... az írás megmarad? 2.

Munkál bennem a trénerképző és az ott elhangzottak, történtek. Valamint az Erőszakmentes Kommunikáció iránti szeretetem, elköteleződésem. Az, mennyire fontos a négy lépés "szabályos" használata és első lépésként mindig önmagunkra tekinteni. Mostani írásomban ez utóbbi a téma.

Szeretem a repülőgépes hasonlatot: amikor repülőn ülünk és ott "veszélyhelyzet" lép fel, mindenkinek ölébe hull az oxigén-maszk. Utasként az a dolgom, hogy bárki ül is mellettem, először a saját maszkomat tegyem fel, így biztosítva a saját életben maradásomat és azt, hogy ezután valóban tenni tudjak a mellettem lévőkért is.

Ez a rend követendő az EMK-ban a konfliktushelyzetek felbukkanásakor. Először juttassam magam levegőhöz azzal, hogy megnézem, velem mi van. Amikor aztán megszületik a tisztánlátás önmagammal kapcsolatban - tudom, mi történt, amikor bennem elindult valami, felismerem az érzést, ami elkapott, és meglátom, mely szükségletem felbukkanása juttatott ebbe a helyzetbe, sőt még azt is tudom, mely pillanatnyi cselekvés hozná meg belső megnyugvásomat, elégedettségemet -, már érdekelhet őszintén a másik. Odafordulhatok hozzá a megértés valódi szándékával. 

Ez annak, aki sokat gyakorol, mindennapi rutin lehet.

De még a leggyakorlottabbaknál is előfordul, hogy ott ez nem megy. Rendszerint azért, mert olyan sok mondat kellene belsőnk tisztázásához, amit az érzelmi felkavarodottságban nem tudunk megfogalmazni. "Túl sok(k)".

Nekem ilyenkor segít az írás. Így kibogozhatóvá válok legalább a magam számára. 

Marshall szerint az erőszak elsődleges megnyilvánulása a verbalitásban az ítélkezés magammal, a másikkal, a helyzettel kapcsolatban. Az erkölcsi ítéletek léte. Amikor dolgokat jónak, vagy rossznak titulálunk. 

Ugyanakkor ezek az ítéletek segítségünkre is vannak. Egyáltalán nem cél, hogy megszűnjünk ítélkezni, csak az, hogy aztán fordítsuk le őket. Miért? Mert az ítéletek felhívják a figyelmünket arra, hogy "helyzet", azaz kielégületlen szükségletünk van. Melynek utána járhatunk. Ráadásul az ítélet rendszerint (bújtatva, vagy nyíltan) utal a számunkra hiányzó dologra. 

Tehát egy ilyen nehezebb helyzetben, mint amiről itt írok, legelső lépésem, hogy összeírom az összes ítéletemet, ami ide tartozik. Aztán "lefordítom" őket. Ez mit jelent? Pl., ha valakiről azt gondolom, hogy rohadtul egomániás, önző alak? Fordításban: Amikor ezt gondolom róla, akkor valójában elégedetlen és tehetetlen vagyok, mert kölcsönösségre és figyelemre van szükségem, ezért azt kérem tőle, most üljön le velem szembe, nézzen rám és csendben hallgassa végig a mondanivalómat mindaddig, amíg én azt nem mondom, hogy befejeztem.

Szóval valahogy így. A nekem nehéz helyzettel kapcsolatban lehet, hogy sok-sok mondatom születik, ugyanis sok ítéletem lehet, jelezvén, hogy sok kielégületlen szükségletem van éppen most.

Mindezt pedig fejben, élőszóban nehéz átlátni, megfogalmazni. Itt bizony segíthet a papír és ceruza. A rekordom talán 25 mondat volt :). 

Számomra mindig felemelő pillanat, amikor kibukkanva önmagamból egyszer csak kíváncsivá válok a másikra, akit eddig látni sem bírtam. Amikor már újra érdekel, ő hogy van...

Igaz ez akkor is, ha régi helyzetet szeretnék áttekinteni. Ahogy Phd. Bagdi Emőke mondja, az érzelmi agyunk időtlen. 

Azaz régi fájdalmakat, nehezteléseket is megvizsgálhatok az EMK-t használva, mert az bennem ma is él. Az érzéseim valódiak és jelenidejűek. Ahogy a szükségletek is, melyek ott maradtak bennem kielégületlenül. Tehát az önvizsgálat és "gyógyulás" is lehetséges, letehetek régi terheket. A papírra, 

Szóval: írjak, írj, írjon, írjunk, írjatok, írjanak!