Ön-aktualizálás

Gondolkodtam :).

1. Amit korábbi bejegyzésemben írtam, talán félreérthető volt. Mert szerintem ott úgy néz ki, mintha most láttam volna rá először, hogy bizonyos balesetek, sérülések, fizikai beavatkozások kihatnak (időnként jelentősen) a lelkünkre. 

Pedig ezt régóta tudom, ahogy korábbi írásaimból ez ki is világlik. Most inkább arra döbbentem rá, hogy ez milyen sok területen beleszólhat az életünkbe, olyan módon is, ahogy azt elképzelni sem tudjuk. Hisz "több dolgok vannak földön és egen ..." . A sokrétűség és emberi fantáziám kicsisége volt, ami még a szokásosnál is jobban megdöbbentett. No meg: amikor kiderül számomra, hogy a környezetem nem tudatosította emlékeim kitörlődését, szomorúságot és fájdalmat érzek, mert odafigyelésre és támogatásra van szükségem, ezért azt kérem magamtól: mondjam meg, kész vagyok-e szeretteimnél hasonló helyzetekben a felmerülő gyanúimat kimondani! Törekszem rá!

2. Mikor megköszöntem múlt évi figyelmeteket, szöget ütött a fejembe: miért írtam jóval kevesebbet 2016-ban, mint előtte. Így kutakodni kezdtem magamban ("persze, mi mást is csinálnál"- hallom magamban idősebb lányom hangját :)). 

Amikor belekezdtem a blog-írásba, akkor egy kedves barátom noszogatása inspirált, hogy jelenjek meg valahogy a világhálón. A vele való kontaktus egyéb módokon is hatott rám: olyan területeket is megláttam és tudatosítottam személyiségem működésében, melyek addig - bár szerettem volna rájuk látni - rejtve voltak előttem. Valahogy az iránta érzett bizalom és a kapcsolatunkból fakadó biztonságérzet segített nekem szembe-sülnöm (;)) önmagam addig titkolt részeivel is. 

Így a tudat, hogy ő esetleg látja, olvassa amit írok, könnyűvé tette mind az őszinteséget, mind a megmutatkozást és könnyed fogalmazást.

Aztán múlt év májusában ezt a kapcsolatomat jégre tettem, mert úgy ítéltem meg, számomra túl hosszú ideje áll fenn egyfajta aránytalanság közöttünk, például pont az önfeltárásra való bátorság területén. (Amikor ezen véleményeim megszülettek, akkor szomorúságot, csalódottságot és fájdalmat éreztem, mert egyenrangúságra, bátorságra, (önmagunk felé) őszinteségre volt szükségem, ezért azt kértem, szüneteltessük a kapcsolatunkat határozatlan ideig.)

Ennek a döntésemnek viszont kihatása lett a blogírásra is. Először azt hittem, azért, mert neki írtam, amit írtam. Aztán tisztább lett a kép és rájöttem, e szövegek nem neki, hanem magamnak szóltak. Ugyanakkor kétségtelen: a rá gondolás inspirációként hatott, hogy írjak, illetve "múzsaként", hogy a szövegeim életteliek legyenek. Így vele együtt eltűnt belőlem a lelkesedés e téren, helyére a gyakorlatiasság, ésszerűség lépett. Ami ennyire volt elegendő...

Így most, hogy látom, értem magam, egyértelmű: lelkesedésre, inspirációra van szükségem. Ez pedig jöhet nekem magából az EMK-ból, abból az önmagamból, amivé az EMK által váltam (az érthetőség kedvéért: nem magamat tömjénezem itt, hanem látok <némileg eltávolodva magamtól> egy bejárt életutat, ami meglep) és néhány emberből, aki a szívemhez közel áll.

3. Az elmúlt másfél hónap az ünnepek, családi történések, izgalmas munkák miatt sűrű volt számomra, amiből egyszercsak mintha légüres térbe kerültem volna. Csak hápogtam, mi történt hirtelen. De nem volt hírtelen. Rendesen körülnézve látom, hogy a külső izgalmak miatt sokkal kevesebbet néztem magamra, azaz elhagytam magam. Tehát, ha szeretnék visszakerülni oda, ahol az az élményem: élek, akkor ideje megállni és utolérni magam. (Mondtam már, hogy imádom a magyar nyelvet?) Pedig szóltam közben is, hogy "hé, mi van veled", de csak legyintettem és rohantam tovább. Azt is mondtam, hogy "valahogy bele kellene férjen a testmozgás is", de megint csak legyintettem, hogy most nincs rá időm. Olyan hang is volt, hogy "hetek óta nem olvastál egy sort sem, pedig tudod, hogy az neked kell", de szintén "nem fért bele". 

Így az üres időt azért kaptam, hogy mindez beleférjen :). Köszönöm!

Mindezek után végre megint van bennem lelkesedés, hisz a lelkem és én újra megtaláltuk egymást több területen. 

Éljen az EMK és Marshall B. Rosenberg, aki eljött kicsi hazánkba, hogy megmutassa nekünk, mit talált ki!

No és persze: gyertek a tanfolyamra, hogy Veletek is találkozhassak ;)!