Anyaság - új dimenzióban

Dolgozom időnként egy számomra kedves fiatal nővel, aki gyermeke megszületése után "nagyon anyává vált".
Munka közben többször fogalmazott úgy, hogy most már lassan elengedheti az anyaságot, hisz elég nagy a gyerek, hogy önálló legyen. Mikor már többször is elhangzott ez a mondat, akkor nem tudtam csendben maradni és megemlítettem, hogy ez bizony szerintem tévedés. Mármint nem a gyerek önállósodása egy bizonyos kor után, hanem az, hogy onnantól anyaként hátra dőlhetünk és semmi dolgunk.
Mert gyakorló anyaként tudom, hogy csak megváltoznak, és nem megszűnnek a feladatok.

Hiszen a tinédzserek bulizni kezdenek és jön a gondolat, hogy vajon vigyázni tud-e magára, képes-e a körülötte lévő kortársakat "helyesen" megítélni és azokat választani barátnak, akiknek az értékrendje támogató.
Később: képes-e felnőni és felelősséget vállalni új lakóhelye fenntartásáért? Olyan párt választ-e, aki segíti, támogatja, bíztatja, bátorítja, aki mellett többször elégedett és boldog, mint szomorú, vagy feszült?
Vajon milyen szakmára adja a fejét? A munkahelyén megállja a helyét?
Tehát az ebédfőzés helyett arra kell késznek lenni, hogy ott legyen a vállam, mint egy sírásra alkalmas hely. Máskor nem a vállam, hanem a fülem kell, mert éppen meghallgatás a dolgom, véleménynyilvánítás nélkül. Esetleg pont, hogy nem csendben kell csak hallgatnom, mert jön a felszólítás: Mondj már valamit, Édesanya! Ugye szerinted is igazam van?

A fentieket, mint kelleket soroltam, de szeretném, ha értenétek, ezek örömteli feladatok. Mert azt mutatják, hogy eddig elég jól végeztük a dolgunkat, ha van bizalom a gyerekben, hogy mindezt megmutassa.

A képen a fiam látható. Aki a napokban azzal a lehetőséggel ajándékozott meg, hogy elolvashattam még beadás előtt a szakdolgozatát, helyesírás ellenőrzés okán.
Izgultam, hogy menni fog-e. Mert a helyesírás ok, főleg, ha szükség esetén használható az MTA helyesírás-ellenőrző netes felülete. Azon izgultam, értem-e majd a szakzsargont, mert bizony informatikáról van szó, ráadásul programozás, ami még a kínaiaknak is kínai :).
Viszonylag hamar telefonos, majd skype kapcsolatba léptünk, hisz ő Pécsett, én Budapesten ... Ugyanis jöttek a kérdéseim: mit is akar mondani ezzel, vagy azzal a mondattal?
Aztán lassan belelendültem.
Döbbenetes volt, de rájöttem, hogy értem a lényeget. Arról szóltak a tesztek és kísérletek, melyeket végzett, hogyan lehet időben és energiában optimalizálni a programozás és programfejlesztés folyamatát.
Elém kerültek olyan mondatok, melyeket szinte már költőinek tartottam elvontságukban.
A végén aztán elöntött a hála. Hálás voltam az élményért. Mert eddig többször próbálta ő nekem konyhanyelven elmondani, mi az, amit annyira élvez, hogy valóban hivatásnak éli meg és örömmel gondol arra, hogy ebből tartja majd fenn magát és jövendőbeli családját. De eddig nem sikerült felfognom.
A szakdolgozatot olvasva viszont végre leesett a tantusz.
Nyilván csak egy aprócska szegmense ez a munkájának. Nem magát a munkát, hanem az ő lelkesedésének okát fogtam fel valójában. Így őt értettem meg. Ezért lettem hálás.
Mert én meg arra tettem fel az életem, hogy megértsem az embereket különbözőségükben.

Idősebb lányom életében pedig az az egyik feladatom jelenleg, hogy boldog és büszke legyek, mert megvan a régóta áhított cél, a sikeres szinkrontolmács-vizsga.
A középsőnél pedig: ami az esetek nagyrészében, azaz ahányféle módon csak lehet, biztosítani arról, hogy szeretem.

Persze értem, sőt szimpatizálok a fiatal anyukával, aki kimerült és fáradt, mert feltöltődésre és pihenésre van szüksége több évnyi szabadság hiányában. Nem is olyan rég mondogattam az enyéimnek, hogy költözzünk szét, mert már nem tudok adni ...

Ugyanakkor fontos, hogy őszinték és egyértelműek legyünk önmagunk felé, hogy ne vágyjunk valamire, ami nem jön el. Mert "az anya nem szűnik meg, csak átalakul" :).