Az Erőszakmentes Kommunikáció alapértékei

 Tegnapi gyaloglásom során készítettem ezt a képet. A szépségén túl számomra mondanivalója is van: a fák között átsütő nap, aminek fénye szétterül a földön, ahol tud. Szimbolizálja nekem az EMK-t, ami szétterül az én életem számtalan aspektusán, ahogy ma már sok-sok ismerősömén, barátomén is.

Megvallom, az elmúlt 1-2 évben erősen gondolkodtam rajta, hogy befejezem a kezdő tanfolyamokat. Vannak fiatalabb akkreditált trénertársaim, gondoltam folytassák ők. Lendületesek, szenvedélyesek, elkötelezettek. (Ez itt nem minősítés, hanem elismerés ;).)

Ugyanakkor mostanában számomra furcsa, az értékeimmel nem egészen összeegyeztethető dolgok zajlanak a nemzetközi központ háza táján. Van néhány erősen aktívvá vált szükségletem, pl. hitelesség, személyes felelősségvállalás és tisztelet. Ezek kielégítésére a legmegfelelőbb megoldásnak azt találtam, ha mégis folytatom. Miért? Mert ugyan magammal átitatva, mégis ragaszkodom ahhoz az EMK rendhez, amit Marshalltól és talán még inkább Nadától ellestem. Ahogy régebben mondtam, "ortodox" EMK az enyém. Évekig kutattam a négy lépést külön-külön és egyben, arra jutva, hogy szép-szép a szemlélet, de a Marshall féle mondat szó szerinti, változatlan használata, azaz a gyakorlat megtartása elengedhetetlen az eredeti, igazán értékes EMK megőrzéséhez. 

Tehát, mivel végre helyszínt is találtam magunknak, íme a meghívó a még őszidőben induló és tavaszba nyúló kezdő kurzushoz.

Erős alapok

Azok az emberek, akik mostanában megkerestek, hogy szeretnének tőlem EMK-t tanulni olyanok, akik rendelkeznek már bizonyos alapokkal. Közülük ketten is már egy ideje adják tovább eddig megszerzett ismereteiket, ugyanakkor szeretnék azokat megerősíteni. Ez összecseng az én szándékommal, hogy erős, biztos alapon álljanak az EMK területén azok, akik végig ülik, állják, hallgatják és gyakorolják az előttünk álló 13 teljes napot. Nem ígérek könnyű munkát. Azt viszont igen, hogy megéri. 

Az Erőszakmentes Kommunikáció PhD. Marshall B. Rosenberg klinikai pszichológus nevéhez köthető, aki Karl Rogers tanítványa és munkatársa volt. Klinikai gyakorlata alatt a konfliktusok forrását és a verbális erőszak mibenlétét kutatta, így született meg aztán az EMK. Magyarországra először 1996 májusában jött egy 3 napos konferenciára, melynek Keresztutak volt a címe. Akkor én ennek a rendezvénynek egyik szervezője voltam. Sokunk örömére még több, mint 10 évig fogadta el meghívásunkat és járt hozzánk rendszeresen, ezzel támogatva minket az egyre mélyülő tudás megszerzésében. 

Mi az Erőszakmentes Kommunikáció? Egy olyan kommunikációs modell, amely segít bennünket 1. önmagunk és beszélgetőtársunk valódi megértésében, 2. a verbalitásban megnyilvánuló, akár szinte észrevétlen erőszak elkerülésében, átfordításában, 3. a köztünk lévő különböző hierarchiák helyett egyenrangú embertársi kapcsolat létrejöttében. Életszemlélet. 

Ahogy egyik mélyen tisztelt kolléganőm meséli: azért tanulta meg, mert így már nem kell jó kislánynak lennie. No és ami miatt én beleszerettem: úgy lehet általa kifejezni az elismerésemet, köszönetemet, hogy elkerülhetem a dicséretek osztogatását, viszont elmondhatom a másiknak, hogy az aktuális cselekedete miként járult hozzá az elégedettségem, örömöm, megkönnyebbülésem, stb. megszületéséhez :).

A képzés vezetője: Szentpéteri Julianna

1996 óta foglalkozom az Erőszakmentes Kommunikációval

2000 óta Marshall biztatására másokkal is megosztom tudásomat. Képzési szintek velem: kezdő, haladó, tudás-rendszerező, trénerképző. Minden egyes szintugrást kérésre léptem meg :).

2020 óta a nemzetközi központ által akkreditált tréner vagyok.

Egyszer valaki azt mondta rólam, hogy úgy át vagyok itatva az EMK-val, mint a sárgolyóban a föld a vízzel :). Időközben a megszállottságom ugyan elmúlt, de a szenvedélyem megmaradt. :)

Találkozásaink helyszíne: Bp. III. Zápor utca 

Találkozásaink időpontja: 2025. november. 15., 22., december 6., 13., 20., 2026. január 3., 10., 24., 31., február 14., 21., március 7., 14.,  A december 20-i időpontról a résztvevők döntenek, áttehetjük az új évre. Akkor találkozunk még egyszer márciusban.  (Minden 3. szombat szabad marad.) 

10.00-18.00 között
Részvételi díj: 25000 HUF/nap (a képzés 13 teljes napból áll)

Jelentkezés és érdeklődés: e-mailben jszentpeteri@gmail.com (tárgy: EMK),  Messengeren: Julianna Szentpéteri

Jelentkezési határidő: 2025. november 7.
Telefonon sajnos csak azok tudnak jelentkezni, akik már kontaktjaim. 

Szeretettel várom mind az új, mind az újrakezdő érdeklődőket!

Hálás vagyok azoknak, akik megosztják a meghívómat, mert még mindig szájhagyomány útján szeretek terjedni, mint a népmesék :).

Julianna

A szöveg tetején látható fotót magam készítettem.

Tanfolyam, vagy mégsem?

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

A szeretett depresszió

 

Elvesztve önmagam

Az elmúlt nagyjából három-négy hónapban régről ismert helyen jártam. Depresszióban. 

Ahogy visszatekintek, az oda vezető út hosszabb volt, mint az ott lét. Nyár közepén indultam, mikor fiatalabb lányommal sétálva belerúgtam egy járdaszélbe és megrándult jó néhány ideg, ín, izom a jobb lábfejemben, bokámban. Mivel én egy gyaloglós nő vagyok, a hirtelen erős fájdalom, és utána a szinte járásképtelenség megviselt. Azt hittem, némi pihentetéssel rendbe jön a lábam, de nem így lett. Szerencsére gyalogolni hamar újra tudtam, de lépcsőt járni, felhúzott lábbal ülni nem ment és bizonyos egyéb lábmozdulatok hosszú hónapokig fájdalommal jártak. Aztán fél éven belül négyszer térdre estem jártomban-keltemben az utcán. Hol a fájdalom, hol a sokk, hol a traumatizáltság élménye tört rám. Majd mindezek miatt elmentem családfelállításra, mert úgy láttam, hogy amit az EMK-val lehetett, kikutattam, de még van itt valami általam el nem érhető. Szokás szerint bizalomtelien indultam haza, a lábam sokat javult azóta, újra tudok lépcsőzni, stb. Ugyanakkor pár hét után valami gyanús lett számomra. Újra többet ettem, mint ami valójában jól esett. Édességet is. Egyre többet. Nem mosogattam napokig. Ha már úgy állt a helyzet, beindítottam a mosogatógépet, amit amúgy évente jó, ha 4-5 alkalommal használok. A takarítást halogattam. Az itteni bejegyzésekről lebeszéltem magam. Szabotáltam a gyaloglásra felszólító belső kérelmet. A növényeimet akkor öntöztem meg, amikor már látványosan kókadoztak. El-elhagytam az ágyazási szertartásomat. Sőt, még a hímzést is sokat hanyagoltam. Ami már valódi kór-tünet nálam. Sorolhatnám szépen tovább, mi mindent nem tettem meg magamnak magamért. Persze belül is egyre kedvetlenebb és erőtlenebb lettem. 

Mindez valahogy rendjén valónak látszott. Ugyanakkor gyanúsnak. A fejemben kerengő gondolatok  nem tetszettek, mert nem tűntek számomra igazaknak. A közelgő elmúlásról, a feladásról, a remény és esély elveszettségéről szóltak.   

Azt feltételeztem, hogy most valójában gyógyulok, csak ahhoz, hogy jobb legyen, most előbb rosszabb. Na jó, de meddig? Akkor figyeljek már arra, hogy mit hoz fel a csend, a gyaloglás a lelkemből. Lassan meghallottam, és néhány napja meghajoltam szeretett anyai nagyanyám sorsa előtt (persze a megértés után legalább három héttel, mert értelem szerűen halogattam a cselekvést). Másnap, még Depresszióban, utolsó cseppként, kaptam egy számomra fájdalmas hírt kedves barátnőmtől, a Színező tulajdonosától.

Következő reggel arra ébredtem, hogy megint sürgetően dübörög bennem az élet, én pedig kész vagyok elkezdeni újra járni. 

Ma reggel pedig ráláttam arra, hogy a hely, ahol az elmúlt hónapokat töltöttem, nekem nem csak, hogy ismerős, mert valaha éveket töltöttem ott, hanem kényelmes is. Szinte szeretem. 

Olyan szelídek a fények ott, semmi éles kép. Mondhatni szem kímélő. Ugyan jár egy állandó, tompább-erősebb szorongással, de a felelősségvállalás kényszere is elkerül. Átjárja a tudat, hogy én nem tehetek semmit. Az élet erősebb, én kiszolgáltatott vagyok a koromnak, a természet és az állam rendjének (vagy az utóbbi rendetlenségének?). Az elmúlás elkerülhetetlen, minek erőlködjek? Annyi mindent megtettem már eddig, annyi változásra voltam képes, hát ennyi fért bele. Többre nincs erőm, kapacitásom ... Szóval az egész a gyengédség, elfogadás és belátás látszatába is szépen be van csomagolva arrafelé. Az önsajnálat pedig szeretetnek tűnik ott,

Hogyan gazdagított az élmény? Mert gazdagított. Az empátia készségemben. Mostanáig azokhoz az emberekhez magamban nem igazán tudtam közel kerülni, akik beleragadtak az önsajnálatba és felelősséghárításba. Megértettem és elfogadtam őket, de valami távolságtartás megmaradt bennem "az életbátorság és életösztön hiánya" ítéletem miatt. Most megtaláltam a(z időnként) közös értékrendet a meghitt otthonosság tekintetében velük. Aztán majd meglátom, ezt gyakorlattá tudom-e tenni ;).

Fotó: saját

Az elégedettség forrása 1.

 

A mindennapok sodrásában rendszerint impulzívan cselekszünk. Amikor szólnak hozzánk, válaszolunk, mert arra tanítottak bennünket, hogy válaszolni illik. Amikor elénk kerül egy probléma, akkor igyekszünk megoldani, mert így láttuk a szüleinktől, tanárainktól. Amikor úgy gondoljuk, hogy valaki megsértett minket, akkor megsértődünk és napokig nem szólunk a másikhoz, vagy épp egy életre hátat fordítunk neki. Amikor úgy éljük meg, hogy valaki felbosszantott minket, akkor órákon át dühöngünk és képzeletbeli vitát folytatunk a másikkal mindaddig, míg belefáradunk, vagy éppen jön valami újabb impulzus, ami eltereli a figyelmünket. A düh ugyanakkor nagyon ügyes valami, mert nem hagy békét nekünk és képes visszatérni, hogy újra és újra elképzelhessük, milyen érvekkel tudnánk hatni a másikra. Abban az esetben, ha újra találkozunk az illetővel, ott folytatjuk a vitát, ahol abbahagytuk, rendszerint sehova sem jutva, hiába húzzuk elő a korábban magunkban sikeresnek hitt nézőpontokat.

Manapság, hogy divattá vált kifejezni, megélni az érzelmeinket, még magunkba is nézünk, felkutatva a szót, ami leginkább kifejezi, hogy érezzük magunkat. Persze, amit találunk, az az esetek többségében nem érzelmet kifejező szó. Én úgy látom, legtöbbször azt mutatjuk meg, hogy szerintünk a másik mit tett velünk. Megbántott, sarokba szorított, becsapott, megcsalt, kijátszott, feldühített, elszomorított, fájdalmat okozott, stb. Egy másik mód, hogy a másik hibáztatása helyett magunkat tartva hibásnak/felelősnek, keressük a kifejezést az érzelmünk leírására. Butának érzem magam; kicsinek érzem magam; bénának érzem magam; semmire kellőnek érzem magam, esetleg csodásnak érzem magam, stb. A harmadik, legsikeresebb út, ha tényleg érzelmet kifejező szót találunk önmagunk láthatóvá tételére. Szomorú vagyok, elkeseredett vagyok, feszült lettem, kétségbeestem, csalódott vagyok, meghatódtam, örülök, megkönnyebbültnek érzem magam, stb.

Mi következik ez után? Naná, hogy igyekszünk megszűntetni a szomorúság, elkeseredettség, feszültség, kétségbeesettség, csalódottság forrását, illetve megdicsérjük a másikat, aki miatt most meghatódtunk, örülünk, megkönnyebbültek vagyunk. És itt a vége. Hisz már megtaláltuk és kifejeztük, hogy érezzük magunkat. Vagy még sincs vége? 
Vajon este, elalvás előtt eltölt minket az elégedettség élménye? Vagy kavarog a fejünk a további megoldandó problémák, érzések hurrikánjában?

Az EMK (Erőszakmentes Kommunikáció) egyik alaptézise, hogy minden emberi megnyilvánulás mögött szükségletek bújnak meg. A szükségletek a valódi mozgató rugóink. Nincs esélyünk az elégedettségre, ha ezt az adott helyzetben aktuális mozgató rugónkat nem ismerjük fel.

Te jó ég, Julianna, miről beszélsz?
Arról az alapvető tényről, hogy ha nem tudatosítom a szükséglete(i)met, nem is lehet kielégíteni (őket). Márpedig, ha a szükségletem nem elégült ki, nem tudok elégedett lenni.
Miért ne lehetne kielégíteni egy szükségletet anélkül, hogy tudatosítanánk? 

Próbáljátok ki! 
Mondjuk támogatásra van szükségem, de én nem tudom ezt pontosan, csak azt érzékelem, hogy valami hiányzik, de nagyon. Valami olyasmi hiányzik, amikor érzékelem, hogy nem vagyok egyedül. Tehát lehet, hogy együttműködést, az összetartozás élményét, figyelembe vételt intézek magamnak. Optimális esetben még meg is kapom valamelyiket, vagy akár mindet. Szerintetek elégedett leszek? Nem. Mégpedig azért, mert a valódi szükségletem az adott helyzetben a támogatás volt, az pedig nem jött meg. Tovább megyek. Amennyiben a fenti másik három szükségletem kielégítését is úgy intéztem el, hogy nem voltam tudatukban, csak a magányosságomat vettem észre, akkor a megtörtént cselekvéseket nem tudom belerakni a célzott szükségletek zsákjába, hisz nem tudom, melyikbe kellene beleraknom. Lehet, hogy átélek olyan érzéseket, amik kielégült szükségletekhez tartoznak (hétköznapi nyelven szólva jó érzéseket), pl. örömöt, hálát, de "elég"-edett nem leszek. Azt sem látom majd, valójában minek örülök, mitől vagyok hálás. Mivel a támogatás élménye (vagy akár mind a négyé) még mindig hiánylistán lesz bennem.

Tehát az elégedettséghez vezető úton az egyik fontos lépés, hogy észreveszem a pillanatban, hogy bennem aktivizálódott valamely szükségletem és azt pontosan meg is tudom nevezni. 

Ezen a ponton hallom, ahogy a tanfolyami résztvevőim lélegzete elakad és valaki, aki elég bátor, rákérdez, hogy a csudába tudná észrevenni, hogy aktivizálódott egy szükséglete, ha még sosem tette.

Tulajdonképpen egyszerű. Erre vannak az érzéseink, érzelmeink. Valójában minden érzelmünk jelzés arra, hogy valamely szükségletünk megpiszkálódott. Vagy úgy, hogy köszöni szépen, bár nem is várta, de beteljesült (hurrá-éljen); vagy úgy, hogy valamit tapasztalva elégedetlenségében háborog.
Ezért mondja minden okos könyv, hogy az érzelmeinket ne fojtsuk el, hanem éljük meg. Ezért próbáljuk megnevezni is őket. Mert arra vannak, hogy jelezzenek. 

Jelezzék, hogy szükségletünk/mozgató rugónk bukkant fel a szürke zónából :). Ha elfojtjuk őket, nulla esélyünk van, hogy a szükségleteinkre rátaláljunk. 

Folyt. köv. ;)

Az elmúlt másfél évben több alkalommal dolgoztam együtt barátaimmal a bentlakásos tréningeken, így, mikor egyik találkozónkon T.-Halmos Eszter barátnőm szeme felcsillant engem hallgatva egy benne felbukkanó ötletre, némi gondolkodás után azt mondtam: lehet róla szó. Aki őt ismeri, tudhatja, hogy az ötletből pillanatok alatt terv lesz. Így aztán egy májusi beszélgetés eredményeként már itt is van a küszöbön ez a remek alkalom :).

Ha szereted a kalandot kívül és belül, tarts velünk!

Egy napnyi őszinteség  

Gondolkodtál valaha azon, mi is az őszinteség?
El szoktad mondani a véleményedet őszintén másoknak?
Tudod, mi a célod ezzel?
Saját magaddal szoktál őszinte lenni? Ezt hogyan teszed?

Ezen az egy napos önismereti elvonuláson körüljárjuk az őszinteség témakörét, ahogy általában értjük
és ahogy az erőszakmentes kommunikációval (EMK) lehetséges. Az önmagunkhoz való őszinte kapcsolódást torok,- és szívnyitó jóga ászanákkal támogatjuk.

Időpont: 
2024. augusztus 23. 9.00-15.00h
Helyszín: 
Pilisborosjenő, Egri-vár másolata
Kísérőid ebben a témában:
Szentpéteri Julianna, nemzetközileg akkreditált EMK tréner
Halmos Eszter, jógaoktató (Jóga szívvel-lélekkel)
Részvételi díj: 30 000 Ft
korai pacsirta ár július 28-áig: 19 990 Ft
Ebből jelentkezéskor fizetendő 5 000 Ft, amely lemondás esetén másra átruházható.
Max. létszám: 12 fő
Étkezés: batyus piknik - hozz magaddal olyan ételt, amit szívesen eszel és megosztasz másokkal

Facebook esemény:
https://facebook.com/events/s/oszinten-erteni-magam-egy-napo/992172809068048/

Jelentkezés és további info:
jogaszivvellelekkel@gmail.com

Szeretettel hívunk és várunk!
Julianna és Eszter

Nincs fotó, mert a cookie beállításokkal nem boldogulok :)))

S ketten mi vagyunk. De csak ha vállalom.

 

Juli lányommal régóta fontolgatjuk, hogy közös csoportot vezessünk. Most eljött az ideje (az elsőnek).

Az EMK tanulásának és gyakorlásának fontos állomása, amikor végre tudjuk önmagunkat képviselni - ráadásul anélkül, hogy másokat hibáztatnánk, vagy ellenségként kezelnénk -, illetve, hogy megtanulunk kérni. Másik jelentős mérföldkő, amikor nyitottá válunk a másik emberre, amikor a saját történetünktől és megélésünktől függetlenül tudjuk azt hallani, hogy vele mi van az adott pillanatban. Ám a legnehezebb rész csak ezután jön, és talán nem lehet eleget gyakorolni, hogy akkor is, amikor érzelmileg érintettek vagyunk egy szituációban, tudjunk egyszerre figyelni magunkra és a másikra.

Marshalltól többször elhangzott, hogy arra a kérdésre, hogy "szeretsz", néha úgy válaszolt: "Most nem. de kérdezz meg újra 5 perc múlva!"
Hiszen van úgy, hogy még a számunkra legkedvesebb emberekhez sem tudunk szeretettel odafordulni, bármennyire is vágyunk rá. Amikor ráébredünk erre a bennünk lévő távolságra, van esélyünk, hogy lépéseket tegyünk önmagunk és a másik felé. Odaérve magunkban őhozzá az is kiderülhet, ő hogyan áll most éppen hozzánk. E ponton neki is saját döntése, hogy a benne lévő esetleges távolságot felénk megtartja, vagy megszünteti. Amikor az utóbbi mellett dönt ő is, és már együtt mozgunk, táncolunk, akkor megszületik (újra) a _mi_.

Közös áprilisi hétvégénken ezt a folyamatot helyezzük fókuszba, hogy lassan készségszintűvé váljon bennünk, és hazatérve könnyebb legyen számunkra a hídépítés egy-egy "földszakadás" után. 

Ebben pedig nem csak a szokásos EMK gyakorlatok, hanem az ún. EMK Táncparkettek is segítségünkre lesznek.

A táncparkettek padlón elhelyezett nagyméretű kártyák, melyekkel EMK folyamatokat jelenítünk meg. Segítségükkel mind fizikálisan a térben, mind vizuálisan elkülöníthetjük az EMK lépéseit, így sokkal jobban láthatjuk, hol tartunk a folyamatban és tudatosabban dönthetünk arról, mire szeretnénk összpontosítani, merre szeretnénk, vagy éppen nem szeretnénk továbbmenni.

Egyéb részletek:
Időpont: április 12-13-14., péntek reggeltől vasárnap estig

Helyszín: Mátraterenye, elhelyezés 2-3 ágyas szobákban
Szállásdíj a résztvevők számától függően alakul, előreláthatólag kb. 30-35 ezer Ft/fő/2 éj
Az étkezésről lehet önállóan gondoskodni, vagy rendeléssel, közös főzéssel tudjuk megoldani.

Az odajutás megszervezésében igyekszünk segíteni.

Jelentkezési határidő: április 7. vasárnap

További információ és jelentkezés: jszentpeteri@gmail.com és juliannagorog@gmail.com
Kérjük, hogy most a levelet mindkét e-mail címre küldd el és a tárgyba azt írd, hogy EMK Tópart!

Szeretettel várunk! 

Julianna és Juli


Rólunk: 

Szentpéteri Julianna 
https://emkkozosseg.hu/#/teacher-details/-MeOS0FC-0EweZOIniqW

https://www.facebook.com/juliannaemk/

Görög Julianna
https://emkkozosseg.hu/#/teacher-details/-MeOS0FC-0EweZOIniqG

https://www.facebook.com/aszavakablakok

Teljes szívből dönteni

 

Vasárnap orrba vágtam magam elég tisztességesen. Az idő vélt szorításában hittem magam és valami olyat tapasztalva egy általam szeretett emberközösségben, ami sokkolóan váratlan volt számomra, az elveszettségemet érzékeltem ugyan, de az nem tudatosult, hogy valójában "idő, mint a tenger".
Csak a sürgetés kiabált a fejemben, a sokk pedig a szívemben. Átlépve a sok éve jól bevált személyes felelősségvállalást, ebben a tudatállapotban elhittem, hogy "mindenki érdekében döntenem kell, jól, vagy rosszul, mindegy, döntenem kell".
Tehát hoztam egy döntést, ami már abban a pillanatban is mind nekem, mind a többieknek nyilvánvaló volt, hogy nem szeretetből, hanem tehetetlenségből és dühből született. Én ezt még ki is mondtam. Mégis mentünk vele mindannyian. Komoly árat fizettünk (ahogy Marshall mondta gyakran), az eredmény olyan lett, mint a kutya vacsorája. Fizikailag egy térbe kerültünk (már aki el tudott jönni), de nem találkoztunk, legfeljebb pillanatokra. Rövid, megkönnyebbült szüneteket kivéve azóta is fáj a fejem. 

Az Erőszakmentes Kommunikáció egyik nagy ajándéka számomra,  hogy emlékeztet, csak olyan igent érdemes kimondani, ami mögött 100 százalékig ott vagyok. Különben fizetem, fizettetem az árát annak, hogy valami olyanban veszek részt, amiben nem vagyok ott teljes szívemmel.
Rendes tudatállapotomban ez hosszú évek óta megy nekem, mert korábban jó leckéket kaptam. Most nem sikerült. Az ár pedig jelentős.
Ezt látva szomorúság és gyász tölt el, mert éberségre és lélekjelenlétre van szükségem, ezért azt kérem magamtól, mondjam meg, kész vagyok-e a következő 1-2 hétben figyelni az állkapcsom megfeszülésére, azt vészjelzésnek venni, hogy elvesztettem magammal és másokkal a kapcsolatot! Erre szándéknyilatkozatot tudok adni :).

No és ennek a kitételnek van egy másik vetülete is. Mégpedig az, hogy elfogadni is csak olyan dolgot érdemes, ami teljes szívből jön, mert különben meg annak a döntésnek az árát kéri valamikor rajtam számon a másik. Természetesen vasárnap erre is sor került (mármint az ár felemlegetésére). A folyamatban ez a sikerélményem legalább megvolt. A bűntudat csapdáját elkerültem. Tehát a szabadság iránti igényemet ilyen módon legalább kielégítettem. Valójában emiatt sikerült végül is valahogy végigvinnem a napot. Ezt köszönöm magamnak!

Lassan, mindezt tudatosítva az utam újra kinyílik, mint a fenti, 10 éve általam készített és egyik kedvenc fotómon. Az orrom (lelkem) azért még kíméletes és gyengéd ápolásra szorul a sokk miatt :). Az már egy másik szála a történetnek.

 

Bevezetés az Erőszakmentes Kommunikációba

 

Bevezetés az Erőszakmentes Kommunikációba
Meghívó

Én amolyan "mozizós" nő vagyok. Azaz jártomban-keltemben figyelek, hallgatok, mondhatni önkéntelenül is. Így volt ez már akkor is, amikor kislány voltam. Manapság az utcán, vagy tömegközlekedési eszközön pedig amúgy is elkerülhetetlen, hogy akarva-akaratlanul halljuk, mit mondanak embertársaink. Számomra örömteli megfigyelés, hogy egyre többen beszélnek arról, miként éreznek és mire van szükségük :). Köszönhető ez a szaporodó asszertív, erőszakmentes és egyéb kommunikációs képzéseknek. 

Én is egy újabb lehetőséget ajánlok arra, hogy megtanuljunk tudatosabban, a kapcsolatainkat a jelenleginél egyszerűbbé, könnyedebbé tevő módon beszélgetni. Ami az előző mondatomban különösen számít, hogy nem azt írtam: beszélni, hanem azt: beszélgetni. Mert amellett, hogy képesek vagyunk magunkat láthatóvá tenni egy érzelmileg intenzív helyzetben, rendkívül fontos az is, hogy a másikat is meghallva (nem csak meghallgatva) beszélgessünk, ezzel tovább építve a kapcsolatot.

Az is őszinte örömmel tölt el, hogy egyre többen beszélnek az Erőszekmentes Kommunikációról és adják tovább másoknak amit tudnak róla, magánbeszélgetésekben, vagy tanfolyamokon. Sokan sokféle szinten és sokféle módon tanítják. Amiben ez az általam vezetett együttlét más, hogy afféle műhelymunkát ajánlok viszonylag (vagy ténylegesen) kis csoportnyi embernek. Elég sokszor találkozunk majd és teljes "munkanapokat" töltünk együtt annak érdekében, hogy az elméleti megértés mellett gyakorlati tudást is szerezzünk. Arra törekszünk, hogy hazatérve, vagy a munkahelyünkön is élhessünk az Erőszakmentes Kommunikáció adta eszközökkel, szemlélettel.
Hosszú évek tapasztalata után lett ez a tanfolyam ilyen hosszú és mélységre törekvő :).

Az Erőszakmentes Kommunikáció PhD. Marshall B. Rosenberg klinikai pszichológus nevéhez köthető, aki Karl Rogers tanítványa és munkatársa volt. Klinikai gyakorlata alatt a konfliktusok forrását és a verbális erőszak mibenlétét kutatta, így született meg aztán az EMK. Magyarországra először 1996 májusában jött egy 3 napos konferenciára, melynek Keresztutak volt a címe. Akkor én ennek a rendezvénynek egyik szervezője voltam. Sokunk örömére még több, mint 10 évig fogadta el meghívásunkat és járt hozzánk rendszeresen, ezzel támogatva minket az egyre mélyülő tudás megszerzésében. 

Mi az Erőszakmentes Kommunikáció? Egy olyan kommunikációs modell, amely segít bennünket 1. önmagunk és beszélgetőtársunk valódi megértésében, 2. a verbalitásban megnyilvánuló, akár szinte észrevétlen erőszak elkerülésében, átfordításában, 3. a köztünk lévő különböző hierarchiák helyett egyenrangú embertársi kapcsolat létrejöttében. Életszemlélet.

Ahogy egyik mélyen tisztelt kolléganőm meséli: azért tanulta meg, mert így már nem kell jó kislánynak lennie. No és ami miatt én beleszerettem: úgy lehet általa kifejezni az elismerésemet, köszönetemet, hogy elkerülhetem a dicséretek osztogatását, viszont elmondhatom a másiknak, hogy az aktuális cselekedete miként járult hozzá az elégedettségem, örömöm, megkönnyebbülésem, stb. megszületéséhez :). 

A képzés vezetője: Szentpéteri Julianna

1996 óta foglalkozom az Erőszakmentes Kommunikációval

2000 óta Marshall biztatására másokkal is megosztom tudásomat. Képzési szintek velem: kezdő, haladó, tudás-rendszerező, trénerképző. Minden egyes szintugrást kérésre léptem meg :).

2020 óta a nemzetközi központ által akkreditált tréner vagyok.

Egyszer valaki azt mondta rólam, hogy úgy át vagyok itatva az EMK-val, mint a sárgolyóban a föld a vízzel :).

Találkozásaink helyszíne: Bp. I. Tigris utca 12., 20-as kapucsengő

Találkozásaink időpontja: 2024. márc. 30., ápr. 6., 20., 27., máj. 11., 18., jún. 1., 8., 22., 29., júl. 13., 20., 27. (Minden 3. szombat szabad marad, kivéve az utolsó 3 alkalmat.) 

10.00-18.00 között
Részvételi díj: 23000 HUF/nap (a képzés 13 teljes napból áll)

Jelentkezés és érdeklődés: e-mailben jszentpeteri@gmail.com (tárgy: EMK), telefonon 06302515554, Messengeren: Julianna Szentpéteri

Jelentkezési határidő: 2024. március 10.

Szeretettel várom mind az új, mind az újrakezdő érdeklődőket!

Hálás vagyok azoknak, akik megosztják a meghívómat, mert még mindig szájhagyomány útján szeretek terjedni, mint a népmesék :).

Julianna

Fotó: saját, a most folyó trénerképző legutóbbi bentlakásos alkalmán készült
A kártya Szalai Zsanett Pynky kolléganőmé, aki társtréner volt ezen az alkalmon. 

Bizalom teli, őszinte kapcsolatok felé

 

Erőszakmentes kommunikációs képzés kezdőknek

Hullik az érett vadgesztenye és zöldből más színre váltanak a falevelek. Ezek szerint eljött az ideje, hogy újra elindítsak egy kezdő erőszakmentes kommunikációs képzéssorozatot azoknak, akik velem vágnának bele ebbe az izgalmas útba. 

Amikor új emberekkel ismerkedem és kiderül, mivel foglalkozom, szinte mindig látom a meglepettséget az arcukon és hallom válaszul, hogy "erre milyen nagy szükség van a mai világban", vagy "ó, az anyósomra/a páromra/ az egyik kollégámra igazán ráférne, hogy tanuljon tőled". Különös módon az, hogy "ezt én szívesen megtanulnám", igen ritkán merül fel :). Persze, ha már kicsivel többet hallanak arról, mit is jelent ez a kifejezés, akkor már más a helyzet. Marshall B. Rosenberg (az EMK kidolgozója) 1996-os, első budapesti látogatásakor engem "megvett" bevezető mondataival. 

Arról beszélt, hogy mindannyiunk velünk született igénye az élet, így a saját és szeretteink életének szebbé, gazdagabbá tétele. Ez az igyekezetünk akkor a leghatékonyabb, ha teljes szívvel tesszük. Márpedig erre akkor vagyunk csak képesek, ha mi magunk az adott pillanatban "teljesek" vagyunk, azaz az éppen aktuális belső igényeink kielégültek. Az EMK pedig ehhez hozzá segíthet minket. Másik komoly előnye annak, ha már tudjuk legalább az alapokat, hogy a nekünk szóló kritikákat ritkán szívjuk mellre, mert tudatában leszünk annak, hogy ez a kritika valójában nem rólunk, hanem éppen beszélő embertársunkról mond el fontos információt, ha odafigyelünk és megértjük a kimondott szavak mögött a kiabáló szükségletet és kérést.
Persze pusztán ezek a mondatok szép frázisnak tűntek volna csak, ha aztán nem vezet végig minket néhány saját egyszerű példán, így megmutatva, hogy néz ki gyakorlatban az elmélet. Ezt a 3x2 órás bevezetést számomra azóta is tartó tanulás követte :). Mert a felszínen nagyon egyszerűnek látszik az EMK. Ugyanakkor, ha igazán szeretnénk tudni használni akkor, amikor érzelmileg erősen érintettek vagyunk, akkor egyáltalán nem könnyű.
Ezért olyan hosszú a képzés, mint egy nyelvtanfolyam. Mert valójában az. Erőszakmentes kommunikációs nyelvtanfolyam :). Ennyi idő alatt minden jelenlévő érzékeli a változást önmagában, a kapcsolataiban, az életében. Így megvalósul a cél: az élet gazdagítása, szebbé tétele ;).

Tehát most egy izgalmas közös utazásra hívom az érdeklődőket, mely során megtanuljuk, mit jelent a tényközlő megfigyelés, beazonosítjuk és nevet adunk az érzelmeinknek, felismerjük és kifejezzük valós szükségleteinket, kikutatjuk az utat, ami az adott pillanatban kielégítheti őket. Rájövünk, hogyan tudjuk az elismerést, köszönetet úgy kifejezni, hogy elkerüljük az ettől való függőség kialakulását. Bátorságot szerzünk ahhoz, hogy képesek legyünk őszintén nemet mondani egy kérésre úgy, hogy a másik megsértődése helyett elfogadás és akár hála legyen a válasz. No és persze napokat töltünk majd azzal, hogyan értsük meg a másikat/szerettünket, amikor ő meglehetősen félreérthetően fejezi ki magát. 

Ahhoz, hogy kellő tér és idő jusson mindenkinek a gyakorlásra, elmélyülésre én kisebb létszámú csoportokkal dolgozom. 3-10 fő között változhat a létszám. 

Helyszín: Budapest, I. Tigris utca 12. 20-as kapucsengő.
Időpontok: 2023. okt. 28., nov. 4., 18., 25., dec. 9., 16., 2024. jan. 6., 13., 27., febr. 3., 17., 24., márc. 2. Délelőtt 10.00 órától este 18.00-ig leszünk együtt több rövid és egy hosszabb ebéd szünettel. 
Jelentkezés és részletek: jszentpeteri@gmail.com (tárgy: EMK kezdés), +36302515554 

Szeretettel várom a kíváncsiakat :)

Julianna

Újabb 3 nap együtt

  

Életbátorság, a belső tűz felélesztése

Eltelt újabb félév a trénerképzés során, így ismét összeköltözünk 3 napra. Ez a programrész lehetővé teszi, hogy a 2 éves folyamathoz képest rövid időre ugyan, de befogadjunk kis közösségünkbe még néhány embert. Tehát, ha a téma (cím) megszólít, hív téged, akkor nagy szeretettel várunk.

Az "életbátorság" szó egy korábbi hasonló képzésen született, @Szalai Zsanett Pynky barátnőm és nemzetközileg akkreditált trénertársam alkotta, akkoriban még résztvevőként. Részben az ő elismeréseként, részben azért ez lesz a fókuszunk, mert a mostani csapat itt tart a belső munkában :).
No és most Pynky lesz a társtréner.
Mert azt is szeretném, hogy a jövő újabb hazai trénerei ismerjenek meg minél több embert azok közül, akik már elég régóta, elég mélyen ismerik és élik az EMK-t, és tudásuk is egyre növekedhessen azáltal, hogy több oktató metódusát, nézőpontját, vérmérsékletét tapasztalhatják meg. Abban bízom, hogy ez segít mindenkinek, hogy ráleljen saját EMK hangjára :). Előző alkalmunkon @Strasser Kata volt velünk, mindannyiunk örömére. 

Mivel ez a program tematikus, önállóan is megállja a helyét, így válik lehetővé, hogy "külsősök" is bekapcsolódjanak. Ugyanakkor a gyakorlatok haladó szintűek, ezért fontos, hogy olyan jelentkezőket várunk, akik már jártasak az Erőszakmentes Kommunikációban. Természetesen a "finom hangolás" része a folyamatnak ;).
Délelőtt, délután és legalább egy este "dolgozunk" majd, persze megfelelő szüneteket beiktatva, illetve az ebéd ideje elég hosszú lesz, hogy szieszta, mozgás is beleférjen. Biztosan lesz sírás, nevetés, feszültség, megkönnyebbülés, no és bőségesen meghatódás :).

Helyszínünk: Siófok-Szabadi, Édenkert Vendégház
Időpont: 2023. Október 20-21-22. Pénteken 11.00-kor kezdünk és előre láthatóan vasárnap 17.00-ig dolgozunk majd.
A szállás díja függ majd a létszámtól.
Étkezés szempontjából önellátás vár ránk, emellett azért reggelit kérhetünk a szállásadótól. A helyszínen van egy kis konyha, illetve 3 percre éttermek is elérhetők. A vasútállomás is 3 percre van, ezzel együtt a vonatok hangja nem ér el hozzánk :).

Jelentkezés és részletek szokás szerint nálam: jszentpeteri@gmail.com e-mail címen (a tárgyba kérlek, írjátok be: bentlakós EMK), vagy Messenger-en (@Julianna Szentpéteri), esetleg telefonon +36302515554.

Szeretettel várunk!
Julianna

Fotó: saját, helyszín Maui :)

Gyász 3, avagy felszabadulás

 

  

Az élet sohasem csak egy utat kínál, még a gyász idején sem. Ott volt fénynek Bori lányomék esküvője; Laci fiamék átköltözése Hágába, ahol végre otthon érzik magukat és vettek egy lakást; elmentem családfelállításra, hogy elháruljanak előlem az akadályok; no és természetesen sok-sok emk mondat és beszélgetés.

Nagy lépés volt, amikor már nem csak átéltem, hanem meg tudtam fogalmazni és ki tudtam mondani, milyen félelem gyötör. Ekkor igazi ajándékot kaptam a körülöttem levőktől. Természetesen csupa olyan embernek beszéltem róla, akikről tudom, milyen nagyon szeretnek és féltenek. Ezzel együtt senki nem beszélt arról, hogy hülyeségeket képzelgek, vagy hogy hagyjam ezt abba. Még csak sajnálkozó tekintettel sem néztek rám. Esetleg döbbenetet láthattam, aztán pedig érdeklődést, megértésre való törekvést, majd elfogadást. Tudatosíthattam, hogy az elmúlt 27 év összes erőfeszítése megérte, mert csupa olyan nő és férfi van a szeretet körömben, aki képes elfogadással tekinteni minden megélésre, érzelemre. Ez megtartó erő és remény adó volt számomra.
Emellett rácsodálkozhattam megint, mekkora életigenlést és az előre tekintésre való kitartást kaptam az előttem élőktől. 

((Ez az emk-ban számomra a 4 lépésből a negyedik, a kérés, illetve a köszönet. 

Imádom az emk gyakorlatiasságát, ami a kérés megfogalmazásával, kimondásával, aztán pedig a cselekvéssel lehetővé teszi, hogy a szükségleteink ki is elégülhessenek, így megélhessük az örömöt és elégedettséget is. Ez segít bennünket ahhoz, hogy aztán teljes szívből adhassunk magunknak és másoknak is.))

Nem tudnám felsorolni azt a sok apró lépést, a mi a felszabaduláshoz vezetett. De egy-kettőt a folyamat végéről igen. 
A most zajló trénerképzés bentlakásos szakaszában az ellenségkép elengedése volt a témánk. A második napon az előítéleteinket nézegettük :). Az akkor legintezívebb előítéletem üzenetét kutatva rájöttem, hogy a szükségletem mögötte az esély. Felsóhajtottam. A szünetben pedig belém hasított a gondolat, hogy anyu halálát esélynek is megélhetem. Esélynek arra, hogy mostantól az iránta való szeretet és elismerés kifejezése helyett a magam elképzelései szerint éljek. Az én célom pedig egy könnyedebb, felszabadultabb élet. Engedéllyel a vágyaim és álmaim megvalósítására. A legnagyobb álmom pedig az, hogy a félelem helyett a szeretet legyen irányadóm a döntéseimben. Nem csak a nagyokban, ahogy ez eddig volt, hanem az aprókban is. A mindennapiakban, a "jelentéktelenekben" is.

Elkezdődött :).
Az utolsó mozzanat pedig az volt, amikor egy szerda esti emk találkozón megértettem, hogy ez nem hűtlenség. Megláttam, hogy az én mélyen szeretett édesanyám ugyan erre vágyott. Tőle kaptam az életigenlést, az előre tekintés akaraterejét, és a szándékot az örömteli életre. Szóval csak viszem tovább az örökséget és ezzel pont, hogy hűséges vagyok hozzá. Érte is teszem.

Most pedig, hogy ezt ideírtam, sokkolt, hogy már nem csak a múltra és jelenre, hanem kicsit a jövő felé is látok és felismertem, hogy anyaságomban, ha a szereteten kívül valamire egyáltalán törekedtem, akkor az ennek az értékrendnek a megmutatása és továbbadása volt, öntudatlanul. A szüleim helyett e pillanatban a gyermekeimet látom és tudom, hogy viszik tovább a családi kincset. 

Gyász 2.

 

A fájdalom és szomorúság mellett még volt két meghatározó érzés bennem több, mint egy éven át. A félelem és szorongás. 

Ugyanis anyu még 5-6 hónapig velem volt, annak ellenére, hogy eltemettük. Ez új élmény volt, mert apu eltűnt már a halálakor.
Ott volt reggel, amikor az ágyamra feltettem az ágytakarót, emlékeztetve rá, hogy amikor kislányként rám maradt a dupla ágy bevetése, melyre falusi szokás szerint felhalmoztam a dunyhákat, aztán ráterítettem az anyu által horgolt hatalmas és gyönyörű ágytakarót, feladatom lett volna szépen elegyengetni az oldalát és tetejét ennek az építménynek. Sosem sikerült úgy, ahogy azt ő, vagy akár a nővérem megcsinálta. Pedig utóbbi még a trükkjét is megmutatta. A hosszú nyújtófát használta a simára igazításhoz. Én nem voltam sem elég magas, sem elég erős ahhoz, hogy alaposan lenyomjam a duzzadó dunyhákat. Minden áldott nap utánam igazította valamelyikük, hogy a látvány tökéletes legyen, én pedig naponta szégyelltem magam a sikertelenségemért.
Ugyan most együtt derültünk azon, hogy a dunyhák eltűnésével ez a gondom megszűnt, mégis valahogy furcsa volt, hogy minden reggel végignézi anyu az ágyazás folyamatát és kommentálja. Ugyanígy ott volt, mikor mosogattam, szintén emlékeztetve rá, hogy alig 10-11 évesen, amikor ebéd után mosogattam a hat tagú családra, azt gondoltam, hogy a fedőknek elég a tetejét elmosni, hisz azok nem érintkeznek az étellel, legfeljebb a tetejük porosodik. Egyszer aztán a törölgetés során csupa piros zsír lett a konyharuha, mert az aznapi gulyásleves gőze bizony rajta maradt. Egy életre megtanultam, hogy a fedők nem csak hasznosak, hanem piszkosak és zsírosak is főzés után, tehát alapos mosogatást igényelnek. 
Számtalan ezekhez hasonló élményem volt tehát anyuval. Eleinte örültem, hogy ott van, hogy nosztalgiázunk, kuncogunk, esélyem volt jó pár gyermekkori élményem felidézésére. Egy idő után viszont felmerült a kérdés, hogy most már mindig így lesz? Sosem leszek egyedül? Ijesztő volt a gondolat. Mi lesz a számomra oly fontos önrendelkezéssel és szabadsággal? 

Amikor aztán előkerültek nővéremék padlásáról a családi fotók, kettesben átválogattuk őket, együtt emlékezve, majd egyszer összebeszéltünk vele és öcsénkkel, így együtt mentünk el a temetőbe, anyu tényleg "elment". 

Volt egy másik, ennél jóval hosszabb ideig tartó félelmem is.
Mácsai Pál szájába adták a Terápia című sorozatban apukája halála kapcsán azt a két mondatot, hogy: "Többé már nem leszek senkinek a gyereke. Már nincs senki köztem és a halál között."
Nagyjából két héttel a temetés után hallottam ezeket a mondatokat, melyek mellbe vágtak, mert pontosan kifejezték azt, amit éltem. Ugyanis folyamatosan halni készültem én magam is. Amikor lépcsőn mentem lefelé, a 2., 3. foknál rendszerint megszédültem és elfogott a pillanatnyi pánik, hogy lezuhanok. Utcán átkelve egy hirtelen felbukkanó, gyorshajtó autó által való elüttetéstől tartottam.
Előre sajnáltam magam, hogy sosem találkozhatok majd az unokáimmal, mert nem élem meg a születésüket. Az önsajnálat mellett ez komoly szorongást is okozott. 
Ami pedig a legbizarrabb megnyilvánulása volt a szorongásnak, hogy őrült tempóban igyekeztem befejezni a hímzést, amin éppen dolgoztam, hogy elkészüljek vele, mielőtt meghalok. Kétségbeesetten gondoltam öltögetés közben arra, hogy az a rengeteg minta és fonal, ami rám vár még, sosem kerül használatba, mert bármely nap bármely pillanatában megszűnhetek élni. 
Nevetséges? Az. Őrületes átélni? Igen. 
Nem segített az a gondolat sem, hogy ha ezt még forgatókönyvben is megírják, szakemberek tudnak az élmény létezéséről, akkor ez a gyász folyamatának viszonylag általánosan tapasztalt része lehet. Az sem segített, hogy néhány embernek eleinte félve, később nyíltan beszéltem a félelmeimről. A szorongás maradt. Megerősítődött a gondolattal, hogy a félelem komoly teremtő erő. 

14 hónapon át vártam minden pillanatban bekövetkezhető halálomat anélkül, hogy annak lehetségességéhez a korábban bennem lévő elfogadás csatlakozott volna. Helyette a félelem, időnként rettegés volt a megélésem. Mert a tény elfogadása helyett a várakozás töltött el éjjel-nappal.

Gyász 1

 

Két ilyen fotónk van, az egyiken anyuval, a másikon apuval nézünk a kamerába. Jellemző módon az összes régi fotót apu őrizte meg, halálakor nővéremék mindent bedobozoltak és feltettek a padlásra, mert a friss gyász és a nagy család körüli tennivalók nem adtak időt a holmi átnézésére. Amikor aztán anyu is meghalt, öcsénk hiányolni kezdte a képeket. Miután sógorom meglelte őket egy méretes dobozban, nővéremmel hosszú órákig szortíroztunk, nevettünk, sírtunk, míg átnéztük őket. Sokat tanácstalankodtunk bizonyos felvételek kapcsán, mert bizonyos embereket nehezen tudtunk beazonosítani, hisz a képek egy része még születésünk előtt készült. 

Valójában nem is erről akarok írni. Hanem arról, hogyan tanítottak engem mindketten még halálukkal is magamról, az életről.

Apu. 

Miután kijöttem a monodrámámból és elkezdtem magamat kevésbé homályosan látni, azt gondoltam, én biztosan nem hagyományos módon gyászolok majd. Nem öltözöm feketébe, nem járok majd örökké a temetőbe. 

Megdöbbentem, hogy apu távozásakor a leg magától értetődőbb dolog volt nem csak a temetésre, hanem minden áldott reggel gyászt ölteni. Úgy tapasztaltam, hogy ez a ruha gyengéden, szelíden veszi körül a testem és lelkem, megóv attól, hogy bármi egyéb fájdalom hozzám férjen ezekben a hónapokban. Segített a feldolgozásban, elengedésben. Nem kellett "csinálnom", éreznem a gyászt, az tette bennem a dolgát, a ruha pedig védett.

Ami pedig a konkrét üzenetet illeti: A temetésről hazafelé tartva az M1-en tiszta idő lévén egyszer csak ráláttunk a Pannonhalmi apátságra. Akkor belém hasított a felismerés, milyen végtelenül vékony a határ élet és halál között. Nincs is szavam a pillanat azon tört részére, amikor megtörténik a váltás. Apu megreggelizett, megtisztálkodott, friss ágyneműben, friss pizsamában a mindig zsebében hordott fésűvel többször végig szántotta a  haját, becsukta a szemét, hogy "hunyjon egyet" pihenésül és nem ébredt fel többé. A látogatásomat másnapra beszéltük meg.

A pillanat tört része. Kiszámíthatatlan. 

Tehát igen fontos, hogy addig szeressünk, amíg van kit. Addig öleljünk, simogassunk, mondjuk ki a szeretet szavait, amíg a másik ott van, itt van. Miatta, hogy biztosan tudja. Magunk miatt, hogy aztán ne maradjon önvád, amiért csak terveztünk, de nam cselekedtünk.

Megtanultam szeretni.

Anyu. 

Ő maga nagyon nem szeretett feketét viselni, mert akkoriban nem volt divat, csak a gyász jeleként hordták a nők és őt a veszteségre emlékeztette. Szóval szinte megtiltotta nekünk, hogy az ő halála után gyászba öltözzünk, meg azt is, hogy rendszeresen járjunk a sírjához. Nem is volt olyan magától értetődő hosszú hónapokig hordani a gyász ruháját, mint apunál. Ellenben beindult nálam a temetőbe járás. Ahogy sok éven át rendszeresen vonatra ültem, hogy lássam, öleljem, simogassam,  ez az igény megmaradt bennem, csak most már a sírnál tudok vele találkozni. Ahogy előtte finom falatokat, új ruhákat, friss illatokat vittem neki, most friss virágot viszek az illat és szépség miatt. A bennem feltámadó sürgetés sűrűsége és ereje az, amin le tudom mérni, hol tartok az elengedésben. 
Az ő üzenete: (erről már írtam) A temetése utáni napon mosogattam éppen, amikor egyszer csak a bal vállam mögül meghallottam a hangját, amint azt mondja - Megtanultál szeretni, babám, most ideje megtanulnod örömtelien élni.

Tanulom. Valójában ezt úgy tudom csinálni, hogy az apu féle üzenetbe beleteszem önmagam is. Azaz magamat is addig tudom szeretni, amíg itt vagyok. Magammal kapcsolatban sem elég csak tervezgetnem, ígérgetnem, hanem cselekednem is fontos a lehető leghamarabb. 

Tanulom a készséget, hogy elinduljak, hogy megtegyem, hogy megvegyem, hogy elkészítsem, hogy megfőzzem, hogy elkezdjem, hogy kimondjam, hogy érzékelhetővé tegyem, stb. A készséget, hogy a magam jólétét is válasszam, még akkor is, ha egy általam mélyen szeretett másik lény társaságában vagyok.

Köszönöm!

Gyász

 

Így néztek ki az esküvőjükön. Bár mindketten vidékiek voltak, mégis Budapesten találkoztak, mert az éhség űzte, az ország újjá építése pedig hívta őket. Tehát egy építkezésen találkoztak. Aztán, hogy családot alapíthassanak, legyen biztos, állandó jövedelmük és otthonuk, a honvédséget választották munkahelyül. Apu beletanult a repülőgép szerelésbe (elég jó lett benne, később ő oktatta az újakat), anyu pedig a konyhán főzött. Ő, mármint anyu, tulajdonképpen így követte anyai nagyanyámat, aki az urasági kastélyban volt szakácsnő.

A családalapítás elég jól sikerült, négyen vagyunk testvérek, rövidebb-hosszabb szünetekkel követték egymást születéseink. 2 lány, 2 fiú. A honvédségi munka ehhez jó döntésnek bizonyult, kitartott (legalábbis apunál) a nyugdíjig, tisztességben tudtak minket felnevelni.

Én nagyon szerettem mindkettejüket. Nem tudom, hogy ennek a szeretetnek, vagy a személyiségemnek köszönhető-e (valószínűleg mindkettőnek), de még tinédzser koromban sem lázadtam. Amikor az osztálytársaim, barátaim elégedetlenkedtek a saját szüleikkel, nekem mindig volt érvem, hogy az adott témában én miért vagyok hálás, amiért az enyéim olyanok, amilyenek. Amikor az önismeretei, tudatosabb életre való törekvésemben először időben visszafejtve, majd újra előrehaladva végigmentem addigi életutamon, hogy lássam a buktatókat, elakadásaim okait, akkor sem tudtam őket "hibáztatni". A visszafele haladáskor láttam, hogy adott  cselekvésük, megnyilvánulásuk hogy hatott rám, de megint csak elmaradt a hibáztatás. Fontosabb volt a hatást felismernem és lehetőség szerint megszabadulnom tőle, mint azt nézni, "ki tehet róla". Amikor aztán eljutottam a fogantatásomig és újra indultam az úton, csak akkor meg már időben előre, akkor újra és újra azt ismertem fel, én miért azt a reakciót választottam az adott szituációban. Ez segített a szabaddá válásban, ami mindig is a célom volt. Valószínűleg ezt a működési módot is tőlük és a nagyszüleimtől tanultam. Előre nézni, a jelent könnyebbé, szebbé tenni.

Más-más értéket vettem át tőlük, ebben végtelen a sor. Valószínűleg, ahogy lassan én is öregszem, egyre több megnyilvánulásomban ismerek még rájuk. 

Emlékszem, amikor még a gyerekek kisebbek voltak, én pedig már EMK rajongó, volt vagy 2 év, amikor komoly erő kellett, hogy úgy legyek anya, ahogy én szeretnék és ne anyut mintázzam le. Ezt a másságot sem azért akartam, mert az övét nem tartottam elég jónak, hanem azért, mert szerettem volna tudni, milyen vagyok ÉN anyaként. Eleinte úgy volt, hogy befejezve a kimondott mondataimat, kijelentettem a gyerekeknek, hogy ezt a nagyanyjuk mondta az én számon keresztül, és nem tudom, én mit akarok mondani. Aztán már beszéd közben megálltam és mondtam, hogy nem folytatom, mert ez nem az én szövegem :). A harmadik fázisban így megállítva magam, már el tudtam mondani én mit akarok. Végül már én folytam ki a saját számon. El nem tudom képzelni, ez milyen volt a gyerekeimnek. Nekem viszont elmaradhatatlan folyamat volt az önazonosságom megszületésében, hiszen az egyik legfőbb identitásom az anyaság. 
Mert a legnagyobb érték, amit átvettem, az a család fontossága. Azon belül pedig törekedni egymás elfogadására, még akkor is, ha egy családtag személyisége nagyon eltér a mienktől, illetve arra, hogy hagyjak mindenkit szabadon kibontakozni ebben a közösségben.

Az ellenségkép elengedése

 

Az ellenségkép elengedése

3 nap EMK együtt élés

Talán emlékeztek még, hogy augusztus végén elkezdődött egy újabb trénerképző/haladó műhelymunka. Ahogy az lenni szokott, most is eljött az első alkalom, hogy az egyes tréningnapok sorát megtörjük a közös EMK otthon élményével, amit szívesen megosztunk másokkal, hogy még erőteljesebb legyen a hatás. 

Említettem már 1-2 embernek a lehetőséget és valaki rákérdezett, mi lesz a tematika. Zavarba jöttem, mit is válaszoljak, mert mindeddig egyszerűen a trénerképzés volt a hivatkozási alap. Ugyanakkor megindult bennem a válaszkereső működésmód. Így jutottam ehhez a témához, címhez. 

Mert: 1. A képzésünk most az isteni hancúrt tűzte ki célul, amihez szükséges, hogy elengedjük magunkban az ellenségképet. 2. Az egyéni munkáim, mediációim során egyre többször akadunk bele a másikkal kapcsolatos ellenségképhez való ragaszkodásba. 3. Mindennapjainkba is erősen beleszól, hogy országokra ható döntéshozók fejében, lelkében erősen él és szeretnék (talán a közös értékrend, támogatás megélése érdekében), ha mindannyiunkban kialakulna bizonyos emberekkel, sőt népcsoportokkal kapcsolatban az ellenségkép. 

Ez a világlátás pedig olyan, mint a rüh. Bemászik a bőrünk alá, furakszik előre, hogy táplálékhoz jusson, nehezen kiirtható és állandó, fárasztó és kellemetlen figyelmet igényel, mert viszket. Az EMK szemléletével pedig nem kompatibilis :).

Tehát szeretettel várunk erre a 3 napra olyan embereket, akik jártasak az EMK-ban legalább alap szinten és érdekli őket a téma, mert így, vagy úgy, aktuális az életükben. Ez az utóbbi 3 szó igen fontos. Ugyanis a témáról való elmélkedés helyett a cél, hogy magunkban minél többféleképp fülön csípjük ezt a gondolkodásmódot és átalakítsuk, lefordítsuk EMK-ra.

Időpont: 2023. április 28-30.
Helyszín: Tóalmás, Nefelejcs Vendégház
Informálódás és jelentkezés: 2023. április 10-ig
jszentpeteri@gmail.com, 06302515554

Szeretettel:
Julianna

A bejegyzéshez szóló képen Pio atya látható, aki olasz papként élt a múlt évszázad első felében és élete nagy részében küzdött magában az ördöggel, mint ellenséggel. Mindaddig, míg ez a küzdelem benne élt, testén viselte a stigmákat. Akkor tűntek el róla e sebek külön beavatkozás nélkül, mikor megtanult együtt élni a kísértővel, abbahagyta a harcot. Az én szememben ez nagyon erős szimbóluma választott témánknak.

Isteni hancúr

 

Isteni hancúr

EMK trénerképző és haladó műhely 

Lassan 3 éve újra és újra megkérdi tőlem 1-1 ember, indítok-e mostanában trénerképzést. Sokáig azt a választ adtam, hogy amíg azokból nem jön össze egy csapat, akik velem alapozták meg a tudásukat, addig nem. 

Aztán azon kaptam magam, hogy ezzel a kijelentésemmel nem vagyok harmóniában. Ma már nagyon sokan tanítják az EMK-t itthon és külföldön egyaránt, akiket vagy ismerek, vagy nem. Nem tudom, ki hogyan dolgozik. Viszont, ha valakiben ott az erős elhatározás és hozzám hívja valami, akkor én is igent szeretnék mondani. 

Tehát kedves ismerős és eddig ismeretlen érdeklődő: ha van legalább 10 teljes képzési napod és nagyon szeretnél most belekezdeni a tudásod elmélyítésébe, vagy/és valahol ott van benned a cél, hogy magad is megoszd a tudásod, szeretettel várlak erre a 2 éves képzésre. 

A címet Karajos Edit barátnőmtől kölcsönzöm. 1992-ben szervezett ő egy több napos bentlakásos önismereti tréninget Ken Cadigannek ezzel a címmel. Ez a kifejezés az, aminek köszönhető, hogy ma az vagyok aki és ott tartok, ahol. Persze sosem múló elszántsággal és megújuló készséggel a változásra és tanulásra.

Állandó úton lét, melynek minden pillanata megéri az igyekezetet.

Hasonló utazásra invitállak benneteket, a kalandra való készenlétre az élet minden egyes pillanatában.

Azt tervezem, hogy az együttléteink először is tudásunk alapjainak összehangolásáról, saját céljaink kitűzéséről, a személyes felelősségvállalásba való beleállásról szól majd. Aztán sok-sok gyakorlásról a helyzetek tudatosításáért, önmagunk őszinte kifejezéséért, páncéljaink letételéért, a mások iránti bizalom megszületéséért és a határaink kijelöléséhez szükséges bátorságért. Végül pedig néhány technikai dolog is belefér majd, hogy olyan tréningeket indítsanak az arra elszántak, amilyet valóban szeretnének tartani.

Amit erősen hangsúlyoznék már most: 1. a tréning sikeressége nem (csak) rajtam múlik, 2. amikor befejezzük, akkor kezdődik igazán :)!

Valaki azt kérdezte tőlem, mi van, ha ő már évek óta trénerkedik, mások pedig még bele sem kezdtek. Adott válaszomat kiegészíteném: sosem vagyunk készen. Az életben is összetalálkozunk újszülöttekkel, óvodásokkal, fiatal felnőttekkel, középkorúakkal és olyanokkal, akik már kifelé tartanak az életből. Mindannyiuk által megélhetünk örömet és fájdalmat, lehetőséget a tanulásra, fejlődésre, változásra. 

A szívednek higgy. Ha hív, gyere!

A 2 év alatt havonta egy teljes napot töltünk majd együtt, kiegészítve évente legalább kétszer ott alvós 3 nappal. Az együtt lakás ugyanis szintén sok lehetőséget hoz az EMK élő használatára :). 

A csoportlétszám is ebben támogat majd. 6-12 fő, amivel már és még szívesen dolgozom így egyszerre.

Az első félév időpontjai: 2022 október 16., november 13.,  december 11.,  2023 január 15., február 12., március 10-11-12. 

10.00 és 18.00 között leszünk együtt a vasárnapokon.

Helyszín: Színező  Bp. I. Tigris u. 12. 20-as kapucsengő.

Részvételi díj, érdeklődés, jelentkezés: jszentpeteri@gmail.com 
A levél tárgyába kérlek, írd be: EMK1

Jelentkezési határidő: október 5.

Szeretettel:

Julianna

Fotó: saját, Maui, Hawaii

Örömteli élet

 

Örömteli élet

Kezdő Erőszakmentes Kommunikációs műhely

Anyukám halála előtt, utolsó éveiben többször feltettem neki a kérdést, boldog-e, boldog volt-e az élete. A válasz tartamilag rendszerint az volt, hogy elégedett a pillanatban is (a fájdalmakat leszámítva), hosszú életére visszatekintve is, de hát boldog, az nem volt. Aztán a temetése után 1-2 nappal a mosogatónál állva meghallottam bal vállam felől a hangját: "Már tudsz szeretettel telien élni, babám, most tanulj meg örömtelien is élni!" Megállt a kezem és elakadt a lélegzetem. Mert megértettem üzenete igazságát, és megrázott, hogy még halála után is van fontos tanítani valója. Ez a mondat a legnagyobb hagyaték, amit kaphattam tőle. 

Azóta persze (meg visszanézve is) figyelem a munkámban, vajon szempont-e a hozzám fordulóknál az örömteliségre törekvés. 100 %-ig. Sosem így hangzik el, mert a nehézségekből indulunk ki, de a cél valójában mindig ez.

No és az én igazságom az EMK-val kapcsolatban, hogy ebben segíthet leginkább. Hisz az örömteliség egyik legerősebb forrása a harmónikus kapcsolat önmagunkkal ... és másokkal. Miért a három pont? Mert az önmagunkkal való szeretettel teli, odafigyelő kapcsolat a legfőbb feltétel, amiből szinte magától következik a másokhoz való viszonyunk tisztulása.

Az EMK gyakorlati alkalmazása

abban támogat minket, hogy a fókuszunk másokról áttevődjék önmagunkra, meghalljuk és megértsük, mit szeretnénk az adott pillanatban, hogy elégedetté válhassunk ... és aztán képesek legyünk teljességgel hozzájárulni a körülöttünk élők jólétéhez. Így teli szívvel adhatunk, saját indíttatásból, tehát egy-egy tettünkért már nem kérünk majd árat visszamenőleg :).

Az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) Phd. Marshall B. Rosenberg által kidolgozott rendszer, melynek alapja Karl Rogers személyközpontú pszichológiai szemlélete, saját klinikai tapasztalata, valamint világszerte szerzett élményei a konfliktusok kialakulásáról és az egymástól eltávolodott emberek közötti kapcsolat visszaépítéséről egy adott pillanatban.

Én magam 26 éve Pünkösdkor találkoztam először Marshallal és az EMK-val. Szerelem volt első hallásra. Meg akartam tanulni magamért, a családomért. Szóval benne voltam a csapatban, akik rendszeresen hívták ide Marshallt és más trénereket 16 éven át. 2000 óta beszélgetek ezt a szemléletet élve a hozzám forduló emberekkel és mutatom meg képzéseken, mit tanultam meg belőle és a kapcsolatokról idő közben. Az elmúlt 22 évben amellett, hogy nemzetközi szinten is akkreditált tréner lettem, a kezdő csoportokon kívül sok haladó tanfolyamot vezettem, sőt több trénerképzőt tartottam. Az utóbbi képzések első 2 évében végzettekből ma már hárman maguk is nemzetközileg akkreditált oktatók.

Az október 1-én induló közös munkára tehát olyan személyeket várok, akik nem csak a másokkal való konfliktusaikat szeretnék a korábbinál békésebben rendezni, hanem erős céljuk az önmagukkal való viszony rendezése is. Ez mindig is célom volt a munkám során, de sosem mondtam ki, írtam le ennyire tisztán :).

Az első sorozatban (8 alkalom karácsonyig) az EMK alapjait, a konfliktusok kialakulásának forrásait, a buktatók elkerülésének eszközeit, önmagunk képviseletét, a köszönet kimondását az egyenlőség megtartásával, és a szeretettel, egyértelműen kimondott "nem"-et, valamint a "kell" által eltakart saját döntést értjük meg, gyakoroljuk be. Ennek a résznek az alcíme: Őszinteség másképp. 

A második rész 5 alkalomból áll majd (2023 elején), melyben a másik fél kimondott gondolatai, véleménye mögött elbújó tényleges üzenetet, az ő "nem"-et mondásának ajándékát, a másokra és a világ rendjére való hivatkozás által eltakart belső igényt kezdjük el felismerni. Ennek a résznek az alcíme a Valódi empátia.

Az első sorozat időpontjai: október 1., 8., 22.,29., november 12., 19., december 3., 10.

A második sorozat időpontjai: 2023. február 4., 11., 25., március 4., 18.

Helyszín: Színező, Budapest, I. Tigris utca 12.  20-as kapucsengő

Időtartam: 10.00 és 18.00 között 

Részvétel összege, jelentkezés és részletek: jszentpeteri@gmail.com 

Kérlek, a levél tárgyába írjátok be: EMK!

Jelentkezési határidő: 2022. szeptember 25.

Szeretettel várom a kíváncsi jelentkezőket :)!

Julianna

Fotó: saját, Bp. Margit-sziget

Én mindent megtettem, de ...

Erőszakmentes Kommunikációs kezdő tanfolyam

Oly gyakran van bennünk az a gondolat, hogy "mi mindent megtettünk, de mégsem úgy lett, hogy szerettük volna". Bár tesszük a tőlünk telhető legtöbbet, legjobbat, mégis valahogy félresikerülnek köztünk a dolgok. Van, aki egyszerűen továbblép, remélve, hogy a következő emberrel majd könnyebb lesz. Mások nem szeretnék kidobni a befektetett időt és energiát, így fogukat összeszorítva valahogy kibírják a folytatást.

 
Az EMK segíthet abban, hogy megértsük mi megy félre. Sőt megmutatja, hogyan változtathatunk annak érdekében, hogy a folytatás másként, mindenki számára megnyugtatóan alakuljon köztünk. Nem csak a párkapcsolatban, de gyermekeinkkel, szüleinkkel, a munkahelyünkön is.

Az őszi tanfolyam résztvevői írták: "Választ kaptam arra, hogy időnként miért alakulnak ki kellemetlen beszélgetések köztem és mások között." "Számomra azért volt különösen fontos ez a képzés, mert bár már pár éve tanulom az EMK-t, de az alapokat ilyen részletesen még sehol se vettük át és gyakoroltuk be." "A képzés sokat segített abban, hogy tudatosítsuk az érzéseinket és szükségleteinket, és, hogy megértsük, hogyan válnak ezek az életünk - hétköznapjaink - mozgatórugóivá." 
Ahogy azóta is hallom tőlük a visszajelzéseket, apróbb, vagy nagyobb sikerélményük szinte naponta van. Nekem meg ugye már két évtizede :).

Azért, hogy minél több ember élhesse át ezt a fajta sikerélményt, új tanfolyamot indítok. 

A tematikában szerepel majd: általánosan az Erőszakmentes Kommunikációról; a konfliktusok kialakulásának leggyakoribb okai; az ítélkezés, mint jó barát; a szándék felismerése; alaposan a négy lépésről; különbségtétel a vélemény, ítélet, illetve tényközlő megfigyelés között; saját érzés és szükséglet lista összeállítása; a kérés, ami gyakorlatiassá teszi az EMK-t; érzések, melyek másként ébrednek fel bennünk; nemet mondani szeretettel; megbecsülést, köszönetet kifejezni az egyenrangúság megőrzésével; mi is az az empátia, amit manapság annyit emlegetünk.

.

Az őszi csapattal jól bevált új rendet követve összesen nyolc szombaton találkozunk majd,  úgy, hogy közben azért minden harmadik hétvége pihenő marad a családoknak. 

A tanfolyam időpontjai (Húsvét miatt): április 2., 9., 23., 30., május 14., 21., június 4., 11.

Helyszín: Bp. I. Tigris u. 12. (Színező), 20-as kapucsengő
Jelentkezés, ár és egyéb részletek: +36302515554, jszentpeteri@gmail.com (subject: EMK), illetve Messenger-en: Julianna Szentpéteri
Létszám: 4-12 fő között (több jelentkező esetén 2 csoport indul majd, a második az adott hétvégéken vasárnaponként)

Szeretettel várom az érdeklődőket!
Julianna