Lehet, hogy nehezen hihető, de így van: nehezebb nyíltan leírnom azt, ami most következik, mint a magánéleti, vagy a személyes fejlődésemről szóló szövegeket.
Valószínűleg azért, mert heves érzések társulnak hozzá, mert kielégületlen szükségleteim vannak. Pl. a közös értékrend, az összhang, a kölcsönösség.
Trénerképző munkám során kezdődött. Amikor az EMK iránt elkötelezett barátoktól azt hallottam, hogy ez a négy lépés így, ahogy van, olyan "természetellenes". Nem fülbarát. Hogyan lehetne szlengesíteni? Milyen az az utcazsiráf?
Sokat beszélgettünk erről és az álláspontomat a négy lépés használatának szigorú rendjéről akkor tudták elfogadni, amikor elmagyaráztam (több egyéb indok mellett), hogy tanítás közben, főleg az alapozó tanfolyamokon fontos, hogy az eredeti verziót adjuk át a résztvevőknek, különben a 2. körre már nagyon felhígul az egész.
Aztán máshol azt hallottam valakitől, hogy olyanokkal, akik nem ismerik az EMK-t, ő bizony a szlenget használja, mert a másik biztosan nem értené, miről van szó, ha ő elkezdené ilyen furán megszövegezni a mondanivalóját.
Egyébként is: a szemlélet, a hozzáállás a lényeg! (Ezzel nem vitatkozom, csak hozzáteszem: is!)
Ezeket hallva kétségbeesetté, elkeseredetté és tehetetlenné válok, mert hitelességre, pontosságra, a fontos értékek megbecsüésére és tiszteletére van szükségem, ezért azt kértem magamtól, írjam meg ezt a bejegyzést, illetve azt, mondjam meg hajlandó vagyok-e én még szigorúbban betartani az EMK-s mondat rendjét, amikor rászánom magam a használatára. Az válaszom: IGEN!
Miért is? Mert egyre nyilvánvalóbb számomra a lassan 19 évnyi munkálkodás tapasztalatában, hogy ez a bizonyos modell egyszerűségében tökéletes. Tudom, hogy ez erkölcsi ítélet. Hogy néz ki értékítéletként? Amikor megfogalmazok egy EMK-s mondatot, végigvíve a négy lépést, pontos, rövid megfigyeléssel, egyetlen (legfeljebb 2) érzéssel és a hozzá tartozó szükséglettel, aztán ennek adekvát, jelen idejű cselekvésre felhívó kéréssel, akkor elégedett és megkönnyebbült vagyok, mert tisztánlátást, eredményességet, egyértelműséget és szeretetet kapok belőle, Ezért köszönöm Marshallnak, hogy kidolgozta ezt a modellt, elhozta Mo-ra, magamnak pedig köszönöm, hogy felfedeztem benne életem szebbétételének eszközét, kitartóan használom és őrzöm tisztaságát!
Az évek során arra is rájöttem, hogy nem a hallgató füle az, ami ezt a mondatot esetleg szokatlanná, idegenné teszi a fülnek. Ez a kritika akkor bukkan fel, amikor a "használó"-ban van idegenkedés, esetleg gyakorlatlansága kiütközik, amikor elmondja a másik embernek. Ha kitartóan használjuk, valóban rááll fejünk és szívünk, akkor egészen magától értetődővé válik a hallgató fülének is. Az ősszel egy ismerősömmel találkozgatva, aki máshol ismerkedett meg az Erőszakmentes kommunikációval, azt az elismerést kaptam, hogy az én számból hallva olyan "természetes" ez az egész.
Ez a gyakorlatnak köszönhető. Nekem nem jutott soha eszembe, hogy eltérjek a modelltől. Mert azt gondoltam, hogy Marshall ezt így találta ki, láthatóan így jól működik, akkor ez nekem megfelelő, ahogy van.
Ide tartozik azért a sok évnyi bukdácsolás is. Amikor 3 gyermekem orgonasípként felsorakozva előttem vigyorogva várta, hogy én néha 5 perc alatt fogalmazzam meg, mit is akarok mondani. Egy idő múlva velem kántálták a megfelelő helyen, hogy "mert ...-re van szükségem...", újabb kaján vigyorral. De vártak. Mert felfedezték, hogy valami megváltozott a kapcsolatunkban. Meglátták, hogy tényleg megszűnt a kényszer a dolgok kötelező megtételére. Együtt néztük kíváncsian, mi lesz a kísérlet vége. Szabadság lett és őszinte szeretet.
Ezért aztán én bizony nem térek el a 4 lépés egyszerű, logikus rendjétől, tiszta érthetőségétől, Az általam vezetett tanfolyamokon, gyakorlókon is erre kérek mindenkit. Benneteket is erre hívlak!
A víz a forrásnál még tiszta, egészséges. Találkozzunk ott és igyunk, éljünk együtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése