Újabb 3 nap együtt

  

Életbátorság, a belső tűz felélesztése

Eltelt újabb félév a trénerképzés során, így ismét összeköltözünk 3 napra. Ez a programrész lehetővé teszi, hogy a 2 éves folyamathoz képest rövid időre ugyan, de befogadjunk kis közösségünkbe még néhány embert. Tehát, ha a téma (cím) megszólít, hív téged, akkor nagy szeretettel várunk.

Az "életbátorság" szó egy korábbi hasonló képzésen született, @Szalai Zsanett Pynky barátnőm és nemzetközileg akkreditált trénertársam alkotta, akkoriban még résztvevőként. Részben az ő elismeréseként, részben azért ez lesz a fókuszunk, mert a mostani csapat itt tart a belső munkában :).
No és most Pynky lesz a társtréner.
Mert azt is szeretném, hogy a jövő újabb hazai trénerei ismerjenek meg minél több embert azok közül, akik már elég régóta, elég mélyen ismerik és élik az EMK-t, és tudásuk is egyre növekedhessen azáltal, hogy több oktató metódusát, nézőpontját, vérmérsékletét tapasztalhatják meg. Abban bízom, hogy ez segít mindenkinek, hogy ráleljen saját EMK hangjára :). Előző alkalmunkon @Strasser Kata volt velünk, mindannyiunk örömére. 

Mivel ez a program tematikus, önállóan is megállja a helyét, így válik lehetővé, hogy "külsősök" is bekapcsolódjanak. Ugyanakkor a gyakorlatok haladó szintűek, ezért fontos, hogy olyan jelentkezőket várunk, akik már jártasak az Erőszakmentes Kommunikációban. Természetesen a "finom hangolás" része a folyamatnak ;).
Délelőtt, délután és legalább egy este "dolgozunk" majd, persze megfelelő szüneteket beiktatva, illetve az ebéd ideje elég hosszú lesz, hogy szieszta, mozgás is beleférjen. Biztosan lesz sírás, nevetés, feszültség, megkönnyebbülés, no és bőségesen meghatódás :).

Helyszínünk: Siófok-Szabadi, Édenkert Vendégház
Időpont: 2023. Október 20-21-22. Pénteken 11.00-kor kezdünk és előre láthatóan vasárnap 17.00-ig dolgozunk majd.
A szállás díja függ majd a létszámtól.
Étkezés szempontjából önellátás vár ránk, emellett azért reggelit kérhetünk a szállásadótól. A helyszínen van egy kis konyha, illetve 3 percre éttermek is elérhetők. A vasútállomás is 3 percre van, ezzel együtt a vonatok hangja nem ér el hozzánk :).

Jelentkezés és részletek szokás szerint nálam: jszentpeteri@gmail.com e-mail címen (a tárgyba kérlek, írjátok be: bentlakós EMK), vagy Messenger-en (@Julianna Szentpéteri), esetleg telefonon +36302515554.

Szeretettel várunk!
Julianna

Fotó: saját, helyszín Maui :)

Gyász 3, avagy felszabadulás

 

  

Az élet sohasem csak egy utat kínál, még a gyász idején sem. Ott volt fénynek Bori lányomék esküvője; Laci fiamék átköltözése Hágába, ahol végre otthon érzik magukat és vettek egy lakást; elmentem családfelállításra, hogy elháruljanak előlem az akadályok; no és természetesen sok-sok emk mondat és beszélgetés.

Nagy lépés volt, amikor már nem csak átéltem, hanem meg tudtam fogalmazni és ki tudtam mondani, milyen félelem gyötör. Ekkor igazi ajándékot kaptam a körülöttem levőktől. Természetesen csupa olyan embernek beszéltem róla, akikről tudom, milyen nagyon szeretnek és féltenek. Ezzel együtt senki nem beszélt arról, hogy hülyeségeket képzelgek, vagy hogy hagyjam ezt abba. Még csak sajnálkozó tekintettel sem néztek rám. Esetleg döbbenetet láthattam, aztán pedig érdeklődést, megértésre való törekvést, majd elfogadást. Tudatosíthattam, hogy az elmúlt 27 év összes erőfeszítése megérte, mert csupa olyan nő és férfi van a szeretet körömben, aki képes elfogadással tekinteni minden megélésre, érzelemre. Ez megtartó erő és remény adó volt számomra.
Emellett rácsodálkozhattam megint, mekkora életigenlést és az előre tekintésre való kitartást kaptam az előttem élőktől. 

((Ez az emk-ban számomra a 4 lépésből a negyedik, a kérés, illetve a köszönet. 

Imádom az emk gyakorlatiasságát, ami a kérés megfogalmazásával, kimondásával, aztán pedig a cselekvéssel lehetővé teszi, hogy a szükségleteink ki is elégülhessenek, így megélhessük az örömöt és elégedettséget is. Ez segít bennünket ahhoz, hogy aztán teljes szívből adhassunk magunknak és másoknak is.))

Nem tudnám felsorolni azt a sok apró lépést, a mi a felszabaduláshoz vezetett. De egy-kettőt a folyamat végéről igen. 
A most zajló trénerképzés bentlakásos szakaszában az ellenségkép elengedése volt a témánk. A második napon az előítéleteinket nézegettük :). Az akkor legintezívebb előítéletem üzenetét kutatva rájöttem, hogy a szükségletem mögötte az esély. Felsóhajtottam. A szünetben pedig belém hasított a gondolat, hogy anyu halálát esélynek is megélhetem. Esélynek arra, hogy mostantól az iránta való szeretet és elismerés kifejezése helyett a magam elképzelései szerint éljek. Az én célom pedig egy könnyedebb, felszabadultabb élet. Engedéllyel a vágyaim és álmaim megvalósítására. A legnagyobb álmom pedig az, hogy a félelem helyett a szeretet legyen irányadóm a döntéseimben. Nem csak a nagyokban, ahogy ez eddig volt, hanem az aprókban is. A mindennapiakban, a "jelentéktelenekben" is.

Elkezdődött :).
Az utolsó mozzanat pedig az volt, amikor egy szerda esti emk találkozón megértettem, hogy ez nem hűtlenség. Megláttam, hogy az én mélyen szeretett édesanyám ugyan erre vágyott. Tőle kaptam az életigenlést, az előre tekintés akaraterejét, és a szándékot az örömteli életre. Szóval csak viszem tovább az örökséget és ezzel pont, hogy hűséges vagyok hozzá. Érte is teszem.

Most pedig, hogy ezt ideírtam, sokkolt, hogy már nem csak a múltra és jelenre, hanem kicsit a jövő felé is látok és felismertem, hogy anyaságomban, ha a szereteten kívül valamire egyáltalán törekedtem, akkor az ennek az értékrendnek a megmutatása és továbbadása volt, öntudatlanul. A szüleim helyett e pillanatban a gyermekeimet látom és tudom, hogy viszik tovább a családi kincset.