77, 121);">lavatódom". Tehát a közösen töltött napok beszámíthatók lesznek a saját tréneri címetek megszerzéséhez :).</span></span><br />
<span style="color: #134f5c;"><span style="caret-color: rgb(166, 77, 121); color: #a64d79;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #a64d79;">Rendszerint a hónap elején találkozunk majd 12 hónapon át.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #a64d79;">Első alkalom: 2019. április 6. 10.00-18.00 között</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #a64d79;">Majd május 4., Június 1., Július 13., napokon találkozunk. </span><span style="caret-color: rgb(166, 77, 121); color: #a64d79;">Augusztusban bentlakásos szakasz következik a hónap második felében. </span><span style="color: #a64d79;">A második félév napjai is hamarosan fixálódnak.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #a64d79;">Helyszín: Színező, Budapest, I. Tigris u. 12.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #a64d79;">Jelentkezés 2019. Március 29-ig </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #a64d79;">További információ, ár, regisztráció: jszentpeteri@gmail.com e-mail címen (tárgy: EMK), vagy a +36302515554 telefonon.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #45818e;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #990000;">Szeretettel:</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #990000; font-size: large;"><i><b>Julianna</b></i></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYUwpEun23lEbL2GGjdO98FbXCD8WQr86aOpanJ6S-zK_1i1_Fw4YFWmWIA_sN0myWbgTyANkj0fzUhBKqTaNA6hFLK_Wu7BTrzr2G2YkkfnOdoNsN32f4WQSTwq-UiIdN6-5Ssb11KkU/s1600/hiteless%25C3%25A9g1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="161" data-original-width="313" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYUwpEun23lEbL2GGjdO98FbXCD8WQr86aOpanJ6S-zK_1i1_Fw4YFWmWIA_sN0myWbgTyANkj0fzUhBKqTaNA6hFLK_Wu7BTrzr2G2YkkfnOdoNsN32f4WQSTwq-UiIdN6-5Ssb11KkU/s1600/hiteless%25C3%25A9g1.jpg" /></a></div>
<br />
Fotók: google, pinterest<br />
<br />
<br />
<br />Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-45554792304519366222019-02-23T09:36:00.000+01:002019-02-23T09:36:20.628+01:00Hol van, hol nincs bizalom<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZxTQyCrUY7YmwHTIFSBjZHVUW_vAaftjc7bWTRTCi2ZES2BAANVx_z2VBJfHgOZiHmUu8NTsyrkBPIQ6RJoSDJYMz4bcOnM2FmOD6XKMq6Rq_-Au90A4hLMT54745INaFkTRaRA9Sp2c/s1600/fotos-de-madres-giesje.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="533" data-original-width="800" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZxTQyCrUY7YmwHTIFSBjZHVUW_vAaftjc7bWTRTCi2ZES2BAANVx_z2VBJfHgOZiHmUu8NTsyrkBPIQ6RJoSDJYMz4bcOnM2FmOD6XKMq6Rq_-Au90A4hLMT54745INaFkTRaRA9Sp2c/s320/fotos-de-madres-giesje.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #990000; font-size: large;">Kezdő Erőszakmentes Kommunikációs tanfolyam</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;">Ülhetne ezen a képen másmilyen páros is: apa-fia, apa-lánya, anya-fia, férfi-nő, barátok, munkatársak, stb. Valójában az a kérdés, milyen a hangulatú kapcsolatuk. Vannak viszonyok, melyekben gyakoriak, másokban ritkák a feszültségek. Heves, vagy elfojtott csalódottság, fájdalom, düh az alaphangulat, esetleg a folytonos rivalizálás? Vagy a bizalom abban, hogy egy oldalon állunk és együtt meg tudjuk oldani a felmerült problémát.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;">Amikor kiderül egy beszélgetésben, hogy én Erőszakmentes Kommunikációval foglalkozom, a leggyakoribb reakció az, hogy ez szép és nagyon hasznos, mert nagy szükség van rá a világban. Igen ritka, hogy valaki azt mondja: óó, ezt én szívesen megtanulnám. Miért van ez így? Mert egyáltalán nem gondoljuk, hogy mi erőszakosan kommunikálnánk. Mások persze igen, de mi!? Mi aztán nem.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;">Pedig amikor azt bizonygatom a másiknak, hogy ő nem jól emlékszik, mert az a dolog úgy volt, ahogy én emlékszem rá; vagy amikor megmagyarázom a másiknak (telve együttérzéssel), miért nem kellene úgy éreznie magát, ahogy érzi; esetleg igyekszem meggyőzni, kérjen bocsánatot, sőt kompenzáljon engem, mert bizony nagyon megbántott, akkor ez az erőfölényemet szolgálja.