Nádas Péter halálára írott fb bejegyzéseket olvasgattam éppen elmélyülten, mikor a kertből érkező zajok hatására a szomorúságból hirtelen átváltottam ingerültségbe. A mi lépcsőházunkban és a szomszéd lépcsőházban lakó két kislány beszélgetett és tett valamit az ablakaim előtti területen.
A "tett valamit" zaja olyan volt, hogy az én fejemben azonnal valami rombolás képzett fel.
Ezt követő, percekre beragadt gondolatom az volt, hogy rájuk szólok, ezt azonnal hagyják abba. Mire elindult a szokásos párbeszéd. - Ne legyél már olyan, mint egy vénasszony, aki mindenbe beledumál és haragszik a vidám fiatalokra! - Na jó, de akkor is! Valaki kell, hogy szóljon, mielőtt baj történik.
Elvoltam egy ideig ebben a vitatkozásban, szeretem az ilyesmit :). Szóba állni magammal.
Az eredmény az lett, hogy kimentem az erkélyre megnézni, pontosan mi is történik. Az egyik lány éppen a két libikókát tartó vasrúdon sétált egyensúlyozgatva. Amikor odaért az előtte lévő mérleg-ponthoz, rálépett a hinta addig felfelé álló szárára, amitől az átbillent és a vége nagy csattanással ért földet. Ennek a hangjára reagáltam én ingerültséggel. Ami abban a pillanatban elszállt, amikor megláttam, -értettem, hogy mi történik. Ellazult a hasfalam és elmosolyodtam.
Eszembe jutott az az élményem, amikor én sétáltam hasonló, csak jóval hosszabb vasrúdon és az apukám rám szólt.
Meg tudtam hagyni a kislánynak a sikerélmény elégedettségét. Csendben bejöttem a szobába. Ők pedig nagyjából másfél perc múlva elmentek.
Visszatértem magamban Nádas Péterhez és az éppen olvasott könyvének címéhez: Világló részletek (2. kötet).
Egybeesés ...
A következmény, hogy rájöttem: tulajdonképpen akár vissza is térhetek ide, ha elengedem azt a tévhitemet, hogy mindig kell legyen valami veleje annak, amit írok. Jöhetnek a felvillanó részletek, a mindennapi élet. Amíg van.
A fotó rólam készült valaha rég ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése