Ültem ma este a számítógép előtt és egyszer csak az a szokatlan élmény ért, hogy egyszerre voltam benne 2 facebook-os üzenetváltásban, meg egy e-mail-ezésben, melyben hárman vettünk részt, és arról szólt, mivel lepjük meg ünneplésként negyedik társunkat.
Egyik beszélgetőtársammal egyszer találkoztam csak, immár 6-7 évvel ezelőtt. Azóta is összeköt minket valami (nem a FB-ra gondolok ;)). Összeköt minket az együtt töltött 3 napnak az emléke, mert a marosvásárhelyi 2 napos tanfolyamon hirtelen, nagyon közel kerültünk egymáshoz.
Másik beszélgetésem is olyan barátnőmmel zajlott, akit az EMK-n keresztül ismertem meg Szintén tanfolyami résztvevő volt egy csoportomon, közös munkánk kb. 5 évre nyúlik visza. Tavasz óta ő is EMK oktató, akivel az évek során sikerült nagyon meghitt, közeli, kölcsönösségen alapuló kapcsolatot kialakítanunk.
Már sejthetitek, hogy a levelezésben is csupa olyan hölgy volt érintett, akikkel van EMK-s múltam.
Az említett emberek egyikének születésnapja alkalmából olyan virágokról készült képet küldtem, melyeket májusban Mauin láttam. Ahol csodába illő utazáson vettem részt egy ismerősömmel, akit szintén az Erőszakmentes Kommunkációnak köszönhetek.
Ezen a ponton pedig felbukkant bennem a kérdés: lehet, hogy én sikeres ember vagyok?
Vajon mi a siker mércéje? Az, hogy vettem-e lakást, autót a pénzből, amit kerestem? Nem vettem. Csak hol jobban, hol nehezebben megéltem belőle én és a gyermekeim.
Az a mércéje, hogy a nevem sokszor megjelent a médiában, így országszerte ismertté vált? Nem jelent meg a nevem, csak egyszer, vagy kétszer, akkor sem nagy pédányszámú lapokban.
Az-e, hogy számon tartanak engem hivatalos helyeken és, ha szakértő kell, magától értetődően engem hívnak? Ez sincs így.
Sőt, a fenti képen látható kupák sem az enyémek.
Viszont én magam rengeteg változtam az elmúlt 18 évben. Először is, Nada szavait idézve, kiléptem a monodrámából. Mert valaha egyszemélyes életet éltem. Nem érzékeltem a körülöttem élő embereket. Ha valaki azt mondta, szeret, fel nem foghattam, miről beszél.
Akikről én azt hittem szeretem őket, rendszerint kiderült, hogy csak egy általam elképzelt képet szerettem, aminek kevés köze volt a valósághoz. Ma már látom a körülöttem lévők erényeit és gyengeségeit és olyannak fogadom el, szeretem őket, amilyenek.
A munkámmal kapcsolatban legtöbbször attól féltem, hogy majd jön valaki és kideríti rólam, mint a mesében a mesebeli császárról kimondta a kisgyerek, hogy "meztelen vagyok". Hiába teltek el évek, ez a félelem sokáig társam volt. Ma már nem félek. Tudom, hogy a legnehezebb helyzetekben is magától értetődően tolulnak számra az őszinteség, vagy az együttérzés szavai.
Egyedülálló anyaként aggódtam, hogy esetleg egyszer csak azt mondja valamelyik gyermekem, hogy valamit elrontottam. Ma már mindhárman nagykorúak, megállnak saját lábukon és tudom, hogy ha rám gondolnak, elismerő és szeretetteli szavak fogalmazódnak bennük. Mert látták, hogy sokszor gyenge voltam, de kitartottam mellettük, és amikor úgy láttam, hogy valamely cselekvési módom nehézzé teszi közös életünker, megváltoztattam.
Sokáig a szeretetért olyan dolgokra is igent mondtam, amikre nem akartam. Vagy akkor is nemet mondtam esetleg, amikor a szívemben igen volt, csak ezt nem mertem felvállalni. Manapság már sokkal könnyebben mondom ki személyes igazamat mindkét esetben, bár belátom, nem mindig.
Gyakran félek, vagy teszek, mondok olyat, amire aztán nem vagyok büszke. De igyekszem.
Ami pedig a legfontosabb: sok embert szeretek. Számtalan név felbukkanásakor van bennem a közelség élménye és melegszik meg a szívem. Azt is hiszem, hogy ugyanennyien vannak, akik, ha én eszükbe jutok, mosolyogva gondolnak arra: igen, Juliannát szeretem.
Ide tartoznal azok is, akikről nincs is tudomásom, de olvasnak engem, a blogomat. Miért? Mert néhány nappal ezelőtt kaptam egy elektromos levelet. Olyan feladói cím szerepelt benne, melyet eddig még nem láttam. A levél pedig egy csomó angol nyelvű Marshall könyv és hanganyag linkjét tartalmazta, azzal a kísérő szöveggel, hogy hátha hasznát tudom venni. Aláírás: szeretettel, Ági. Kedves Ági! Nem jöttem rá, ki vagy, de ettől még nagyobb az ajándék. Jelképezed számomra minden olvasómat, akit nem ismerek. Viszont így tudom, hogy számítok nekik. Köszönöm!
Szóval azt hiszem, sikeres vagyok a szó legemberibb értelmében. Köszönöm mindannyiótoknak, akik a szívemben éltek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése