Van Marshallnak egy dala, melynek ez a címe és a refrénje is.
Talán a sok közül ez a
legismertebb EMK körökben, hallhatjuk tőle youtube-on, elérhető a kottája és
szövege is.
Arról szól, hogy láss engem
szépnek minden pillanatban, bárhogy is nyilvánulok meg, mert a tetteim és
pillanatnyi megnyilvánulásaim mögött mindig 'szép' vagyok, hisz a szükségleteim
és a mögöttük megbúvó szeretet az, ami valójában mozgat. Akkor is, ha ez nehezen
felfedezhető a számodra.
Az "engem" szó mögött
lévő én persze bárki lehet.
A hétvégi kezdő csoporton a
bemutatkozásomban az EMK iránti rajongásomról beszéltem. De gondolom, nem csak
a szavaimból, hanem a hévből is látszik mindenkinek, aki valahogy mellém
sodródik, hogy mennyire fontos ez nekem.
Maga a módszer is és a mögötte,
benne élő szellemiség is. (A szellemiséget jól szemlélteti ez a dal. Ami
gyakran önmagunknak szól :)!)
Volt egy pillanat vasárnap,
amikor befejezve a mondatomat leültem, hangosan is megállapítva, hogy
elragadott a hév. Aztán végiggondoltam, mennyire fontos nekem éppen az EMK
miatt a pontos fogalmazás, a tiszta szóhasználat.
Márpedig évek óta arról
beszélek, mennyit segített nekem és családomnak, szeretteimnek az EMK. No és ez
így nem igaz. Nem az EMK segített. Az csak egy módszer, melyet egy amerikai
pszichológus dolgozott ki. Ami segített az az, hogy kitartóan és következetesen
élem a szemléletet és használom a módszert 21 éve. Rendületlenül. Örömben,
bánatban, csalódásban, fájdalomban egyaránt. Akkor is, ha néha őrült nehéz.
Tehát ténylegesen én magam és
azok segítettek a nehéz élethelyzetekben, akik velem együtt készek voltak
gyakorolni, használni, élni ezt a modellt. Keresni magunkban és a másikban a
szépet, akkor is, ha mélyre bújt!
Mindenkinek köszönet érte!
Mert ez szebbé, jobbá tette az életemet, életünket.
Mostantól kezdve ezt így
fogalmazom meg, mert így pontos!
A tréningnaplómba ez kerül
majd, mint a folyamat során általam tanult dolog :).
De bejegyzésem aktualitását más
is adja.
Múlt szerdai körünkben, amikor
rám került a sor, elmondtam, hogy egy levél, amit aznap kaptam, megérintett,
felzaklatott. Beszéltem arról az emberről is, aki írta. A szövegem egy pontján
egyik barátnőm, kollegám kijelentette, hogy nem szeretné, ha a következő hetek
erről az emberről szólnának. Elakadt a szavam...
Beállt egy időre az agyhalál.
Aztán persze született a
fejemben néhány ítélet arról, hogy milyen tréner az olyan, aki nincs tisztában
azzal, hogy én magamról beszéltem, bármit mondtak is a szavaim :(. Meg, hogy
eléggé elszállt mostanában az agya! Sőt: nehogy a farok csóválja már a kutyát!
De egyszer csak jelentkezett a
szándék a szép megkeresésére. Íme, az eredmény: Amikor hallom ezt a
kijelentést, akkor fájdalom és szomorúság tölt el, mert belátásra,
együttérzésre és egyenlő bánásmódra van szükségem, ezért azt kérem, kedves P.,
mondd meg: igyekeznél-e úgy hallgatni ebben a témában is engem, mint esendő
nőt, embert!
Amikor pedig azon kapom magam,
hogy erre a reakcióra karba tenném a kezem és elhallgatnék a barátságunkban
örökre, akkor fájdalom és szomorúság tölt el, mert következetességre,
hitelességre és nyitottságra van szükségem, ezért azt kérem magamtól, mondjam
meg, hajlandó vagyok-e ezt kettőnk között élőben is tisztázni! Szándéknyilatkozatot
teszek rá :).
Amikor pedig arra gondolok,
hogy örökké hallom a dalt, akkor meghatottság és hála tölt el, mert kielégül a
Marshall által mindig jelenvalónak vallott sükségletem: az élet szebbé,
gazdagabbá tétele; köszönöm ezt Neki, Nadának, régtől társaimnak ebben: Juli,
Bori, Laci, Strasser Kata, Vámos Eszter, Redő Péter, Redő Juli, Ruczek Éva, és
mindazoknak akik az elmúlt 17 évben kifejezték elismerésüket és bizalmukat
azzal, hogy készek voltak tőlem tanulni, így inspiráltak arra, hogy törekedjek
az EMK példamutató használatára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése