2014. szeptember 30., kedd

2014. szeptember 27. Búcs


Most magamról írnék inkább, mint a csoportról.
Sokat jelentett nekem ez az együttlét és az, hogy rövid idő alatt megszületett bennem az összetartozás, és csoportélmény.

Azóta keresgetem ennek az okát, mikéntjét. Arra jutottam, hogy szerintem volt egy közös érték az EMK iránti vonzódáson túl a jelenlévőkben. 
Ez pedig a bátorság, hogy valami újat, örömtelit, az életünket valóban gazdagítót hozzunk létre, még akkor is, ha ez nehéz, mert környezetünknek, családunknak szokatlan. Olyat álmodunk és igyekszünk megvalósítani, amire ellenkezéssel, meghökkenésssel, döbbenettel reagálnak időnként a számunkra fontos emberek. Mi mégis tesszük, erőt merítve egymás jelenlétéből.

Felidéződött bennem néhány régi emlékem. Az első csoportok, ahol magammal foglalkozhattam, első családi tűzönjárásunk Zánkán Ken Cadigan vezetésével, ahol akkor 4 éves Bori lányom is végigment a parázsszőnyegen. Első utazásom Mauira, amikor 3 gyermekemet 2 hónapra édesapjuk és szüleim gondjaira bíztam, mert engem hajtott a belső kényszer és gyógyulási szándék, hogy aztán még sokáig édesanyjuk lehessek. Vagy amikor egy hónapon át nem beszéltem, mert meg szerettem volna tapasztalni, milyen a külső világra való reagálás nélkül élni. 
(Szinte végeláthatatlan az emlékek sora.)

Minden egyes élményem meghozta gyümölcsét mind a magam, mind szűk környezetem életébe. Ehhez fontos volt túllépnem korábbi határaimat, valamint egy ennél még több erőt, bátorságot igénylő lépést megtenni: szeretettel, a megértés szándékával odafordulni szüleimhez, testvéreimhez, barátaimhoz, amikor kifejezték nemtetszésüket.

Ez számomra sokáig magányos út volt. 
A magányosság oka persze bennem rejlett. Úgy hittem, olyan utakat választok, ahol előttem még senki nem járt és mások nem is hajlandók ekkora erőfeszítésre. Akik pedig igen, a világban elszórtan, egyedül teszik.
Ma már tudom, hogy együtt, kézenfogva, néha tánclépésben járhatok az ismeretlen területeken számomra kedves emberekkel, akiket felismerek, ha találkozom velük. 

A hétvégén az EMK egyik alapértéke még nyilvánvalóbb lett számomra: hogy nem valamivel szemben, hanem valamiért megyünk, dolgozunk. 
Megsejtettem, én is szívesen élnék egyszer  közösségben, ha az azért jönne létre, hogy a benne élők javát, boldogságát célozza meg, ahol a közösség tagjai inspirációt, bátorítást nyernének egymás létéből, ahelyett, hogy együtt harcolnának, küzdenének a megszokott normák ellen. 

Köszönöm, Résztvevők, hogy hozzásegítettetek ehhez a felismeréshez!


2014. szeptember 23., kedd

A szó elszáll...? 1.



Az EMK szempontjait figyelembe véve igen is, meg nem is:).

Amikor tudom, hogy a szükségleteim, ennek  megfelően aztán az érzéseim is változnak pillanatról pillanatra, akkor mondhatjuk, hogy igen. Mert a jelenben önmagunkra és a másikra figyelve, megteremtve a kapcsolatot, ezek tűnékenyek.
Egy kedves barátom, mikor szinte napi kapcsolatban voltunk, szememre is vetette, hogy kiszámíthatatlan, szeszélyes vagyok. Mi más is lehetnék, ha jóban vagyok magammal annyira, hogy rendszeresen megkérdezem és megválaszolom: hogy vagyok most?

Például: Amikor egy tréningnap után benyitok a lakás ajtaján, fáradtnak és kimerültnek érzem magam, és pihenésre, kikapcsolódásra, felfrisülésre vágyom, ezért az a tervem, hogy legelső teendőim otthon  tusolás után saláta vacsora lesz, majd a teraszon olvasok pár fejezetet kedvenc könyvemből. (38)
Ezután belépek a szobába és látom, hogy míg én odavoltam dolgozni, a lányom kitarkarította a lakást, ekkor megkönnyebbülést és örömet érzek, mert a kölcsönösség és megbecsülés iránti igényem kielégült, ezért megyek, és megköszönöm Neki. (34)
Amikor a tus alatt állok és rájövök, hogy kifogyott a tusfürdőm, akkor feszült és csalódott leszek, mert előrelátásra,  kényelemre lenne szükségem, ezért azt kérem, magamtól, mondjam meg, hajlandó vagyok-e a zuhanyozás befejeztével felírni a bevásárlólistára a tusfürdőt és sampont is! (40) Igen...
Aztán a terített asztalnál ülve vacsora közben elégedettnek és örömtelinek érzem magam, mert a szépség, harmónia és anyagi jóllét iránti szükségleteimet találom beteljesedni, amit köszönök magamnak, családtagjaimnak és a tanfolyamok résztvevőinek. (31)

Ebből tehát látható, hogy alig negyed órán belül miféle érzelmi változást élhetünk meg környzetünkre, szükségleteinkre, önmagunkra figyelve. Ami az egyik percben igaz volt rólam, az akár a következőben megváltozhat. Tehát a szó, amit kimondok magamról elszáll, változik...
Mert kielégült szükségletemet konstatálva, a köszönetet kifejezve magamban, vagy hangosan. továbblépek.

Ugyanakkor valahol pont ennél a lépésnél megláthatjuk, hogy valódi jóllétünkért fontos bizonyos szavakat "őrizgetnünk" magunkban.
Mire gondolok?
Amikor felismerem pillanatnyi szükségleteimet, nem elegendő, hogy kimondjam azt a bizonyos mondatot. Fontos ott maradnom ennél(ezeknél) a szükséglet(ek)nél mindaddig, míg valóban ki is elégülnek, hogy ezt is tudatosíthassam és a folyamat teljessé váljon. A kör pedig akkor zárul be igazán, ha még a köszönetet is kifejezem vágyaim/igényeim/szükségleteim beteljesüléséért annak, akit illet.
Szerintem ugyanis itt van vége egy erőszakmentes kommunikációs folyamatnak, ha azt valóban élem.
Tehát úgy hiszem,  bizonyos szavakat komolyan kell vennünk, fontosnak kell tartanunk, hogy kapcsolataink bizalom-, és életteliek legyenek.

(Vajon ezt az utolsó mondatot olvasva hányan hörülnek fel a 2 "kell" szót látva ;)?)

2014. szeptember 16., kedd

Önbizalom Nőiesség Férfiasság


1 napos műhelymunka Szlovákiában


Van 3 fiatal nő, akikkel évek óta együtt dolgozom, barátkozom az EMK-n keresztül. 2 hetente találkozunk mostanában és felmerült: tölthetnénk együtt egy hétvégét tanulva, gyógyulva, pihenve. A közös gondolkodás eredményeként született meg az egynapos belső műhelymunka témája: szóljon ez az önbizalomról, a nőiesség és férfiasság megéléséről, illetve ezen a téren megélt hiányosságaink felismeréséről, megszüntetéséről.

Mivel a helyszín adott egy csendes szlovák faluban, közel az országhatárhoz, barátságos környezetben, a résztvevők létszáma korlátozott. Tehát szeretettel várunk még 8 érdeklődőt szeptember 27-i EMK alapú csoportunkra!
A szállás ingyenes, tehát költségként az utazással, tréningdíjjal, és étkezéssel számoljon, aki szeretne jönni. Mi már pénteken este utazunk és vasárnap jövünk vissza.

Örömmel vennénk, ha férfiak is csatlakoznának, segítve önmaguknak és nekünk is a téma kibontakozását.
Természetesen, ha valakinek csak a szombatja szabad erre a programra, öt is szívesen látjuk. Étkezéseink a panziótól rövid sétára levő családias étteremben zajlanak majd nagyrészt.

További részleteket tőlem a jszentpeteri@yahoo.com e-mail címre írva kaphattok (téma: Szlovákia), ill., ha itt írtok nekem megjegyzést.
Szeretettel várunk mindenkit, akinek kedve van csatlakozni!
Természetesen a megadott létszámig :).


2014. szeptember 12., péntek

Válasz L. Laurának


Hogyan változott meg kapcsolatom az általam nem szeretett emberekkel, mióta az EMK-t élem?

Jelentősen...
Régebben, amikor valaki a környezetemben olyat tett, vagy mondott, amire én fájdalommal, tehetetlenséggel, csalódottsággal, elkeseredettséggel reagáltam, rendszerint elfutottam, vagy bezárkóztam. Esetleg szó nélkül kiléptem a kapcsolatból. A másik csak annyit érzékelt, hogy számára érthetetlen módon már nem vagyok ott a "vonal másik végén". Ezeket az érzéseket pedig dédelgettem magamban évekig, évtizedekig.

Hosszú időbe telt, míg felfogtam, amit Marshall tanít: hogy amit ez a másik ember mond, vagy tesz, nem nekem és rólam szól. Hanem róla.
De attól én még reagálhatok fájdalommal, tehetetlenséggel, stb. Viszont az meg rólam szól. Tehát jöhet első körben, hogy megnézzem, van-e szándékom a kapcsolatra. A válaszom rendszerint az, hogy igen, de csak magammal. Tehát következő lépésem az ítéleteim megfogalmazása, majd lefordítása, avagy az Őszinteség, a "befelé fordított zsiráffül".
Ha valóban valaki olyanról van szó, akit nem szeretek, nincs jelentősebb helye az életemben, akkor itt megállok. Mert  a magammal való kapcsolatot választom csak.
Amikor esetleg ez után azt találom, hogy még mindig visszhangzik bennem a történet, akkor továbbra is csak magamban, megtippelem, mi zajlódhatott benne, mikor azt a bizonyos dolgot tette, vagy mondta. Mindaddig találgatom az ő megfigyelését, érzését és szükségletét a cselekedete mögött, amíg egy számomra elfogadható szükségletre lelek. Ez segít nekem az ő elfogadásában. Így lesz teljes a rend bennem.

Tehát a "nem szeretem emberekkel"  kapcsolatban is fontos, hogy megértésre és elfogadásra jussak, de ezt anélkül teszem, hogy odafordulnék ténylegesen hozzájuk és kapcsolatot teremtenék velük. Viszont mindent megteszek, hogy én felismerjem, majd kielégítsem/kielégíttessem a szükségletem, valahol máshol, valahogy máshogy.

Ez segít, hogy egy következő esetleges találkozónál szemébe tudjak nézni az adott személynek nyugalommal és biztonságban.
Már nem futok világgá :).

2014. szeptember 7., vasárnap

Életre val(l)ó kapcsolatok


Őszi alapozó tanfolyam

Mondhatnám, mióta eszemet tudom, az emberi kapcsolatok izgattak leginkább. Magánbeszélgetésekben és tanfolyamokon is gyakran hallom az "igazán életszerű" kifejezést helyzetekkel, dolgokkal kapcsolatban, amit elmesélünk egymásnak. Egy pillanatra ilyenkor elakad a szavam és bevillan két kérdés a fejemben: Miért élet"szerű"? Miért nem élet"teli"? Én, és szerintem mindannyian életteli szituációkat, találkozásokat szeretnénk élni! Amikor a dolgok nem "olyanok, mint", hanem "azok".
Hát ezért foglalkozom az Erőszakmentes Kommunikációval és annak megismertetésével.

A tanfolyam is erről szól majd: tanulunk egy beszédmodellt, mely segíthet (ha élünk vele), hogy "lelket" vigyünk beszélgetéseinkbe, kapcsolatainkba. Természetesen sok más eszközünk is lehet erre, ugyanakkor számomra az EMK a legegyszerűbb és leghatékonyabb mód, hogy az elveszett harmóniát, bizalmat visszanyerjem magamban és a másik emberben, így élettelivé tegyem az adott találkozót.


Ez a kurzus egy 3x30 órás alapozó tanfolyam első része, melyen sok gyakorlással a résztvevők megérthetik az EMK lényegét, annak modelljét, a buktatókat, melyeken leggyakrabban kibillen egy kapcsolat az egyensúlyból, és, hogy mit lehet ilyenkor tenni minden résztvevő érdekében.

Az EMK-t PhD. M. B. Rosenberg dolgozta ki Karl Rogerstől, klinikaipszichológusi gyakorlata pácienseitől és a Föld néhány elszigetelten élő népcsoportjától szerzett tapasztalatát felhasználva.. Magyarországon először 1996-ban járt egy nemzetközi konferencia előadójaként és utána még sok éven át volt vendégünk és tanítónk.

Én ezen a konferencián találkoztam vele először, kezdtem el foglalkozni az EMK-val (saját használatra), majd 2000-ben kaptam az első felkérést, hogy mutassam meg másoknak is, mit tanultam addig. Tanáraim voltak még Nada Ignjatovic-Savic, Trish Dickinson, Roger Sanders, Ike Lasater (2 nappal ezelőtt), valamint megszámlálhatatlan magyar tanulótársam...

A tanfolyam részleteiről érdeklődhetsz a jszentpeteri@yahoo.com e-mail címen (tárgy: EMK).


Szeretettel várok minden érdeklődőt!

2014. szeptember 2., kedd

Őszi megújulás


Körülöttünk a természet lassan őszbe hajlik, én pedig valami újba kezdek... 
Kedves barátaim, ismerőseim évek óta bíztatnak arra, jelenjek meg web-es felületen. Sokáig maga a számítógéppel, aztán az internettel, később a szűrő nélküli láthatósággal kapcsolatos belső feszültség tartott vissza, hogy kérésüknek eleget tegyek. 
Ezen a nyáron aztán sikerült utolsó ellenállásomat is túllépni, mert valaki elég meggyőzően kért, kérdezett. Kerestem az eszközt is: a honlap számomra túl komoly, a FB gyors és tűnékeny. A blogban látok szabadságot, elérhetőséget és azt az attitűdöt, amit Marshall "Őszinteség"-nek hív, önmagam folyamatos figyelemmel követését. Amit mások vagy meghallanak, vagy sem... 
Még bizonytalan vagyok bejegyzéseim gyakoriságában, abban, mit és hogyan is szeretnék. Tanítási tapasztalatom, hogy menet közben lehet igazán sokat tanulni, fejlődni. Talán úgy lesz, hogy először "csak úgy" írok, aztán jön a szöveghez kapcsolódva pár emk mondat, hogy például szolgálhasson és láthatóvá váljon, hogy is élem én...
A cím már kb. egy éve megérkezett. Szerettem volna, hogy az EMK betűszó szerepeljen benne, de kevéssé feltűnően. Ugyanakkor fontos volt, hogy valami olyanról szóljon, ami a szemlélettel harmóniában az évek során bennem, mint érték, megszületett. Márpedig az őszinteség és személyes felelősségvállalás kiemelt szükségletté váltak számomra.
Köszönöm, hogy olvasol!

Amikor nyári élményeim következtében sikerül egy régi álmomat megvalósítanom, akkor örömöt, magkönnyebbülést és hálát érzek, mert így kielégül a fejlődés, változás, bátorság, elszántság iránti szükségletem, ezért köszönöm, hogy vettem egy nagy levegőt, leültem a számítógéphez és belefogtam a blog szerkesztésébe! (39)

Amikor arra gondolok, hogy valakinek eszébe jut engem meghívni és el is vinni egy távoli, szívemnek nagyon kedves helyre, akkor meglepettséget, örömöt és meghatottságot érzek, mert példamutatást kapok, valamint inspirációt, hogy lehet nagyot álmodni és azt megvalósítani, köszönöm Nagy Zoltán! (40)

Amikor a trénerképzésre járó emberektől kapott visszajelzésekre gondolok, akkor felszabadultnak és reménytelinek érzem magam, mert elimerést, biztatást, támogatást élek meg, köszönöm mindannyiótoknak a közös élményeket! (25)

Amikor látom, hogy kiforratlan bennem, mit is fogok ezen a felületen csinálni, akkor aggodalom és bizonytalanság van bennem, mert egyértelműségre és céltudatosságra lenne szükségem, ezért azt kérem magamtól, mondjam meg hajlandó vagyok-e visszajelzést kérni, a véleményeiket megfontolni a bloggal kapcsolatban! (40) A válaszom: igen.