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;">Márpedig az erőszakmentes beszéd egyik alapja az egyenrangúság. Ahogy manapság a nemzetközi emk fogalmaz: azonos szemmagasság :). </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #38761d;">Az általam most ajánlott kurzus abban segíthet, hogy megtanuljuk magunkat úgy kifejezni, a másikat pedig úgy meghallgatni, hogy ez az egyenrangúság létrejöjjön. Megnézzük, valójában mit akarunk kifejezni, amikor az igazunkat bizonygatjuk, vagy éppen azt, hogy a másik megbántott minket. No meg persze ráláthatunk, mi a másik valódi mondanivalója, amikor számon kér rajtunk valamit, vagy bénának, esetleg önzőnek nevez bennünket ...</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #741b47;">A tanfolyam 2 x 30 órás blokkból áll. Az elsőben főleg a magunk mondanivalójával, azaz az őszinteséggel, a másodikban pedig inkább a másik meghallgatásával foglalkozunk majd, azaz az empátiával. Tisztázzuk az EMK alapfogalmait; megismerkedünk azzal a mondatszerkezettel, ami leginkább segít, hogy igazán érthetően fejezzük ki magunkat; kibővítjük az érzéseket és belső igényeket kifejező szótárunkat; megtanuljuk, hogyan kérjünk, hogy a másik ne követelést, vagy elvárást halljon; no meg azt is, hogyan mondhatunk úgy nemet egy kérésre, hogy azt fájdalom nélkül fogadja a másik. Mindezt a megértésen túl sok-sok gyakorlással érjük el. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;">Az első 30 óra időpontja: 2019. március 16-17. és 30-31. 10-18 óra között</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;">Helyszíne: Színező, Bp., I. Tigris u. 12. 20-as kapucsengő</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #351c75;">Érdeklődés, ár és jelentkezés: jszentpeteri@gmail.com, +36302515554</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #990000;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #990000;">Várom mindazokat, akik szeretnének egyenrangú és bizalomteli kapcsolatokat az életükben.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #990000;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #990000;">Szeretettel:</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #990000; font-size: large;"><i><b>Julianna</b></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5999123584742437017.post-73013895138147607872018-12-10T13:18:00.001+01:002018-12-10T13:18:50.672+01:00Advent<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinxuIGMOHad8Qml4S4VaQJq8KaI_SaHjCIfXfFzbjjDCz30q114m6b2gt4SCAPef1LIkI1VNJgsfB8w4D0lfZhQPHdYxzmdhjdorLUjlw6d_sO31CfZAaeqiKSe6sSAs1Y-VRLllqDfiQ/s1600/fullsizeoutput_f3.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinxuIGMOHad8Qml4S4VaQJq8KaI_SaHjCIfXfFzbjjDCz30q114m6b2gt4SCAPef1LIkI1VNJgsfB8w4D0lfZhQPHdYxzmdhjdorLUjlw6d_sO31CfZAaeqiKSe6sSAs1Y-VRLllqDfiQ/s320/fullsizeoutput_f3.jpeg" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
Rég írtam magamról. Meg az EMK-ról :).<br />
Nem azért, mintha nem lett volna miről. Sokkal inkább azért, mert annyi minden kavargott bennem, hogy nem győztem követni. Sőt, többször elvesztettem magammal a kapcsolatot sok minden miatt.<br />
<br />
Az egész nagyjából egy éve kezdődött.<br />
1. Valaki, akivel már 2 éve nem voltam beszélő viszonyban, visszakéretszkedett az életembe. Nem volt számomra könnyű meglépni ezt a belső rugalmasságot. 3-4 hónap önmunka. No és ahogy az lenni szokott vele, mire én belelazultam és azt mondtam magamban újra élő bizalommal, hogy legyen, akkor ő azonnal megfordult és hétmérföldes csizmával elindult az ellenkező irányba.<br />
2. Megkezdődött a nemzetközi akkreditációra való készülődés és ezzel együtt egy közösség születése. Csalódottságomra és elkeseredésemre ez a várakozásomhoz képest sokkal több feszültséget, tehetetlen keserűséget, és megdöbbenést hozott, mint elégedettséget és örömöt. Szerencsére azért az utóbbiból is volt elég - néhány emberrel.<br />
<br />
Ez az advent, a szokásosnál is erősebb befelé fordulást, figyelést indukál bennem, amiért nagyon hálás vagyok. Mert ez segít, hogy bizonyos feszültségek, sőt görcsök kioldódhassanak.<br />
Legerősebben az segít, hogy jó "sakál" módjára persze úton-útfélen elégedetlenkedem, ítélkezem, így aztán könnyen megtalálom a szimpátia megnyilvánulások mögött a közös értékrendet, így a támogatást és a segítséget.<br />
<br />
Hogyan is lesz a szimpátia segítség?<br />
Mindenekelőtt <b>összetartozás-élmény</b>t hoz. Ami az egyik legfontosabb szempont nekem mindkét témában. Hisz ez a szükséglet volt a mozgatórugóm akkor is, amikor ennek az embernek azt mondtam, hogy "na jó, legyen", meg akkor is, amikor a közösség építés tényét örömmel üdvözöltem. Arról nem is beszélve, hogy emiatt volt fontos, hogy másokkal közösen induljak el az akkreditáció útján.<br />
Ugyanígy segít, amikor megtalálom, hogy a több fős csapatból kik azok, akikkel megvan ez, mert az Erőszakmentes Kommunikáció kifejezés alatt nagyjából ugyan azt értjük. Velük szintén van <b>összetartozás-élmény</b>, <b>közös értékrend</b>, <b>egyszerűség</b> és <b>természetesség</b>.<br />
<br />
Van, ami nagyon megerősödött bennem ezen dolgok kapcsán. Az igény, hogy legyen egy csapat, egy közösség, akikkel összefogva, mégis laza szövedékben dolgozom együtt - még egyértelműbb bennem. Ezzel együtt az is, hogy ez egy kisebb közösség lesz, mint eleinte hittem.<br />
<br />
Miért? Mert azt látom, hogy az EMK másként és más miatt fontos a közösség különböző tagjainak. Van, aki nagyon szeret róla beszélni, viszont amikor élni lehetne, akkor vár, hátha van valaki olyan is jelen, aki használni tudja, mert ő még nem. Segítőkészen kifejezi, hogy "na most lehetne használni az EMK-t".<br />
Mások, akik empatikus kommunikációnak nevezik az EMK-t, amikor helyzet van: vagy empátiát <i>várnak</i>, vagy empátiát <i>adnak</i>.<br />
Szintén mások így, a közösségben, könnyebben találnak rá arra, mi minden is kell nekik, mert van viszonyítási pont, amihez képest megtalálhatják belső igényeiket. Ők pedig kérnek és kérnek. Sajnos rendszerint nem cselekedhetőt, hanem a szükségletük kielégítését.<br />
No és vannak, akik erőszakmentesek szeretnének lenni minden áldott pillanatban. Ezért nem bírják a sakált. Amint valaminek ítélet szaga van, kijelentik, hogy ez bizony nem volt EMK-s. Ők azt szeretnék, hogy mindenki nagyon kedves és szelíd legyen minden pillanatban, azaz konfliktusra ne is kerüljön sor. Mert annak léte már nem erőszakmentes szemlélet szerinti életet mutat. Márpedig "legyünk zsiráfok"!!<br />
<br />
Mindebben tudom látni a szépséget.<br />
<br />
Ugyanakkor én egy megint másik verziót képviselek.<br />
- <i>Nagyon szeretném hangsúlyozni ezt a <span style="font-weight: bold;">más </span>szót. Nem azt írom és mondom, hogy jobban, szebben, okosabban. Csak azt mondom, hogy <b>másként</b>. Mert meggyőződésem, hogy mindenki a tőle telhető legjobban csinálja, gondolja, éli a saját értékrendjét.</i><br />
Ugyanakkor amikor nekem támadnak fel bizonyos szituációkban szükségleteim, nekem rendben van, hogy ott (sőt időnként még utána sokáig) ítéleteim vannak. Mert úgy tudom, hogy azok a barátaim. Végzik a dolgukat - igyekeznek felhívni a figyelmem arra, hogy valami nekem hiányzik az adott szituációból. Ezért aztán, ha közben nem jövök rá, mi <i>bajom</i>, hajlamos vagyok sokáig és sokat ítélkezni. Mindaddig, míg én, vagy valaki más meg nem hallja, hogy kielégületlen belső igényem van.<br />
Ezután még mindig <i><b>nem</b> beszélek szépen. </i>Mivel még el kell döntenem, akarom-e magamat, meg a másikat érteni. Van, hogy úgy döntök: nem. Van, amikor önmagam megértése mellett döntök. No és van, hogy mindkettőnket szeretném érteni. <i>De még mindig nem beszélek szépen. </i>Mert lehet, hogy mindezek után is azt választom, hogy nem akarok beszélgetni. Köszönöm szépen, elég a belső nyugalmam megtalálása, a másikkal nem akarok "kapcsolódni".<br />
(Íme egy ítéletem: Utálom ezt a kifejezést. Marhára ezo. Én nem kapcsolódni szeretnék, hanem az adott pillanatban kapcsolatot szeretnék a másikkal!!! A kapcsolódás szó a hegymászók karabínerét juttatja az eszembe, ami függőség ízt ad neki. Na, azt pedig biztosan szeretném elkerülni!! Én sem akarok függeni, de azt sem szeretném, ha mások tőlem függenének. Áááá!!!)<br />
Persze aztán van, hogy szeretném felvenni az elvesztett kapcsolatot a másikkal. Ekkor jön a beszéd...<br />
<br />
A bejegyzés elején első pontban említett emberrel oda jutottam, hogy nem éri meg számomra újra teljesen elzárkózni, ahogy korábban tettem. Mert az erőfeszítést igényel. Egyszerűbb, ha csendben hagyom, hogy a természet (az enyém és az övé) tegye a dolgát.<br />
A második pontban pedig az lett az eredmény, hogy a folyamatban tanuljak magamról, az Erőszakmentes Kommunikációról és válasszam azon emberekkel az együttlétet, akikkel nekem viszonylag könnyű és öröm együtt lenni. Akik értenek és akiket értek - mert egy nyelven beszélünk.<br />
<br />
<br />Elköteleződve Magamért Köztetekhttp://www.blogger.com/profile/05322933254796102833noreply@blogger.com0