2024. március 18., hétfő

S ketten mi vagyunk. De csak ha vállalom.

 


Juli lányommal régóta fontolgatjuk, hogy közös csoportot vezessünk. Most eljött az ideje (az elsőnek).

Az EMK tanulásának és gyakorlásának fontos állomása, amikor végre tudjuk önmagunkat képviselni - ráadásul anélkül, hogy másokat hibáztatnánk, vagy ellenségként kezelnénk -, illetve, hogy megtanulunk kérni. Másik jelentős mérföldkő, amikor nyitottá válunk a másik emberre, amikor a saját történetünktől és megélésünktől függetlenül tudjuk azt hallani, hogy vele mi van az adott pillanatban. Ám a legnehezebb rész csak ezután jön, és talán nem lehet eleget gyakorolni, hogy akkor is, amikor érzelmileg érintettek vagyunk egy szituációban, tudjunk egyszerre figyelni magunkra és a másikra.

Marshalltól többször elhangzott, hogy arra a kérdésre, hogy "szeretsz", néha úgy válaszolt: "Most nem. de kérdezz meg újra 5 perc múlva!"
Hiszen van úgy, hogy még a számunkra legkedvesebb emberekhez sem tudunk szeretettel odafordulni, bármennyire is vágyunk rá. Amikor ráébredünk erre a bennünk lévő távolságra, van esélyünk, hogy lépéseket tegyünk önmagunk és a másik felé. Odaérve magunkban őhozzá az is kiderülhet, ő hogyan áll most éppen hozzánk. E ponton neki is saját döntése, hogy a benne lévő esetleges távolságot felénk megtartja, vagy megszünteti. Amikor az utóbbi mellett dönt ő is, és már együtt mozgunk, táncolunk, akkor megszületik (újra) a _mi_.

Közös áprilisi hétvégénken ezt a folyamatot helyezzük fókuszba, hogy lassan készségszintűvé váljon bennünk, és hazatérve könnyebb legyen számunkra a hídépítés egy-egy "földszakadás" után. 
Ebben pedig nem csak a szokásos EMK gyakorlatok, hanem az ún. EMK Táncparkettek is segítségünkre lesznek.
A táncparkettek padlón elhelyezett nagyméretű kártyák, melyekkel EMK folyamatokat jelenítünk meg. Segítségükkel mind fizikálisan a térben, mind vizuálisan elkülöníthetjük az EMK lépéseit, így sokkal jobban láthatjuk, hol tartunk a folyamatban és tudatosabban dönthetünk arról, mire szeretnénk összpontosítani, merre szeretnénk, vagy éppen nem szeretnénk továbbmenni.

Egyéb részletek:
Időpont: április 12-13-14., péntek reggeltől vasárnap estig
Helyszín: Mátraterenye, elhelyezés 2-3 ágyas szobákban
Szállásdíj a résztvevők számától függően alakul, előreláthatólag kb. 30-35 ezer Ft/fő/2 éj
Az étkezésről lehet önállóan gondoskodni, vagy rendeléssel, közös főzéssel tudjuk megoldani.
Az odajutás megszervezésében igyekszünk segíteni.
Jelentkezési határidő: április 7. vasárnap
További információ és jelentkezés: jszentpeteri@gmail.com és juliannagorog@gmail.com
Kérjük, hogy most a levelet mindkét e-mail címre küldd el és a tárgyba azt írd, hogy EMK Tópart!


Szeretettel várunk! 
Julianna és Juli


Rólunk: 
Szentpéteri Julianna 
https://emkkozosseg.hu/#/teacher-details/-MeOS0FC-0EweZOIniqW
https://www.facebook.com/juliannaemk/

Görög Julianna
https://emkkozosseg.hu/#/teacher-details/-MeOS0FC-0EweZOIniqG
https://www.facebook.com/aszavakablakok



2024. március 12., kedd

Teljes szívből dönteni

 


Vasárnap orrba vágtam magam elég tisztességesen. Az idő vélt szorításában hittem magam és valami olyat tapasztalva egy általam szeretett emberközösségben, ami sokkolóan váratlan volt számomra, az elveszettségemet érzékeltem ugyan, de az nem tudatosult, hogy valójában "idő, mint a tenger".
Csak a sürgetés kiabált a fejemben, a sokk pedig a szívemben. Átlépve a sok éve jól bevált személyes felelősségvállalást, ebben a tudatállapotban elhittem, hogy "mindenki érdekében döntenem kell, jól, vagy rosszul, mindegy, döntenem kell".
Tehát hoztam egy döntést, ami már abban a pillanatban is mind nekem, mind a többieknek nyilvánvaló volt, hogy nem szeretetből, hanem tehetetlenségből és dühből született. Én ezt még ki is mondtam. Mégis mentünk vele mindannyian. Komoly árat fizettünk (ahogy Marshall mondta gyakran), az eredmény olyan lett, mint a kutya vacsorája. Fizikailag egy térbe kerültünk (már aki el tudott jönni), de nem találkoztunk, legfeljebb pillanatokra. Rövid, megkönnyebbült szüneteket kivéve azóta is fáj a fejem. 


Az Erőszakmentes Kommunikáció egyik nagy ajándéka számomra,  hogy emlékeztet, csak olyan igent érdemes kimondani, ami mögött 100 százalékig ott vagyok. Különben fizetem, fizettetem az árát annak, hogy valami olyanban veszek részt, amiben nem vagyok ott teljes szívemmel.
Rendes tudatállapotomban ez hosszú évek óta megy nekem, mert korábban jó leckéket kaptam. Most nem sikerült. Az ár pedig jelentős.
Ezt látva szomorúság és gyász tölt el, mert éberségre és lélekjelenlétre van szükségem, ezért azt kérem magamtól, mondjam meg, kész vagyok-e a következő 1-2 hétben figyelni az állkapcsom megfeszülésére, azt vészjelzésnek venni, hogy elvesztettem magammal és másokkal a kapcsolatot! Erre szándéknyilatkozatot tudok adni :).


No és ennek a kitételnek van egy másik vetülete is. Mégpedig az, hogy elfogadni is csak olyan dolgot érdemes, ami teljes szívből jön, mert külön
ben meg annak a döntésnek az árát kéri valamikor rajtam számon a másik. Természetesen vasárnap erre is sor került (mármint az ár felemlegetésére). A folyamatban ez a sikerélményem legalább megvolt. A bűntudat csapdáját elkerültem. Tehát a szabadság iránti igényemet ilyen módon legalább kielégítettem. Valójában emiatt sikerült végül is valahogy végigvinnem a napot. Ezt köszönöm magamnak!

Lassan, mindezt tudatosítva az utam újra kinyílik, mint a fenti, 10 éve általam készített és egyik kedvenc fotómon. Az orrom (lelkem) azért még kíméletes és gyengéd ápolásra szorul a sokk miatt :). Az már egy másik szála a történetnek.



 

2024. január 29., hétfő

Bevezetés az Erőszakmentes Kommunikációba

 


Bevezetés az Erőszakmentes Kommunikációba

Meghívó

Én amolyan "mozizós" nő vagyok. Azaz jártomban-keltemben figyelek, hallgatok, mondhatni önkéntelenül is. Így volt ez már akkor is, amikor kislány voltam. Manapság az utcán, vagy tömegközlekedési eszközön pedig amúgy is elkerülhetetlen, hogy akarva-akaratlanul halljuk, mit mondanak embertársaink. Számomra örömteli megfigyelés, hogy egyre többen beszélnek arról, miként éreznek és mire van szükségük :). Köszönhető ez a szaporodó asszertív, erőszakmentes és egyéb kommunikációs képzéseknek. 
Én is egy újabb lehetőséget ajánlok arra, hogy megtanuljunk tudatosabban, a kapcsolatainkat a jelenleginél egyszerűbbé, könnyedebbé tevő módon beszélgetni. Ami az előző mondatomban különösen számít, hogy nem azt írtam: beszélni, hanem azt: beszélgetni. Mert amellett, hogy képesek vagyunk magunkat láthatóvá tenni egy érzelmileg intenzív helyzetben, rendkívül fontos az is, hogy a másikat is meghallva (nem csak meghallgatva) beszélgessünk, ezzel tovább építve a kapcsolatot.

Az is őszinte örömmel tölt el, hogy egyre többen beszélnek az Erőszekmentes Kommunikációról és adják tovább másoknak amit tudnak róla, magánbeszélgetésekben, vagy tanfolyamokon. Sokan sokféle szinten és sokféle módon tanítják. Amiben ez az általam vezetett együttlét más, hogy afféle műhelymunkát ajánlok viszonylag (vagy ténylegesen) kis csoportnyi embernek. Elég sokszor találkozunk majd és teljes "munkanapokat" töltünk együtt annak érdekében, hogy az elméleti megértés mellett gyakorlati tudást is szerezzünk. Arra törekszünk, hogy hazatérve, vagy a munkahelyünkön is élhessünk az Erőszakmentes Kommunikáció adta eszközökkel, szemlélettel.
Hosszú évek tapasztalata után lett ez a tanfolyam ilyen hosszú és mélységre törekvő :).

Az Erőszakmentes Kommunikáció PhD. Marshall B. Rosenberg klinikai pszichológus nevéhez köthető, aki Karl Rogers tanítványa és munkatársa volt. Klinikai gyakorlata alatt a konfliktusok forrását és a verbális erőszak mibenlétét kutatta, így született meg aztán az EMK. Magyarországra először 1996 májusában jött egy 3 napos konferenciára, melynek Keresztutak volt a címe. Akkor én ennek a rendezvénynek egyik szervezője voltam. Sokunk örömére még több, mint 10 évig fogadta el meghívásunkat és járt hozzánk rendszeresen, ezzel támogatva minket az egyre mélyülő tudás megszerzésében. 

Mi az Erőszakmentes Kommunikáció? Egy olyan kommunikációs modell, amely segít bennünket 1. önmagunk és beszélgetőtársunk valódi megértésében, 2. a verbalitásban megnyilvánuló, akár szinte észrevétlen erőszak elkerülésében, átfordításában, 3. a köztünk lévő különböző hierarchiák helyett egyenrangú embertársi kapcsolat létrejöttében. Életszemlélet.
Ahogy egyik mélyen tisztelt kolléganőm meséli: azért tanulta meg, mert így már nem kell jó kislánynak lennie. No és ami miatt én beleszerettem: úgy lehet általa kifejezni az elismerésemet, köszönetemet, hogy elkerülhetem a dicséretek osztogatását, viszont elmondhatom a másiknak, hogy az aktuális cselekedete miként járult hozzá az elégedettségem, örömöm, megkönnyebbülésem, stb. megszületéséhez :). 

A képzés vezetője: Szentpéteri Julianna
1996 óta foglalkozom az Erőszakmentes Kommunikációval
2000 óta Marshall biztatására másokkal is megosztom tudásomat. Képzési szintek velem: kezdő, haladó, tudás-rendszerező, trénerképző. Minden egyes szintugrást kérésre léptem meg :).
2020 óta a nemzetközi központ által akkreditált tréner vagyok.
Egyszer valaki azt mondta rólam, hogy úgy át vagyok itatva az EMK-val, mint a sárgolyóban a föld a vízzel :).

Találkozásaink helyszíne: Bp. I. Tigris utca 12., 20-as kapucsengő
Találkozásaink időpontja: 2024. márc. 30., ápr. 6., 20., 27., máj. 11., 18., jún. 1., 8., 22., 29., júl. 13., 20., 27. (Minden 3. szombat szabad marad, kivéve az utolsó 3 alkalmat.) 
10.00-18.00 között
Részvételi díj: 23000 HUF/nap (a képzés 13 teljes napból áll)
Jelentkezés és érdeklődés: e-mailben jszentpeteri@gmail.com (tárgy: EMK), telefonon 06302515554, Messengeren: Julianna Szentpéteri
Jelentkezési határidő: 2024. március 10.

Szeretettel várom mind az új, mind az újrakezdő érdeklődőket!

Hálás vagyok azoknak, akik megosztják a meghívómat, mert még mindig szájhagyomány útján szeretek terjedni, mint a népmesék :).

Julianna



Fotó: saját, a most folyó trénerképző legutóbbi bentlakásos alkalmán készült
A kártya Szalai Zsanett Pynky kolléganőmé, aki társtréner volt ezen az alkalmon. 



2023. október 1., vasárnap

Bizalom teli, őszinte kapcsolatok felé

 

Erőszakmentes kommunikációs képzés kezdőknek

Hullik az érett vadgesztenye és zöldből más színre váltanak a falevelek. Ezek szerint eljött az ideje, hogy újra elindítsak egy kezdő erőszakmentes kommunikációs képzéssorozatot azoknak, akik velem vágnának bele ebbe az izgalmas útba. 

Amikor új emberekkel ismerkedem és kiderül, mivel foglalkozom, szinte mindig látom a meglepettséget az arcukon és hallom válaszul, hogy "erre milyen nagy szükség van a mai világban", vagy "ó, az anyósomra/a páromra/ az egyik kollégámra igazán ráférne, hogy tanuljon tőled". Különös módon az, hogy "ezt én szívesen megtanulnám", igen ritkán merül fel :). Persze, ha már kicsivel többet hallanak arról, mit is jelent ez a kifejezés, akkor már más a helyzet. Marshall B. Rosenberg (az EMK kidolgozója) 1996-os, első budapesti látogatásakor engem "megvett" bevezető mondataival. 

Arról beszélt, hogy mindannyiunk velünk született igénye az élet, így a saját és szeretteink életének szebbé, gazdagabbá tétele. Ez az igyekezetünk akkor a leghatékonyabb, ha teljes szívvel tesszük. Márpedig erre akkor vagyunk csak képesek, ha mi magunk az adott pillanatban "teljesek" vagyunk, azaz az éppen aktuális belső igényeink kielégültek. Az EMK pedig ehhez hozzá segíthet minket. Másik komoly előnye annak, ha már tudjuk legalább az alapokat, hogy a nekünk szóló kritikákat ritkán szívjuk mellre, mert tudatában leszünk annak, hogy ez a kritika valójában nem rólunk, hanem éppen beszélő embertársunkról mond el fontos információt, ha odafigyelünk és megértjük a kimondott szavak mögött a kiabáló szükségletet és kérést.
Persze pusztán ezek a mondatok szép frázisnak tűntek volna csak, ha aztán nem vezet végig minket néhány saját egyszerű példán, így megmutatva, hogy néz ki gyakorlatban az elmélet. Ezt a 3x2 órás bevezetést számomra azóta is tartó tanulás követte :). Mert a felszínen nagyon egyszerűnek látszik az EMK. Ugyanakkor, ha igazán szeretnénk tudni használni akkor, amikor érzelmileg erősen érintettek vagyunk, akkor egyáltalán nem könnyű.
Ezért olyan hosszú a képzés, mint egy nyelvtanfolyam. Mert valójában az. Erőszakmentes kommunikációs nyelvtanfolyam :). Ennyi idő alatt minden jelenlévő érzékeli a változást önmagában, a kapcsolataiban, az életében. Így megvalósul a cél: az élet gazdagítása, szebbé tétele ;).

Tehát most egy izgalmas közös utazásra hívom az érdeklődőket, mely során megtanuljuk, mit jelent a tényközlő megfigyelés, beazonosítjuk és nevet adunk az érzelmeinknek, felismerjük és kifejezzük valós szükségleteinket, kikutatjuk az utat, ami az adott pillanatban kielégítheti őket. Rájövünk, hogyan tudjuk az elismerést, köszönetet úgy kifejezni, hogy elkerüljük az ettől való függőség kialakulását. Bátorságot szerzünk ahhoz, hogy képesek legyünk őszintén nemet mondani egy kérésre úgy, hogy a másik megsértődése helyett elfogadás és akár hála legyen a válasz. No és persze napokat töltünk majd azzal, hogyan értsük meg a másikat/szerettünket, amikor ő meglehetősen félreérthetően fejezi ki magát. 

Ahhoz, hogy kellő tér és idő jusson mindenkinek a gyakorlásra, elmélyülésre én kisebb létszámú csoportokkal dolgozom. 3-10 fő között változhat a létszám. 


Helyszín: Budapest, I. Tigris utca 12. 20-as kapucsengő.
Időpontok: 2023. okt. 28., nov. 4., 18., 25., dec. 9., 16., 2024. jan. 6., 13., 27., febr. 3., 17., 24., márc. 2. Délelőtt 10.00 órától 
este 18.00-ig leszünk együtt több rövid és egy hosszabb ebéd szünettel. 
Jelentkezés és részletek: jszentpeteri@gmail.com (tárgy: EMK kezdés), +36302515554 

Szeretettel várom a kíváncsiakat :)

Julianna



2023. szeptember 22., péntek

Újabb 3 nap együtt

  


Életbátorság, a belső tűz felélesztése

Eltelt újabb félév a trénerképzés során, így ismét összeköltözünk 3 napra. Ez a programrész lehetővé teszi, hogy a 2 éves folyamathoz képest rövid időre ugyan, de befogadjunk kis közösségünkbe még néhány embert. Tehát, ha a téma (cím) megszólít, hív téged, akkor nagy szeretettel várunk.

Az "életbátorság" szó egy korábbi hasonló képzésen született, @Szalai Zsanett Pynky barátnőm és nemzetközileg akkreditált trénertársam alkotta, akkoriban még résztvevőként. Részben az ő elismeréseként, részben azért ez lesz a fókuszunk, mert a mostani csapat itt tart a belső munkában :).
No és most Pynky lesz a társtréner.
Mert azt is szeretném, hogy a jövő újabb hazai trénerei ismerjenek meg minél több embert azok közül, akik már elég régóta, elég mélyen ismerik és élik az EMK-t, és tudásuk is egyre növekedhessen azáltal, hogy több oktató metódusát, nézőpontját, vérmérsékletét tapasztalhatják meg. Abban bízom, hogy ez segít mindenkinek, hogy ráleljen saját EMK hangjára :). Előző alkalmunkon @Strasser Kata volt velünk, mindannyiunk örömére. 


Mivel ez a program tematikus, önállóan is megállja a helyét, így válik lehetővé, hogy "külsősök" is bekapcsolódjanak. Ugyanakkor a gyakorlatok haladó szintűek, ezért fontos, hogy olyan jelentkezőket várunk, akik már jártasak az Erőszakmentes Kommunikációban. Természetesen a "finom hangolás" része a folyamatnak ;).
Délelőtt, délután és legalább egy este "dolgozunk" majd, persze megfelelő szüneteket beiktatva, illetve az ebéd ideje elég hosszú lesz, hogy szieszta, mozgás is beleférjen. Biztosan lesz sírás, nevetés, feszültség, megkönnyebbülés, no és bőségesen meghatódás :).

Helyszínünk: Siófok-Szabadi, Édenkert Vendégház
Időpont: 2023. Október 20-21-22. Pénteken 11.00-kor kezdünk és előre láthatóan vasárnap 17.00-ig dolgozunk majd.
A szállás díja függ majd a létszámtól.
Étkezés szempontjából önellátás vár ránk, emellett azért reggelit kérhetünk a szállásadótól. A helyszínen van egy kis konyha, illetve 3 percre éttermek is elérhetők. A vasútállomás is 3 percre van, ezzel együtt a vonatok hangja nem ér el hozzánk :).

Jelentkezés és részletek szokás szerint nálam: jszentpeteri@gmail.com e-mail címen (a tárgyba kérlek, írjátok be: bentlakós EMK), vagy Messenger-en (@Julianna Szentpéteri), esetleg telefonon +36302515554.

Szeretettel várunk!
Julianna


Fotó: saját, helyszín Maui :)



2023. szeptember 13., szerda

Gyász 3, avagy felszabadulás

 

  

Az élet sohasem csak egy utat kínál, még a gyász idején sem. Ott volt fénynek Bori lányomék esküvője; Laci fiamék átköltözése Hágába, ahol végre otthon érzik magukat és vettek egy lakást; elmentem családfelállításra, hogy elháruljanak előlem az akadályok; no és természetesen sok-sok emk mondat és beszélgetés.

Nagy lépés volt, amikor már nem csak átéltem, hanem meg tudtam fogalmazni és ki tudtam mondani, milyen félelem gyötör. Ekkor igazi ajándékot kaptam a körülöttem levőktől. Természetesen csupa olyan embernek beszéltem róla, akikről tudom, milyen nagyon szeretnek és féltenek. Ezzel együtt senki nem beszélt arról, hogy hülyeségeket képzelgek, vagy hogy hagyjam ezt abba. Még csak sajnálkozó tekintettel sem néztek rám. Esetleg döbbenetet láthattam, aztán pedig érdeklődést, megértésre való törekvést, majd elfogadást. Tudatosíthattam, hogy az elmúlt 27 év összes erőfeszítése megérte, mert csupa olyan nő és férfi van a szeretet körömben, aki képes elfogadással tekinteni minden megélésre, érzelemre. Ez megtartó erő és remény adó volt számomra.
Emellett rácsodálkozhattam megint, mekkora életigenlést és az előre tekintésre való kitartást kaptam az előttem élőktől. 

((Ez az emk-ban számomra a 4 lépésből a negyedik, a kérés, illetve a köszönet. 
Imádom az emk gyakorlatiasságát, ami a kérés megfogalmazásával, kimondásával, aztán pedig a cselekvéssel lehetővé teszi, hogy a szükségleteink ki is elégülhessenek, így megélhessük az örömöt és elégedettséget is. Ez segít bennünket ahhoz, hogy aztán teljes szívből adhassunk magunknak és másoknak is.))

Nem tudnám felsorolni azt a sok apró lépést, a mi a felszabaduláshoz vezetett. De egy-kettőt a folyamat végéről igen. 
A most zajló trénerképzés bentlakásos szakaszában az ellenségkép elengedése volt a témánk. A második napon az előítéleteinket nézegettük :). Az akkor legintezívebb előítéletem üzenetét kutatva rájöttem, hogy a szükségletem mögötte az esély. Felsóhajtottam. A szünetben pedig belém hasított a gondolat, hogy anyu halálát esélynek is megélhetem. Esélynek arra, hogy mostantól az iránta való szeretet és elismerés kifejezése helyett a magam elképzelései szerint éljek. Az én célom pedig egy könnyedebb, felszabadultabb élet. Engedéllyel a vágyaim és álmaim megvalósítására. A legnagyobb álmom pedig az, hogy a félelem helyett a szeretet legyen irányadóm a döntéseimben. Nem csak a nagyokban, ahogy ez eddig volt, hanem az aprókban is. A mindennapiakban, a "jelentéktelenekben" is.
Elkezdődött :).
Az utolsó mozzanat pedig az volt, amikor egy szerda esti emk találkozón megértettem, hogy ez nem hűtlenség. Megláttam, hogy az én mélyen szeretett édesanyám ugyan erre vágyott. Tőle kaptam az életigenlést, az előre tekintés akaraterejét, és a szándékot az örömteli életre. Szóval csak viszem tovább az örökséget és ezzel pont, hogy hűséges vagyok hozzá. Érte is teszem.

Most pedig, hogy ezt ideírtam, sokkolt, hogy már nem csak a múltra és jelenre, hanem kicsit a jövő felé is látok és felismertem, hogy anyaságomban, ha a szereteten kívül valamire egyáltalán törekedtem, akkor az ennek az értékrendnek a megmutatása és továbbadása volt, öntudatlanul. A szüleim helyett e pillanatban a gyermekeimet látom és tudom, hogy viszik tovább a családi kincset. 



2023. július 31., hétfő

Gyász 2.

 



A fájdalom és szomorúság mellett még volt két meghatározó érzés bennem több, mint egy éven át. A félelem és szorongás. 

Ugyanis anyu még 5-6 hónapig velem volt, annak ellenére, hogy eltemettük. Ez új élmény volt, mert apu eltűnt már a halálakor.
Ott volt reggel, amikor az ágyamra feltettem az ágytakarót, emlékeztetve rá, hogy amikor kislányként rám maradt a dupla ágy bevetése, melyre falusi szokás szerint felhalmoztam a dunyhákat, aztán ráterítettem az anyu által horgolt hatalmas és gyönyörű ágytakarót, feladatom lett volna szépen elegyengetni az oldalát és tetejét ennek az építménynek. Sosem sikerült úgy, ahogy azt ő, vagy akár a nővérem megcsinálta. Pedig utóbbi még a trükkjét is megmutatta. A hosszú nyújtófát használta a simára igazításhoz. Én nem voltam sem elég magas, sem elég erős ahhoz, hogy alaposan lenyomjam a duzzadó dunyhákat. Minden áldott nap utánam igazította valamelyikük, hogy a látvány tökéletes legyen, én pedig naponta szégyelltem magam a sikertelenségemért.
Ugyan most együtt derültünk azon, hogy a dunyhák eltűnésével ez a gondom megszűnt, mégis valahogy furcsa volt, hogy minden reggel végignézi anyu az ágyazás folyamatát és kommentálja. Ugyanígy ott volt, mikor mosogattam, szintén emlékeztetve rá, hogy alig 10-11 évesen, amikor ebéd után mosogattam a hat tagú családra, azt gondoltam, hogy a fedőknek elég a tetejét elmosni, hisz azok nem érintkeznek az étellel, legfeljebb a tetejük porosodik. Egyszer aztán a törölgetés során csupa piros zsír lett a konyharuha, mert az aznapi gulyásleves gőze bizony rajta maradt. Egy életre megtanultam, hogy a fedők nem csak hasznosak, hanem piszkosak és zsírosak is főzés után, tehát alapos mosogatást igényelnek. 
Számtalan ezekhez hasonló élményem volt tehát anyuval. Eleinte örültem, hogy ott van, hogy nosztalgiázunk, kuncogunk, esélyem volt jó pár gyermekkori élményem felidézésére. Egy idő után viszont felmerült a kérdés, hogy most már mindig így lesz? Sosem leszek egyedül? Ijesztő volt a gondolat. Mi lesz a számomra oly fontos önrendelkezéssel és szabadsággal? 

Amikor aztán előkerültek nővéremék padlásáról a családi fotók, kettesben átválogattuk őket, együtt emlékezve, majd egyszer összebeszéltünk vele és öcsénkkel, így együtt mentünk el a temetőbe, anyu tényleg "elment". 

Volt egy másik, ennél jóval hosszabb ideig tartó félelmem is.
Mácsai Pál szájába adták a Terápia című sorozatban apukája halála kapcsán azt a két mondatot, hogy: "Többé már nem leszek senkinek a gyereke. Már nincs senki köztem és a halál között."
Nagyjából két héttel a temetés után hallottam ezeket a mondatokat, melyek mellbe vágtak, mert pontosan kifejezték azt, amit éltem. Ugyanis folyamatosan halni készültem én magam is. Amikor lépcsőn mentem lefelé, a 2., 3. foknál rendszerint megszédültem és elfogott a pillanatnyi pánik, hogy lezuhanok. Utcán átkelve egy hirtelen felbukkanó, gyorshajtó autó által való elüttetéstől tartottam.
Előre sajnáltam magam, hogy sosem találkozhatok majd az unokáimmal, mert nem élem meg a születésüket. Az önsajnálat mellett ez komoly szorongást is okozott. 
Ami pedig a legbizarrabb megnyilvánulása volt a szorongásnak, hogy őrült tempóban igyekeztem befejezni a hímzést, amin éppen dolgoztam, hogy elkészüljek vele, mielőtt meghalok. Kétségbeesetten gondoltam öltögetés közben arra, hogy az a rengeteg minta és fonal, ami rám vár még, sosem kerül használatba, mert bármely nap bármely pillanatában megszűnhetek élni. 
Nevetséges? Az. Őrületes átélni? Igen. 
Nem segített az a gondolat sem, hogy ha ezt még forgatókönyvben is megírják, szakemberek tudnak az élmény létezéséről, akkor ez a gyász folyamatának viszonylag általánosan tapasztalt része lehet. Az sem segített, hogy néhány embernek eleinte félve, később nyíltan beszéltem a félelmeimről. A szorongás maradt. Megerősítődött a gondolattal, hogy a félelem komoly teremtő erő. 

14 hónapon át vártam minden pillanatban bekövetkezhető halálomat anélkül, hogy annak lehetségességéhez a korábban bennem lévő elfogadás csatlakozott volna. Helyette a félelem, időnként rettegés volt a megélésem. Mert a tény elfogadása helyett a várakozás töltött el éjjel-nappal.