Most magamról írnék inkább, mint a csoportról.
Sokat jelentett nekem ez az együttlét és az, hogy rövid idő alatt megszületett bennem az összetartozás, és csoportélmény.
Azóta keresgetem ennek az okát, mikéntjét. Arra jutottam, hogy szerintem volt egy közös érték az EMK iránti vonzódáson túl a jelenlévőkben.
Ez pedig a bátorság, hogy valami újat, örömtelit, az életünket valóban gazdagítót hozzunk létre, még akkor is, ha ez nehéz, mert környezetünknek, családunknak szokatlan. Olyat álmodunk és igyekszünk megvalósítani, amire ellenkezéssel, meghökkenésssel, döbbenettel reagálnak időnként a számunkra fontos emberek. Mi mégis tesszük, erőt merítve egymás jelenlétéből.
Felidéződött bennem néhány régi emlékem. Az első csoportok, ahol magammal foglalkozhattam, első családi tűzönjárásunk Zánkán Ken Cadigan vezetésével, ahol akkor 4 éves Bori lányom is végigment a parázsszőnyegen. Első utazásom Mauira, amikor 3 gyermekemet 2 hónapra édesapjuk és szüleim gondjaira bíztam, mert engem hajtott a belső kényszer és gyógyulási szándék, hogy aztán még sokáig édesanyjuk lehessek. Vagy amikor egy hónapon át nem beszéltem, mert meg szerettem volna tapasztalni, milyen a külső világra való reagálás nélkül élni.
(Szinte végeláthatatlan az emlékek sora.)
Minden egyes élményem meghozta gyümölcsét mind a magam, mind szűk környezetem életébe. Ehhez fontos volt túllépnem korábbi határaimat, valamint egy ennél még több erőt, bátorságot igénylő lépést megtenni: szeretettel, a megértés szándékával odafordulni szüleimhez, testvéreimhez, barátaimhoz, amikor kifejezték nemtetszésüket.
Ez számomra sokáig magányos út volt.
A magányosság oka persze bennem rejlett. Úgy hittem, olyan utakat választok, ahol előttem még senki nem járt és mások nem is hajlandók ekkora erőfeszítésre. Akik pedig igen, a világban elszórtan, egyedül teszik.
Ma már tudom, hogy együtt, kézenfogva, néha tánclépésben járhatok az ismeretlen területeken számomra kedves emberekkel, akiket felismerek, ha találkozom velük.
A hétvégén az EMK egyik alapértéke még nyilvánvalóbb lett számomra: hogy nem valamivel szemben, hanem valamiért megyünk, dolgozunk.
Megsejtettem, én is szívesen élnék egyszer közösségben, ha az azért jönne létre, hogy a benne élők javát, boldogságát célozza meg, ahol a közösség tagjai inspirációt, bátorítást nyernének egymás létéből, ahelyett, hogy együtt harcolnának, küzdenének a megszokott normák ellen.
Köszönöm, Résztvevők, hogy hozzásegítettetek ehhez a felismeréshez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése