Fájdalmas az út annak megértéséhez, hogy nem lehet. Én annak idején a házasságommal fizettem a tanulásért. Azaz évekig vártam, hogy majd a másik, majd a világ megváltozik, ha én nagyon szeretem, és akkor majd boldog leszek. Sőt: boldogan élünk (együtt), míg meg nem halunk! Hiába vártam. De rájöttem, hogy valami olyanra várok, ami nem tud bekövetkezni, azaz, hogy akkor leszek boldog, ha a férjem ...
De most más oldalról közelítem meg a témát. Zajlik ugye a trénerképzés második éve. Már az elsőben is volt egy számomra fájdalmas búcsú. Ugyanis az az ifjú hölgy, aki felkért, hogy vezessek ilyen csoportot és a kezdő tanfolyam második sorozatában elkötelezett EMK-s lett, egyszer csak kimaradt. Most pedig valaki más is, aki igen közel áll a szívemhez, úgy döntött, hogy kiszáll.
Mindkét esetben "kétségbe esetté" váltam. Az egyik szemem ugyanis sírt, mert közös értékrendre, kitartásra, a szeretteimmel való együttműködésre van szükségem. A másik szemem pedig ragyog, mert a megértés és tisztánlátás iránti igényemet látom kielégülni.
Mit jelent ez utóbbi? Mindketten nagyon lelkesek, inspiráltak lettek, amikor az Erőszakmentes Kommunikáció belépett az életükbe. Látták, hogy tényleg meghitt, szeretetteli kapcsolatok vehetik körül őket, ha használják az EMK-t. De ennél valamivel "nagyobbat" is láttak: hogy ez a valami segíthet megváltoztatni a világot. Ezért aztán időt, pénzt, energiát nem kímélve tanulták, ahol csak elérhetővé vált számukra. A cél pedig az volt (ahogy én értettem), hogy trénerré válva minél több emberhez eljuttassák ezt a fantasztikus dolgot, mert akkor a világunk, ami nem mindig és nem mindenütt tökéletes, megváltozhat.
Ez idáig rendben is van. Mert a számos eszköz közül szerintem is egyik az EMK, amivel ez lehetséges. Akkor, ha élünk vele. Ha nem csak tanítjuk, ha nem csak másoknak segítünk vele megérteni önmagukat, hanem önmagunkra is tekintünk.
Amikor ezt majd együtt tesszük, egyenként mindannyian, akkor eljön a szép új világ.(?)
Az EMK egyik folyamata azzal kezdődik, hogy konfliktushelyzetben megnézem, van-e szándékom, igényem igazi, megértésen alapuló kapcsolatot kiépíteni a másikkal, ... de még előtte: önmagammal. Mert először mindig magamat vizsgálom meg. Ha esik, ha fúj, ha villámlik, akkor is. Mert másik embertársamhoz csak akkor tudok teljes nyitottsággal, az őszinte megértés szándékával odafordulni, ha én már rendben vagyok - azaz pillanatnyi szükségleteimet felismertem és elintéztem, hogy azok kielégüljenek. Ezen lépések megtételének hiányában a másikra nem vagyok igazán kíváncsi, legfeljebb segíteni akarok rajta, mert "szarban van".
Persze, nagy dolog, ha igyekszem mások életének szebbé tételéhez hozzájárulni. Viszont, amikor ezt úgy teszem, hogy én nem lélegzem szabadon, (mert kielégületlen szükségleteim vannak az adott helyzetben) akkor ennek fizetni fogjuk az árát. Miért? Mert elvárom, hogy a másik (vagy a világ) tuti, hogy jobban legyen, ha már rászántam az energiát! Vagy elvárom, hogy hasonló, de fordított helyzetben ő is engem tartson önmagánál fontosabbnak, hisz én is ezt teszem most!
Ez pedig már egy másfajta értékrend.
Szóval, azért tud a másik szemem nevetni, mert azt látom, hogy ezzel kapcsolatban megértés született e két, számomra fontos emberben. Egyikük arra jutott (ahogy én látom), hogy bizony neki nincs szándéka az őszinte, kölcsönös kapcsolatra - számos esetben. Másikuk pedig arra, hogy az örökös önmagára tekintés nem az ő műfaja.
Így kiléptek a tréningből. Ez érthető és elfogadható nekem.
Amikor viszont azt hallom, hogy ez esetleg az EMK kiiktatásával is jár az életükből, akkor döbbenet és fájdalom, amit érzek, mert összetartozás-élményre van szükségem, ezért azt kérem magamtól, mondjam meg, kész vagyok-e legalább egyikükkel tartani a szoros kapcsolatot!
A válaszom: igen, szándékomban áll, amennyire időnk és kedvünk engedi :)!
Még egy gondolat. Ettől a bizonyos "másik" embertől többször hallottam, hogy dühös, ha arra gondol, hogy én milyen kevés tanfolyamot tartok, milyen kevés emberrel dolgozom, összehasonlítva más trénerekkel. Most értem meg, hogy itt nem csak az én életem gazdagítása volt, ami ezt mondatta vele, hanem az a cél is megbújt a mondanivalója mögött, hogy váltsunk együtt világot. Ez meghat. Ugyanakkor csak nemet tudok rá mondani. Mert számomra az EMK sokkal inkább önmagam megváltásáról szól. Ezért van olyan (mint most is), hogy hetekre kilépek bizonyos kapcsolatokból, mert nem tudok nyitott szívvel ott lenni, mielőtt magamat nem tisztáztam. Így aztán előfordul, hogy 1-1 csoport utólagos feldolgozása miatt nem hirdetek meg újat, vagy magánéleti elakadások miatt nem ülök le a számítógéphez elolvasni, megválaszolni az elektromos leveleket, esetleg nem írok blogot. Ugyanis előbb a magammal való kapcsolatot kell visszanyernem, nem is akármilyen minőségben.
Köszönöm a türelmet és kitartást, amivel vártok, hogy megváltsam egy pillanatra magam!
Szívesen :)
VálaszTörlés