S ketten mi vagyunk. De csak ha vállalom.

 

Juli lányommal régóta fontolgatjuk, hogy közös csoportot vezessünk. Most eljött az ideje (az elsőnek).

Az EMK tanulásának és gyakorlásának fontos állomása, amikor végre tudjuk önmagunkat képviselni - ráadásul anélkül, hogy másokat hibáztatnánk, vagy ellenségként kezelnénk -, illetve, hogy megtanulunk kérni. Másik jelentős mérföldkő, amikor nyitottá válunk a másik emberre, amikor a saját történetünktől és megélésünktől függetlenül tudjuk azt hallani, hogy vele mi van az adott pillanatban. Ám a legnehezebb rész csak ezután jön, és talán nem lehet eleget gyakorolni, hogy akkor is, amikor érzelmileg érintettek vagyunk egy szituációban, tudjunk egyszerre figyelni magunkra és a másikra.

Marshalltól többször elhangzott, hogy arra a kérdésre, hogy "szeretsz", néha úgy válaszolt: "Most nem. de kérdezz meg újra 5 perc múlva!"
Hiszen van úgy, hogy még a számunkra legkedvesebb emberekhez sem tudunk szeretettel odafordulni, bármennyire is vágyunk rá. Amikor ráébredünk erre a bennünk lévő távolságra, van esélyünk, hogy lépéseket tegyünk önmagunk és a másik felé. Odaérve magunkban őhozzá az is kiderülhet, ő hogyan áll most éppen hozzánk. E ponton neki is saját döntése, hogy a benne lévő esetleges távolságot felénk megtartja, vagy megszünteti. Amikor az utóbbi mellett dönt ő is, és már együtt mozgunk, táncolunk, akkor megszületik (újra) a _mi_.

Közös áprilisi hétvégénken ezt a folyamatot helyezzük fókuszba, hogy lassan készségszintűvé váljon bennünk, és hazatérve könnyebb legyen számunkra a hídépítés egy-egy "földszakadás" után. 

Ebben pedig nem csak a szokásos EMK gyakorlatok, hanem az ún. EMK Táncparkettek is segítségünkre lesznek.

A táncparkettek padlón elhelyezett nagyméretű kártyák, melyekkel EMK folyamatokat jelenítünk meg. Segítségükkel mind fizikálisan a térben, mind vizuálisan elkülöníthetjük az EMK lépéseit, így sokkal jobban láthatjuk, hol tartunk a folyamatban és tudatosabban dönthetünk arról, mire szeretnénk összpontosítani, merre szeretnénk, vagy éppen nem szeretnénk továbbmenni.

Egyéb részletek:
Időpont: április 12-13-14., péntek reggeltől vasárnap estig

Helyszín: Mátraterenye, elhelyezés 2-3 ágyas szobákban
Szállásdíj a résztvevők számától függően alakul, előreláthatólag kb. 30-35 ezer Ft/fő/2 éj
Az étkezésről lehet önállóan gondoskodni, vagy rendeléssel, közös főzéssel tudjuk megoldani.

Az odajutás megszervezésében igyekszünk segíteni.

Jelentkezési határidő: április 7. vasárnap

További információ és jelentkezés: jszentpeteri@gmail.com és juliannagorog@gmail.com
Kérjük, hogy most a levelet mindkét e-mail címre küldd el és a tárgyba azt írd, hogy EMK Tópart!

Szeretettel várunk! 

Julianna és Juli


Rólunk: 

Szentpéteri Julianna 
https://emkkozosseg.hu/#/teacher-details/-MeOS0FC-0EweZOIniqW

https://www.facebook.com/juliannaemk/

Görög Julianna
https://emkkozosseg.hu/#/teacher-details/-MeOS0FC-0EweZOIniqG

https://www.facebook.com/aszavakablakok

Teljes szívből dönteni

 

Vasárnap orrba vágtam magam elég tisztességesen. Az idő vélt szorításában hittem magam és valami olyat tapasztalva egy általam szeretett emberközösségben, ami sokkolóan váratlan volt számomra, az elveszettségemet érzékeltem ugyan, de az nem tudatosult, hogy valójában "idő, mint a tenger".
Csak a sürgetés kiabált a fejemben, a sokk pedig a szívemben. Átlépve a sok éve jól bevált személyes felelősségvállalást, ebben a tudatállapotban elhittem, hogy "mindenki érdekében döntenem kell, jól, vagy rosszul, mindegy, döntenem kell".
Tehát hoztam egy döntést, ami már abban a pillanatban is mind nekem, mind a többieknek nyilvánvaló volt, hogy nem szeretetből, hanem tehetetlenségből és dühből született. Én ezt még ki is mondtam. Mégis mentünk vele mindannyian. Komoly árat fizettünk (ahogy Marshall mondta gyakran), az eredmény olyan lett, mint a kutya vacsorája. Fizikailag egy térbe kerültünk (már aki el tudott jönni), de nem találkoztunk, legfeljebb pillanatokra. Rövid, megkönnyebbült szüneteket kivéve azóta is fáj a fejem. 

Az Erőszakmentes Kommunikáció egyik nagy ajándéka számomra,  hogy emlékeztet, csak olyan igent érdemes kimondani, ami mögött 100 százalékig ott vagyok. Különben fizetem, fizettetem az árát annak, hogy valami olyanban veszek részt, amiben nem vagyok ott teljes szívemmel.
Rendes tudatállapotomban ez hosszú évek óta megy nekem, mert korábban jó leckéket kaptam. Most nem sikerült. Az ár pedig jelentős.
Ezt látva szomorúság és gyász tölt el, mert éberségre és lélekjelenlétre van szükségem, ezért azt kérem magamtól, mondjam meg, kész vagyok-e a következő 1-2 hétben figyelni az állkapcsom megfeszülésére, azt vészjelzésnek venni, hogy elvesztettem magammal és másokkal a kapcsolatot! Erre szándéknyilatkozatot tudok adni :).

No és ennek a kitételnek van egy másik vetülete is. Mégpedig az, hogy elfogadni is csak olyan dolgot érdemes, ami teljes szívből jön, mert különben meg annak a döntésnek az árát kéri valamikor rajtam számon a másik. Természetesen vasárnap erre is sor került (mármint az ár felemlegetésére). A folyamatban ez a sikerélményem legalább megvolt. A bűntudat csapdáját elkerültem. Tehát a szabadság iránti igényemet ilyen módon legalább kielégítettem. Valójában emiatt sikerült végül is valahogy végigvinnem a napot. Ezt köszönöm magamnak!

Lassan, mindezt tudatosítva az utam újra kinyílik, mint a fenti, 10 éve általam készített és egyik kedvenc fotómon. Az orrom (lelkem) azért még kíméletes és gyengéd ápolásra szorul a sokk miatt :). Az már egy másik szála a történetnek.