Fapados EMK

Fapados EMK

Kedd esti nyitott gyakorló

Nagyjából 2 hete a National Geographic-on láttam egy természetfilmet Zsiráfok és oroszlánok címmel. Ez a műsor nagyrészt arról szólt, amit már korábban is tudtam: a felnőtt zsiráf kiválóan meg tudja magát védeni a nagyragadozóktól is, mert ha szükséges, egyetlen rúgással odébb teremti a rá támadót.

Ez a mozzanat mindig is nagyon tetszett. Kiegészült a kép, miért jó szimbólumot használt Marshall az EMK tanításakor, amikor a zsiráfot választotta az EMK-t élő, használó ember szinonímájaként :).

Mert aki az EMK-t éli: képes kiállni magáért nehéz helyzetekben, a felé irányuló kritikával is tud mit kezdeni. Például: mert tisztában van azzal, hogy az a bizonyos kritika valójában nem róla szól, hanem az ítélkezőről fontos információ; ill. mert ha mégis magára veszi, van eszköze arra, hogy újra levegőhöz jusson, stb. 

Több, mint két éve, hogy megszűnt a hétfő délelőtti nyitott gyakorló csoportom. Azóta sokan hiányolják, akik pedig most tanulják az EMK-t, gyakran kérdezik, van-e lehetőség tudásuk szinten tartására.

Ezért aztán újra szeretettel várom az érdeklődőket közös, vezetett gyakorlásra. 

Miért ez a cím? Mert nem túl régen valaki a közösségi oldalunkon így nevezte az EMK használatának azt az alap módját, amikor "helyzetben" a négylépéses modellt vesszük elő az önmagunkban és a másikban zajló folyamat tisztázására. Nekem megtetszett ez a kifejezés. Mert szerintem fontos a nagyon erős, biztos alap, hogy aztán építkezni tudjunk. 

Én szeretem az alapokat. 

Az EMK legfőbb és elsődleges célja a bizalmon és egyenrangúságon alapuló pillanatnyi kapcsolat létrejötte. Ebbe a kitételbe szerettem bele lassan 22 éve.

Szóval az erős, közös alap megerősítésére invitállak Benneteket!

Mivel most indul ez a program, előre szeretném tudni, hogy az adott hét keddjén lesz-e, akivel dolgozhatunk.

Ezért kérem, hogy legkésőbb hétfő reggelig jelezze nekem, aki szeretne részt venni. Ez a jelentkezés lehet e-mailben, sms-ben, FB személyes üzenetben, vagy telefonon. 

Első találkozó: 2018. január 30. 18.00-20.30 között
Utána minden kedden ugyanebben az időpontban

Helyszín: Színező, Bp., I. Tigris u. 12.

Jelentkezés: jszentpeteri@gmail.com, +36302515554

Részvételi díj: 4000 HUF/ alkalom

EMK természetesen

Szeretettel várlak Benneteket:

Julianna

A gyakorlót Szentpéteri Julianna EMK tréner vezeti. 22 éve foglalkozik az EMK-val és immár 18 éve tanítja is. 4 éve trénerképzést is tartott. Azok közül, akik részt vettek, ma négyen gyakorló trénerek.

A nemzetközi szervezetnél e hónapban kezd bele az akkreditációs folyamatba ... 

fotó: vk.com

Boldog új esztendőt

Kedves Olvasóim!
Szeretettel köszöntelek Benneteket az új évben! Szükségleteink felismerését és beteljesülését segítő esztendőt kívánok Mindannyiónknak!

Kíváncsi várakozással és izgalommal nézek előre erre az évre, mert szeretnék belekezdeni a nemzetközi akkreditációs folyamatba. Ez annyit jelent, hogy amikor végzek, mert a mentorok elégnek tartják a tudásomat, a nemzetközi EMK szervezet által is nyilvántartott trénerré válok.
A múlt év végén azért is hallgattam oly hosszan, mert a jelentkezésemet készítettem elő.
Ez sok-sok adminisztrációval és még több visszatekintéssel járt az eltelt 21, illetve 17 évre.
Felidéztem azokat a tréningeket, melyeken résztvevőként és amiken trénerként vettem részt. Végignéztem mi mindent tanultam az EMK-ról és magamról ebben az időben.
No és számot vetettem a kapcsolataim alakulásával.

Volt, ahol azt találtam, hogy csak fél szemmel viszonyultam a másik emberhez. Azaz: egy eseménynél elakadva, az ott felbukkant érzéseimen és szükségleteimen keresztül álltam hozzá a másikhoz évek óta. Ebben a rátekintésben pedig megláttam, mennyivel több ő, mint ahogy eddig érzékeltem. Tisztelet és megbecsülés váltotta fel az eddigi csalódottságot és önvédelmet. Megírtam neki :).

Máshol nyilvánvalóvá vált számomra az elbillent egyensúly. Azaz: úgy látom, a másik jelképes anyjává fogadott, bár egykorúak vagyunk. Ezért aztán újra és újra figyelmet, megértést igényel, azzal az elképzeléssel, hogy én kellőképpen tudom magam képviselni, tehát eszébe sem jut időnként feltenni a kérdést: no, és te hogy vagy, Julianna. Itt arra jutottam, hogy saját jólétem és önbecsülésem érdekében hátrább kell lépnem legalább 2 lépést és odafigyelni arra, mit esik jól adnom és mit nem.

Aztán van az az ember, aki időnként nagy elánnal kifejezi, mennyire fontos vagyok neki. Azt, hogy pontosan miért is: sosem. A velem töltött időből kinyert energiát csodás módon felhasználja saját életében olyan lépések megtételére, melyekre rég készült, de nem volt bátorsága, ereje hozzá eddig.
Abban az esetben, ha nagyon jóindulatú lennék, ez még akár tetszhetne is, mert elismerésnek vehetném. De nem tudom annak venni. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy ő nem látja ezt az összefüggést. Ráadásul a fontosságom csak kampányszerűen kifejezett nagy szavakban mutatkozik meg, illetve a fent említett bújtatott formában. Én a saját bőrömön és életemben nem érzékelem semmi hasznát. Azaz szintén nincs egyensúly. Nincs kölcsönösség. Nincs "visszaforgatás". Márpedig ezek számomra fontos belső igények (szükségletek) egy kapcsolatban.

Mire nagyjából összeállt a sok oldalas dokumentum, meglett egy újabb ismeret magamról. Élő, valódi kapcsolataim alapja a közös értékrend. Ezen értékeknek nem csak hangoztatása, hanem cselekvésen keresztül való megmutatkozása is.
Rájöttem, hogy én eddig csak akkor szakítottam meg valamely kapcsolatomat, ha a vélt közös értékrend meglétében csalatkoztam. Akkor viszont szigorúan és hirtelen.
Meglepve láttam, hogy akár addig meghitt, számomra nagyon fontos viszonyt is képes vagyok egy huszárvágással megszüntetni, ha úgy látom, hogy alapvető értékeink nem közösek. Még csak fájdalmat sem érzek. Csak egy fura egyértelműség marad: én ezzel a másfajta megnyilvánulással semmi közösséget nem kívánok vállalni, sőt messzire elkerülöm.
Furcsának találom ezt a heves reakciómat, szívesen utána járok honnan jön.
Mert úgy találom, egyfajta távolságtartás érthető az önbecsülés, saját értékeimért való kiállás, valamint az önvédelem miatt. De a hitelesség kedvéért el is mondhatom a másiknak, hogy elégedetlen vagyok a kapcsolatunkban, kérhetek a szükségletem kielégítésért, vagy közösen dönthetünk a "szakítás" mellett. Ezzel esélye lesz mindkettőnknek a személyes felelősségvállalásra, nekem pedig az érthetőségre és láthatóságra.

Szívesen töltöm meg ugyanis az idei "Lehetőségek könyvét" magam számára az önbecsülés és kölcsönösség  értékével.

Advent

 

Közelednek az ünnepek és a lakást, az asztalt elkezdtük díszbe öltöztetni.

De vajon a szívünket is? Neki álltunk-e megtisztítani érzelmi életünket a ránk nehezedő konfliktusoktól, hogy amikor itt lesz az idő, nyugodt szívvel és szeretettel nézzünk a körülöttünk lévők szemébe és őszinte hálával nyújthassuk át ajándékainkat, mert örülünk, hogy ők életünk részei?

A résztvevők múlt évi elégedettségére gondolva ebben az évben is vezetek egy adventi csoportot, melynek célja, hogy magunkban rendezzük konfliktusainkat, nehezteléseinket, elégedetlenségünket, fájdalmainkat szeretteinkkel kapcsolatban. Hogy tényleg belső nyugalommal mondhassuk, írhassuk majd: áldott ünnepet kívánok!

Szeretettel várlak hát Benneteket december 16-17-én a Színezőben. 

Mivel már igazán közel lesz az ünnep, ezért most lehet 1-1 napra is jelentkezni. Persze nagyon örülök, ha valaki mind a két napra jön :)!

Természetesen EMK!

A témákat most a résztvevők hozzák; mindenki a számára fontos kapcsolatán/kapcsolatain dolgozhat!

A részvételi létszám korlátozott, hogy mindenki kellő figyelmet kaphasson ...

Időpont: 2017. december 16-17. 10-18 óra között 

Helyszín: Színező, Bp., I. Tigris u. 12.

Ár, érdeklődés, jelentkezés: jszentpeteri@gmail.com, vagy +36302515554

Julianna

(fotó: pinterest)

A szeretet megengedi a másik félnek, hogy ...

EMK alapozó tanfolyam 2. harminc óra

... önálló legyen, és maga döntse el a játékszabályokat. (Richard Rohr: A férfi útja)
Ez a mondat számomra igen jól kifejezi, hogy mit jelent az Erőszakmentes Kommunikációban az együttérzés (empátia). Őszinte kíváncsisággal és nyitottsággal odafordulni a másikhoz és megtudni, kicsoda ő az adott pillanatban, anélkül, hogy megítélnénk, hogy segíteni, változtatni akarnánk rajta. Csak látni, érteni és elfogadni őt abban, amiben éppen van.

Valahogy úgy, ahogy ez a kép is mutatja: rálátást szerezni a túloldalról :). 

Az EMK-ban ugye van az a mondat, ami rólam szól, azt mutatja meg, hogy én ki vagyok most. Ezt nevezte Marshall őszinteségnek. Aztán van a második, kérdő mondat, amikor azt tudakolom, ki a másik most. Ez pedig az együttérzés.

Első 30 óránkban sok-sok saját, őszinte mondatot fogalmaztunk meg, hogy ráálljon a figyelmünk, gondolkodásunk erre a módra. Most, a második 30 órában arra lesz lehetőségünk, hogy megtanuljuk és begyakoroljuk a másikhoz odaforduló, érdeklődő mondatot.

Különbséget teszünk majd a sajnálat, szimpátia és együttérzés között, megtanuljuk, mit tehetünk azért, hogy tényleg nyitottak legyünk a másikra. Amit pedig legtöbbet gyakorlunk majd: a másik gondolatai, véleménye, ítélete mögött maghallani a valódi mondanivalót, ami csak róla szól :).

Törekszünk rá, hogy elfogadjuk a másik szájából felénk érkező nem-et, megnézzük, mit tehetünk, ha a düh felénk irányul, no és persze "lefordítjuk" a nekünk szóló dícséretet.

Szeretettel várom erre a tanfolyami részre azokat, akik az elmúlt hónapban, vagy régebben nálam, vagy másnál gyakorolták az őszinteséget és szeretnének tovább tanulni. Örömmel látom azokat is, akik már meglévő tudásukat akarják feleleveníteni, mélyíteni, no és persze azokat is, akik a trénerré válás útjára lépnének és ezért kíváncsiak arra, én hogy dolgozom :).

Tanfolyam időpontja: 2017. nov. 18-19. és de. 9-10. 10-18 óra között
Helyszín: Színező Bp. I. Tigris u. 12.
Ár, info és jelentkezés: jszentpeteri@gmail.com (tárgy: EMK), vagy +36302515554

Julianna

(Fotó: saját, helyszín Maui)

Saját fészek

Van egy emberi rutin a kapcsolatainkban, amit évek óta figyelek. Először magamnál láttam meg, amikor a válásomat dolgoztam fel :(.

Amikor egész nap a munkahelyünkön vagyunk, vagy intézzük egyéb dolgainkat és feszültté válunk, igyekszünk uralkodni magunkon. Nem biztos, hogy konfliktus kerülésből (azaz "gyávaságból"), hanem mert szeretnénk megőrizni mondjuk az anyagi biztonságunkat, vagy önvédelemből, vagy az egyszerűség és hatékonyság kedvéért. Szóval az idegenek előtt jó képet vágunk mindenhez.
De egész nap rohanunk, feladatot végzünk, ügyeket oldunk meg, így a magunkra figyelés (mentalhigiene) elmarad.
Hazaérve pedig kiengedünk. Az egész nap hordaléka a családtagoknak jut. Könnyen robbanunk a legkisebb dolog miatt is, vagy "csak" morgolódunk, néha elvonulunk a szeretteinktől, pihenni. Nem vagyunk velük együtt, bár annak lenne ideje.

Sok éve megláttam magamnál, hogy ezt azért így teszem, mert az enyéim felé van meg a bizalom. Bizalom abban, hogy lehetek az, aki vagyok, lehetek őszinte. (Nem kell képmutatónak lennem.)
Bizalom a szeretetükben.
Abban, hogy a szeretet olyan erős közöttünk, hogy ezt is elbírja.

Ugyanakkor megrázó volt ráébrednem, hogy pont azoknak mutatom a legrosszabb oldalam, akik a legkedvesebbek nekem. Az otthonom nem a szeretet, harmónia, feltöltődés színtere, hanem a "szemétdomb", ahova a "mocsok" kerül belőlem.
Márpedig, ha belerondítok a saját fészkembe, akkor nekem is szagolnom kell és a bőrömön éreznem az eredményt.

Aktualitás? Néhány élmény EMK-s körökben. Ahol, én úgy látom, vannak, akikben erős a bizalom abban, hogy megnyilvánulhatnak bárhogy, hisz itt valószínüleg "lefordítják" a többiek érthető emberi nyelvre (szükségletre-kérésre) az ítéleteket.
Ami sokszor meg is történik.

Ugyanakkor volt már, hogy valaki, akit megkért egy társunk az EMK közösség FB oldalán, mondja már el, amit szeretne, másként, azt válaszolta, hogy "itt mindent szabad". Vagy ugyanezen kérésre múlt szerdán egy régi és igen kedves barátom azt válaszolta, hogy "fenntartja a jogot, hogy úgy fejezze ki magát, ahogy akarja".
No és természetesen szabad, illetve van joga mindenkinek úgy mondani a kritikát, ahogy csak akarja.
Viszont lehet, hogy itt nem a szabadság, vagy a jog a kérdés. Hanem, hogy megéri-e.
Tényleg kifizetődő-e a számunkra fontos kapcsolatokban, a nekünk biztonságot nyújtó helyen úgy dönteni, hogy nem használjuk EMK-s tudásunkat, azaz a kapcsolat megteremtésének szándéka nélkül jelen lenni. Arra várva, hogy majd a többiek ...
Azt hiszem, néha megengedhetjük ezt magunknak. Mert valóban ott a szeretet a másik oldalon.
De kétlem, hogy érdemes ezzel (vissza)élni újra és újra.

Mert a szeretet, mint tudjuk, szükséglet. Amit cselekvésekből kaphatunk meg és fontos benne a kölcsönösség. Ha nem töltjük fel oda-vissza, kifogyhat.
Ahogy én is elváltam, pedig érzésként mindkettőnkben még sok-sok évig jelen volt a szeretet a másik iránt.
De szükségletként fáradtak, feszültek voltunk a kapcsolatunkba tölteni. Túlságosan is bíztunk az érzés erejében.

Tehát:
1. Amikor EMK-s körben a fenti válaszokat hallom a kérésre, hogy "kérlek, most fogalmazd meg ezt úgy, hogy magadról beszélsz", akkor csalódottá és elkeseredetté válok, mert kölcsönösségre és közös értékrendre van szükségem, ezért azt kérem magamtól, most mondjam meg, kész vagyok-e arra, hogy aktuális levelezésemben egy ismerősömmel csak akkor írom meg a válaszom, amikor az már rólam szól!
Igen, törekszem erre :).
2. Amikor ezeket tapasztalom, akkor tehetetlenné is válok, mert hitelességre van szükségem, ezért azt kérem magamtól, hogy emlékezzek arra: a kérés egyik ismérve, hogy elfogadunk rá nemet is válaszul!
Történik :).
3. Amikor az egyik elutasítást egy szerettem mondja egy másik szerettem kérésére EMK gyakorlón, akkor magányossá válok, mert kölcsönös nyitottságra és bizalomra van szükségem, ezért azt kérem magamtól, mondjam meg, ha T. nem jelentkezik 3 héten belül, kész vagyok-e én írni neki!
Most van erre bennem szándék :).
4. Amikor ezekre az élményekre gondolok, akkor aggodalmat érzek, mert rendre és egyértelműségre van szükségem, ezért azt kérem magamtól, mondjam meg, kész vagyok-e arra, hogy a szeretteimmel való kapcsolatokba csak a velük való feszültségeimet vigyem be.
Hááát, erre is törekszem :).

(Félreértés elkerülése végett: gyakran van, hogy mástól és nem magamtól kérek :))). De amikor a blogot írom, akkor rendszerint egyedül vagyok kéznél lévő ember, tehát adott, hogy a pillanatnyi szükségletem beteljesülése érdekében magamtól kérhetek.)

Könyvelési hiba

Mint pár hete kiderült számomra, egész életemben vezettem egy belső könyvelést.

A főkönyvet akkor nyitottam, mikor megszülettem. Az első info, melyet rólam a világ adott nekem és mindenki másnak, az volt, hogy nő vagyok.
Innentől kezdve minden olyan tétel, mely elmarasztalást tartalmazott, ez alá a főcím alá került. Úgy könyveltem el, hogy a nő tehet róla, azaz ő a hibás, ha későn fekszem, ezért másnap nehezen kelek; ha a buliban csak arra figyelek, hogy jól érzem magam és finom az ital, tehát többet iszom a kelleténél (3-4 évente egyszer); ha türelmetlen vagyok a gyerekeimmel; ha nem mosogatok el, pedig a mosogatótál teli van; ha késve hirdetem meg a tanfolyamokat, csoportokat; mert nem lettem még akkreditált tréner; ha elváltam, pedig a családunkban ez nem szokás; ha boldog vagyok, miközben mindenki sír körülöttem; ha a munkám miatt esetleg sétálhatok a Duna partján, miközben a rendes emberek dolgoznak; ha szombat-vasárnap csoportot vezetek, pedig minden rendes ember ilyenkor pihen; ha nem utazom el nyáron nyaralni, mint mindenki más; ha 15 évente egyszer megengedem magamnak, hogy akár 1-2 is hónapra kilépjek a taposómalomból és elmenjek a világ másik végébe; stb.
Tehát minden tétel ide került, ami nemtetszést válthatott ki akárkiből, valakiből, belőlem.

Aztán, ahogy növekedtem, kiderült, hogy van itt még egy létező: az ember. Egy nem nélküli lény.
Nos, a főkönyv vizsgálatakor úgy tűnt, hogy ez alá a főcím alá csak kevés dolog került ugyan, de azok legalább némi elismerésre méltóak.
A fejlődőképesség az anyaság sok éve alatt. Az elfogadásra való készség, ha mások hibájáról van szó. A makacs elszántság, hogy az EMK-t igazán tudjam. Viszonylag rendes gyereke vagyok a szüleimnek. Kitartóan kutatom, hogy válhatok még jobb emberré. Néhány másik embertársamnak viszonylag jó barátja vagyok. Hajlamos vagyok a félelem helyett a szeretetet választani mozgatórugóként.
Szóval minden olyan tételt, mely elfogadható cselekedetet, tulajdonságot jelent, ez alá a főcím alá írtam.

Alaposan megvizsgálva a lapokat és minden egyes bejegyzést, rájöttem, hogy a könyvelőm rosszul végezte a munkáját.

Mert valójában a nő, onnantól kedve, hogy megszületett, elég jó. Nincs semmi hiba benne sem fizikailag, sem lelkileg. Elég jó feleség volt, aztán elég jó barátnő. Elég jó lánya a szüleinek. Elég jó anyja a gyerekeinek.
Ellenben az ember esendő, néha téved. Van, hogy többet eszik a finom falatokból, mint ami egészséges. Van, hogy dacol a világgal, pedig senki sem figyel oda rá, így önmagával szúr csak ki. Van, hogy nagyon is fontos dolgokat, melyek megtételére talán évek óta vár, szinte ok nélkül halogat. Van, hogy sérelmeket évtizedeken át dédelget a szívében. No és hajlamos mindenért önmagát, a nőt hibáztatni.

Szóval az egész mindenséget át kellett írnom. Illetve a két főcímet meg kellett fordítanom.

Nem tudjátok még csak elképzelni sem, mi történt ekkor!!
Minden dolog, ami addig főbenjáró, halálos véteknek számított a Nő címszó alatt, átkerülve az Ember alá, bocsánatos bűnné, apró emberi gyengességgé minősült át.
Hisz az ember ugye esendő, gyenge, sérülékeny lény...
Egyelőre ennek a ténynek elképesztő logikátlanságát és emellett az életet, emberi és nő-férfi kapcsolatokat alaposan megnehezítő tragédiáját bámulom.

Ugyanakkor, amikor kicseréltem a főcímeket magamban, szinte egycsapásra megváltozott önmagam megítélése.
Egyszerre és egyszerűen szabad, megkönnyebbült, elégedett nővé váltam.
Elvégeztem, így be is fejeztem egy 25 éve elkezdett munkát.
Köszönöm!

See me beautiful ...

Van Marshallnak egy dala, melynek ez a címe és a refrénje is.

Talán a sok közül ez a legismertebb EMK körökben, hallhatjuk tőle youtube-on, elérhető a kottája és szövege is.

Arról szól, hogy láss engem szépnek minden pillanatban, bárhogy is nyilvánulok meg, mert a tetteim és pillanatnyi megnyilvánulásaim mögött mindig 'szép' vagyok, hisz a szükségleteim és a mögöttük megbúvó szeretet az, ami valójában mozgat. Akkor is, ha ez nehezen felfedezhető a számodra.

Az "engem" szó mögött lévő én persze bárki lehet.

A hétvégi kezdő csoporton a bemutatkozásomban az EMK iránti rajongásomról beszéltem. De gondolom, nem csak a szavaimból, hanem a hévből is látszik mindenkinek, aki valahogy mellém sodródik, hogy mennyire fontos ez nekem.

Maga a módszer is és a mögötte, benne élő szellemiség is. (A szellemiséget jól szemlélteti ez a dal. Ami gyakran önmagunknak szól :)!)

Volt egy pillanat vasárnap, amikor befejezve a mondatomat leültem, hangosan is megállapítva, hogy elragadott a hév. Aztán végiggondoltam, mennyire fontos nekem éppen az EMK miatt a pontos fogalmazás, a tiszta szóhasználat.

Márpedig évek óta arról beszélek, mennyit segített nekem és családomnak, szeretteimnek az EMK. No és ez így nem igaz. Nem az EMK segített. Az csak egy módszer, melyet egy amerikai pszichológus dolgozott ki. Ami segített az az, hogy kitartóan és következetesen élem a szemléletet és használom a módszert 21 éve. Rendületlenül. Örömben, bánatban, csalódásban, fájdalomban egyaránt. Akkor is, ha néha őrült nehéz.

Tehát ténylegesen én magam és azok segítettek a nehéz élethelyzetekben, akik velem együtt készek voltak gyakorolni, használni, élni ezt a modellt. Keresni magunkban és a másikban a szépet, akkor is, ha mélyre bújt!

Mindenkinek köszönet érte! Mert ez szebbé, jobbá tette az életemet, életünket.

Mostantól kezdve ezt így fogalmazom meg, mert így pontos!

A tréningnaplómba ez kerül majd, mint a folyamat során általam tanult dolog :).

De bejegyzésem aktualitását más is adja.

Múlt szerdai körünkben, amikor rám került a sor, elmondtam, hogy egy levél, amit aznap kaptam, megérintett, felzaklatott. Beszéltem arról az emberről is, aki írta. A szövegem egy pontján egyik barátnőm, kollegám kijelentette, hogy nem szeretné, ha a következő hetek erről az emberről szólnának. Elakadt a szavam...

Beállt egy időre az agyhalál.

Aztán persze született a fejemben néhány ítélet arról, hogy milyen tréner az olyan, aki nincs tisztában azzal, hogy én magamról beszéltem, bármit mondtak is a szavaim :(. Meg, hogy eléggé elszállt mostanában az agya! Sőt: nehogy a farok csóválja már a kutyát!

De egyszer csak jelentkezett a szándék a szép megkeresésére. Íme, az eredmény: Amikor hallom ezt a kijelentést, akkor fájdalom és szomorúság tölt el, mert belátásra, együttérzésre és egyenlő bánásmódra van szükségem, ezért azt kérem, kedves P., mondd meg: igyekeznél-e úgy hallgatni ebben a témában is engem, mint esendő nőt, embert!

Amikor pedig azon kapom magam, hogy erre a reakcióra karba tenném a kezem és elhallgatnék a barátságunkban örökre, akkor fájdalom és szomorúság tölt el, mert következetességre, hitelességre és nyitottságra van szükségem, ezért azt kérem magamtól, mondjam meg, hajlandó vagyok-e ezt kettőnk között élőben is tisztázni! Szándéknyilatkozatot teszek rá :).

Amikor pedig arra gondolok, hogy örökké hallom a dalt, akkor meghatottság és hála tölt el, mert kielégül a Marshall által mindig jelenvalónak vallott sükségletem: az élet szebbé, gazdagabbá tétele; köszönöm ezt Neki, Nadának, régtől társaimnak ebben: Juli, Bori, Laci, Strasser Kata, Vámos Eszter, Redő Péter, Redő Juli, Ruczek Éva, és mindazoknak akik az elmúlt 17 évben kifejezték elismerésüket és bizalmukat azzal, hogy készek voltak tőlem tanulni, így inspiráltak arra, hogy törekedjek az EMK példamutató használatára!