2019. június 3., hétfő

Saját képünkre formálni ...



Zajlik az élet, halad az akkreditációs folyamat és jönnek elő a különbségek a jelentkezők között. Ami sok feszültséget, időnként pedig csodaszerű egyetértést hoz.

Úgy találom, feszültségeink abból fakadnak, hogy mindannyian szeretnénk a saját képünkre teremteni az embereket, a világunkat. Amikor ezek a világok viszonylag hasonlók, akkor könnyebb a dolgunk egymással, amikor pedig nagyon eltérőek, akkor beáll a gyomor-, állkapocs- és gondolkodási görcs.

Én alig két hete ocsúdtam fel arra, hogy az elmúlt másfél évben többet ítélkeztem, mint az előtte való tíz évem során. Nagyjából ...
Döbbenetes felismerés volt.
Mivel erősen szerettem volna közösségben akkreditálódni, ezt összekevertem a közösséggel akkreditálódni kifejezéssel. Ettől bebeszéltem magamnak, hogy az időben egyszerre indulókkal mindenképp szeretnék megélni gondolkodási, értékrendbeli, sőt megoldásbeli hasonlóságot.  Görcsösen ragaszkodva ehhez a képzethez, csapdába kerültem. Mert vagy én voltam képtelen magamat a mások rólam alkotott álmává formálni, vagy csalódottan, dühösen, elkeseredetten vettem tudomásul, hogy az a kicsi világ nem tud létrejönni, amit én szeretnék, mert mások másmilyen világot akarnak.
Kétségbeesetten kerestem a saját világképem kapaszkodóit, de azok, mint egy viharos, áradó folyóban, hol felbukkantak, hol eltűntek. Így érzelmi cunamiból érzelmi tornádóba kerülve alig kaptam levegőt. Füzeteket írtam tele ítéletekkel és azok fordítgatásával.
Egy idő után ugyan megragadt a markomban az is-is gondolata, de ez nem volt elegendő, mert attól még maradt, aki az ő szép új világához ragaszkodik.

Amivel a legnehezebb nekem együtt élnem: a "mindenki szeressen mindenkit, mindenki legyen jóban mindenkivel" elképzelés.
Az, hogy fogadjam el embertársamat olyannak, amilyen, még csak megy az idő nagy részében. De hogy legyek mindenkivel jóban, sőt szeressek is mindenkit, az nem.
Nekem olyan elképzelésem van, hogy mindenkit szeressen valaki, lehetőleg sokan. Így létrejöhet egy háló, amiben ugyan áttétekkel, de kapcsolatban vagyunk egymással és megvalósulhat a békés egymás mellett élés elve. EMK-ul: mindenki szükséglete kielégülhet.
Pont ezért el tudom fogadni azt is, hogy van, aki azt szeretné, hogy mindenki mindenkivel jóban legyen.
Viszont nem tudom, hogy adhatom neki az álma megvalósulásának élményét, ha ugyanakkor én nem akarok mindenkivel 'csókos' lenni.
Mert szeretnék saját életet ...

Az a rádöbbenés, hogy becsúsztam az önuralom nélküli ítélkezés csapdájába, a megoldásokhoz való ragaszkodásba, örömömre sokat segített.
Előszedtem a saját világtérképemet és felakasztottam lelkem falára. Most tanulok vissza a belső iránytű használatába, hogy újra eljuthassak azon földrészekre, ahol én élni szándékszom.
Egyik a családom.
Másik a szenvedélyeim, a felfedezés földje.
Harmadik a barátságaim.
Negyedik pedig a 23 éve alakuló, folyamatosan változó EMK közösségem, melybe időnként valaki belép, valaki marad, megint más távozik, néha pedig én törlök egyeseket a névsorból.

Szóval zajlik bennem a saját akkreditáció :).



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése