2017. június 18., vasárnap

Kapcsolatok tükrében


EMK tudásrendszerező és gyakorló csoport


Amikor elveszítjük a kapcsolatot (bármilyen rövid időre is) szeretteinkkel, akkor jöhet az EMK. 
Bár Marshall könyvében az önmagunk felé fordulás az utolsó fejezet, érdemes tudnunk, hogy minden esetben először azt fontos megnéznünk, mi van velünk. 
Igaz ez arra az esetre is, amikor a kapcsolat pillanatnyi hiányának ugyan semmi jele, de bennünk vélemény született meg társunkkal, a tettével, vagy a mondanivalójával kapcsolatban. 
Esetleg akkor, amikor a bennünk szinte észrevétlenül megszületett ítélet nem a másik emberre, hanem ránk vonatkozik.
De érdemes leellenőrizni magunkat akkor is, ha felénk intézett kérést hallunk. Ugyanis nem mindegy, milyen választ adunk rá. Mert gyakran automatikusan mondjuk ki az igent, cselekszünk és csak utólag tudatosítjuk, hogy semmi kedvünk nem volt eleget tenni ennek a kérésnek. Aztán fizettetjük az árat a másikkal egy teljesen más helyzetben, elvárva tőle, hogy ő is kedve ellenére megtegyen értünk dolgokat. 
Mások viszont a nemet mondják ki azonnal egy kérést hallva, szinte megfontolatlanul. Hisz kéretlenül annyit adnak vélt, vagy valós szükségletek kielégítésére, hogy amikor a másiknak tényleg feltámad valamely igénye és kér, akkor az már messze túl van minden határon. Felháborodottan, vagy védekezve, de nem is lehet más a válasz, mint a "nem", mert már nincs miből adni.

Azért, hogy az elveszett kapcsolatot hamar megtaláljuk és újra éljük, érdemes nyelvet váltanunk - magyarról EMK-ra :).
Ahogy annak idején Nada mondta, "felvesszük az oxigénmaszkot", aztán már őszinte kíváncsisággal fordulhatunk társunk felé is, hogy megtudjuk, vele mi van. Majd jöhet a mindkettőnknek megfelelő cselekvés.
Fontos: a kompromisszum nem EMK-s megoldás, helyette konszenzusra törekszünk :)!

Hogy erre a teljes folyamatra képesek legyünk "élesben", érdemes sokat gyakorolni és alap nyelvtudásunkat szélesíteni-mélyíteni.
Július 8-9-én azért találkozunk, hogy döcögős-rozsdás mondataink gördülékenyebbé válhassanak :).

Helyszín: Színező, Bp. I. Tigris u. 12.
Időpont: 2017. július 8-9. 10-18 óra között
Érdeklődés, regisztráció: jszentpeteri@gmail.com (tárgy: EMK), vagy +36302515554 

Szeretettel várom jelentkezéseteket:

Julianna



2017. június 12., hétfő

Anyaság - új dimenzióban


Dolgozom időnként egy számomra kedves fiatal nővel, aki gyermeke megszületése után "nagyon anyává vált".
Munka közben többször fogalmazott úgy, hogy most már lassan elengedheti az anyaságot, hisz elég nagy a gyerek, hogy önálló legyen. Mikor már többször is elhangzott ez a mondat, akkor nem tudtam csendben maradni és megemlítettem, hogy ez bizony szerintem tévedés. Mármint nem a gyerek önállósodása egy bizonyos kor után, hanem az, hogy onnantól anyaként hátra dőlhetünk és semmi dolgunk.
Mert gyakorló anyaként tudom, hogy csak megváltoznak, és nem megszűnnek a feladatok.

Hiszen a tinédzserek bulizni kezdenek és jön a gondolat, hogy vajon vigyázni tud-e magára, képes-e a körülötte lévő kortársakat "helyesen" megítélni és azokat választani barátnak, akiknek az értékrendje támogató.
Később: képes-e felnőni és felelősséget vállalni új lakóhelye fenntartásáért? Olyan párt választ-e, aki segíti, támogatja, bíztatja, bátorítja, aki mellett többször elégedett és boldog, mint szomorú, vagy feszült?
Vajon milyen szakmára adja a fejét? A munkahelyén megállja a helyét?
Tehát az ebédfőzés helyett arra kell késznek lenni, hogy ott legyen a vállam, mint egy sírásra alkalmas hely. Máskor nem a vállam, hanem a fülem kell, mert éppen meghallgatás a dolgom, véleménynyilvánítás nélkül. Esetleg pont, hogy nem csendben kell csak hallgatnom, mert jön a felszólítás: Mondj már valamit, Édesanya! Ugye szerinted is igazam van?

A fentieket, mint kelleket soroltam, de szeretném, ha értenétek, ezek örömteli feladatok. Mert azt mutatják, hogy eddig elég jól végeztük a dolgunkat, ha van bizalom a gyerekben, hogy mindezt megmutassa.

A képen a fiam látható. Aki a napokban azzal a lehetőséggel ajándékozott meg, hogy elolvashattam még beadás előtt a szakdolgozatát, helyesírás ellenőrzés okán.
Izgultam, hogy menni fog-e. Mert a helyesírás ok, főleg, ha szükség esetén használható az MTA helyesírás-ellenőrző netes felülete. Azon izgultam, értem-e majd a szakzsargont, mert bizony informatikáról van szó, ráadásul programozás, ami még a kínaiaknak is kínai :).
Viszonylag hamar telefonos, majd skype kapcsolatba léptünk, hisz ő Pécsett, én Budapesten ... Ugyanis jöttek a kérdéseim: mit is akar mondani ezzel, vagy azzal a mondattal?
Aztán lassan belelendültem.
Döbbenetes volt, de rájöttem, hogy értem a lényeget. Arról szóltak a tesztek és kísérletek, melyeket végzett, hogyan lehet időben és energiában optimalizálni a programozás és programfejlesztés folyamatát.
Elém kerültek olyan mondatok, melyeket szinte már költőinek tartottam elvontságukban.
A végén aztán elöntött a hála. Hálás voltam az élményért. Mert eddig többször próbálta ő nekem konyhanyelven elmondani, mi az, amit annyira élvez, hogy valóban hivatásnak éli meg és örömmel gondol arra, hogy ebből tartja majd fenn magát és jövendőbeli családját. De eddig nem sikerült felfognom.
A szakdolgozatot olvasva viszont végre leesett a tantusz.
Nyilván csak egy aprócska szegmense ez a munkájának. Nem magát a munkát, hanem az ő lelkesedésének okát fogtam fel valójában. Így őt értettem meg. Ezért lettem hálás.
Mert én meg arra tettem fel az életem, hogy megértsem az embereket különbözőségükben.

Idősebb lányom életében pedig az az egyik feladatom jelenleg, hogy boldog és büszke legyek, mert megvan a régóta áhított cél, a sikeres szinkrontolmács-vizsga.
A középsőnél pedig: ami az esetek nagyrészében, azaz ahányféle módon csak lehet, biztosítani arról, hogy szeretem.

Persze értem, sőt szimpatizálok a fiatal anyukával, aki kimerült és fáradt, mert feltöltődésre és pihenésre van szüksége több évnyi szabadság hiányában. Nem is olyan rég mondogattam az enyéimnek, hogy költözzünk szét, mert már nem tudok adni ...

Ugyanakkor fontos, hogy őszinték és egyértelműek legyünk önmagunk felé, hogy ne vágyjunk valamire, ami nem jön el. Mert "az anya nem szűnik meg, csak átalakul" :).